Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

Huszonhetedik évfolyam, 46. sz. Budapest, 1884. november 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. * Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számn péld.át:a,3^Q!k::k:a,l mindig

1 Szász Károly első püspöki körlevele. A Dunamelléki reform. Egyházkerület Nagytiszteletü és Tisztelendő lelkész inek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól(2. Kor. I. 2.) A nagy apostol e szavaival üdvözöllek titeket Atyámfiai, kedves testvéreim és szolgatársaim az Úrban, midőn először szólok hozzátok, a gyülekezetektől vett püspöki hivatalomban, tudtotokra adván ez uton is, hogy hivatalomba f. évi október hó 26-ikán, egyházunk rendtartása szerint beavattattam, s ajánlván magamat a ti atyafiságos szeretetetekbe és bizodalmatokba és kérvén titeket, hogy a milyen testvéri szeretettel én ti irántatok különbség nélkül viseltetem, ti is engem hasonlóval ajándékozzatok meg, hogy együtt és egyértelemmel munkálkodván Isten dicsőségére és az ő Anyaszentegyháza építésére, mint ^ Jézus Krisztus jó vitézi (2. Tim. II. 3.) találtassunk mindenha; nem úgy, mint uralkodván az Úrnak örökségén, hanem úgy, mint hten seregének tüköréi. (1. Pét. V. 3.) E szives üdvözlet és magam ajánlása után, engedjétek meg, Tisztelendő társaim, hogy egy dologról szóljak hozzátok, melyre nagy súlyt fektetek, s melyet a legközelebb tartott s e napokban befejezett egyházkerületi közgyülésiink is napi rendre hozott. Ez a mi egyházkerületi hittudományi, vagy is lelkészképző-intézetünk s abban a növendékek, a leendő lelkészek állapota. Ezek azok, a kik közülünk azoknak, a kikélnek, lelkésztársaik, mindnyájunknak pedig, a mint sorban elmenendünk, utódaink és következőink lesznek, ük az egyház jövőjének a reményei, nekünk pedig a mi munkánknak és a mi szolgálatunknak folytatói. Irántok azért azzal a tekintettel és szerető gonddal kell viseltetnünk, a melylyel az atya az ő gyermekei és örökösei iránt viseltetik — és mindenek fölött gondoskodnunk kell arról -— hogy jól végezhessék a lelkipásztori hivatalra való előkészületöket. A mi rólok való gondoskodásunk mindenek előtt az ő szellemi, — tudomány- és erkölcsbeli — helyes kiképeztetésökre kell, hogy irányuljon ; de erről most nem szólok, mert erre nézve egyházkerületünknek s különösen hivatali elődömnek is bölcs gondoskodásából minden meg van téve, a mit részint az előre haladó kor követelményei, főleg pedig a mi hitünknek tisztasága s leendő lelkészeink hivatásának fontossága megkíván. De a mi rólok való gondoskodásunknak ki kell terjednie az ő anyagi fentartásukra s testi tápláltatásukra is, hogy tanulmányaik közben legalább szükséget ne szenvedjenek, vagy a mindennapi kenyérnek más úton való megkeresése által épen tanulmányaiktól el ne vonassanak. Az önfentartás eszközeinek megszerzésére nézve oly felettébb drága fővárosban, Budapesten, ez nem épen könnyű feladat. S mivel növendékeink legnagyobb részt a lelkészek és tanítók fiaiból, vagy más szegényebb osztályok gyermekeiből kerülnek ki, a kik hazulról csekély vagy sokszor épen semmi segélyben nem részesülnek, nekünk — az egyházkerületnek — kell az ő megélhetésükről is gondoskodnunk. Kegyes alapítók jótéteményeiből néhány növendékünk, a kikben a szegénység és a szorgalom legnagyobb mértékben egyesül, kisebb-nagyobb összegű, de az önfentartásra a legjobb esetben is elégtelen ösztöndíjban részesül ugyan; a lelkészképző intézetben magában pedig a növendékek nagyobb része benlakást s fűtést és világítást nyer ugyan, de az élelmezésről, a mi pedig a nagy városban a legdrágább, mind eddig csak igen kis mértékben van gondoskodva. Pedig a mily igaz, a mint Urunk, megkísértetvén, a Mózes szavát (5. Móz. VIII. 3.) alkalmazta vala erősségül a Sátán ellen, hogy »Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden 91