Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1453 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 baranya-somogyi ev. esperességet és annak szeplőtlen es­peresét giínyolja, az már olyan dolog, hogy a »sváb türelem« is furkós botot kénytelen ragadni az ily vak­merő támadónak legalább a jövőre vonatkozó megfélem­lítésre. Csepeli Pál uram jó kedvében rátámad a ,fette­rekre®, hallja tehát immár azokat, ha nem is ékes, de legalább tisztességes magyar nyelven. Először is taga­dom — és kész vagyok tényekkel való bebizonyítás esetére Bonyhádról Csepeli Pál uramhoz térden csúszva mászni, — hogy a tolnai esperességben németül vezettetné­nek az anyakönyvek. Már a harmincas években hozatott be a latin he­lyett a magyar nyelv és csakis az absolut kormány pa­rancsára lett egy darab ideig németül vezetve az anya­könyv. Mióta azonban ezen erkölcsi testület ismét maga intézkedhetett, minden hivatalos okmány magyarul szer­kesztetik. Másodszor nem áll az, hogy mi tolnaiak, illetőleg esperesünk csak 8 a világ szemét akarta kidugni, titok­ban pedig a germanismust istápolni", mert ezt akkor tettük volna, ha csakugyan valami népgyűlés módjára összejöttünk volna enni, inni, mulatni és az újságoknak megsürgönyözni, hogy mi magyarok vagyunk, titokban pedig ama hirhedt Schulverein tagjaivá leltünk volna. E helyett az egész testület nevében annak feje nyilatkozott s mi esperességi gyülésünk alkalmábél szív­ből fakadó köszönetet szavaztunk neki magyar nyelven. Azt tudtuk, hogy a külföldiek ezért duzzogni fog­nak ránk, sejtettük — a mint tényleg meg is történt, hogy egy Baranyában nagy birtokkal biró németországi mágnás nem tudott magyar szellemű altanodánk iránt felmelegedni — miszerint a külsegély egyházmegyénk végpontjai számára csekélyebb lesz ; de hogy ezért egy magyar kigúnyol, eszünk agába se jutott volna. Hiába, igaz a mondás : omnia jam fiunt, quae fieri posse negabam. Tudja e Csepeli uram, hogy ez a »facipős fetter* oly hű magyar polgár, hogy Önt, ha komolyan né­metnek vagy pláne svábnak merné csúfolni — mert e szót már csufolásnak veszi — irgalmatlanul elpáholná. Tudja-e Ön azt, hogy ezen svábságnak papjai és tanitói évenként iooo forintot adnak fizetésükből magyar tannyelvű algymnásiumokra. Hallotta e már — hogy ne, e lapok utján is tud­nia kellene — hogy eme sváb fetterek oly önérzetes magyar protestánsok, hogy ezreket áldoztak tavai is magyar altanodájoknak a törvény követelményeinek meg­felelő berendezésére. Ezek után ugy hiszem, hogy maga is átfogja látni tévedését s máskor, ha böngészni megy, a svábok hatá­rat elkerüli. Marhauser Ferenc, tanár. Másik válasz ugyan ez ügyben. Becses lapja 43. számában „Böngészet* cím alatt Csepeli Pal ur megemlékezvén a magyarhoni ág. hitv ev. egyháznak Budapesten tartott ez idei egyetemes gyűlé­séről, reflektál az anyakönyveknek mind a négy kerü­letben magyarul vezetése iránt beadott határozati javas­latra is. E tárgy kapcsán egyúttal alkalmat vesz magá­nak azon valótlanság állítására, miszerint Tolnamegyé­ben, több német egyházban az anyakönyvek németül vezettetnek, gyanusitólag és sértőleg nyilatkozván az ev. egyházmegye nagyérdemű espereséről, mintegy a két­szinüség köpenyébe burkolódzva mutatván be őt a prot. olvasó közönségnek. Én, ki nem az ugy hallom, ugy gon­dolom-íéle bizonytalan kifejezésekbe vagyok kénytelen kapaszkodni, ugy tudom, hogy a tolna-baratiya-somogyi ev. egyházmegye minden egyházában egy ember öltő óta kivétel nélkül magyarul vezettetnek az anyakönyvek, a miért is Csepeli Pá! ur állítását, mint valótlanságot határozottan visszautasítom ; egyházmegyénk esperesére vonatkozó könnyelmű, és meggondolatlan gyanúsítására pedig, elég oda mutatnom a nagyérdemű férfiú múltjára, jellemére, egyháza és hazája érdekében kifejteit hasznos munkálkodására, s az ellene kilőtt mérges nyilak erőtle­nül hullanak porba az őt vértező szeplőtlenség előtt. Kár volt gyanúsítani, bántalmazni azokat a facipőben jaró szegény tolnamegyei „fetterek4 -et is,mert bizony mondom, hogy hazafiság tekintetében azok ki nem tér­nek senki elől, még Csepeli Pál ur elől sem. Bauer Adolf, egyházmegyei főjegyző. KÜLFÖLD. Zsidó mozgalom Bessarábiában. 1880-ban Bessarábia fővárosában Kischenewben, egy Rabinoviatz József nevű zsidó ügyvéd egy reform tervet terjesztett a rabbinatus elé; melynek célja lett volna hit sorsosait a földmivelésre szoktatni; e végett az 1882-iki orosz zsidóüldözés alkalmával elutazott Palestinába, hogy ott a földet is, meg a visszatelepítés körülményeit is megvizsgálja, megismerje. Visszatérve utazásából egy más eszméje támadt, az t. i. hogy egy zsidó nemzeti­ségű keresztyén hitközséget alapítson s zászlójára e sza­vakat irta : szent föld kulcsa a mi Jézus testvérünk kezében van1 . E zászló alá, Bessarábia kisebb nagyobb városaiból, már kétszáznál is több család sorakozott, s az idei húsvétot a Rabinovicz-féle liturgia szerint ünne­pelték. A protestáns theologusok legelső talmudistája De­litsch, lipcsei tanár közelébb tette közzé zsidó és német nyelven ezen egyesület alapszabályait, melyekből néhá­nyat sietünk olvasóinkkal megismertetei : A 30 tételből álló programm, tekintettel az Orosz­országban lakó zsidóság szánandó helyzetére, feltárja a zsidók által eddig tett reformprobálgatások sikertelen­ségeit. „Mindenek előtt az erkölcsi allapot mégváltoz­tatása kívántatik; le kell rontani a bálványokat; jelesül a pénz túlságos szeretetét; s azokat az igazság és rossz­tól való félelem szeretetével helyettesíteni. Ehhez vezető • szükséges. És ki volna ez? Hol van az, kiben Izrael szeretete, a törvénynek és prófétáknak szeretete, az is­ten nevében való megszentelődéssel egyesülne ; ki mély­séges emberismeretével kellőleg meg tudja mérlegelni népének nyomorát és bűnét ?. . Ezek a kellékek a ná­záreti Jézusban egyesülnek. Az ó korbeli zsidó bölcsek nem voltak képesek azt az üdvös célt felfogni, melyhez ő zsidó testvéreit akarta elvezérelni ; mi az 5644-ik esztendő zsidai kimondhatjuk, hogy Jézus a zsidók igazi javat akarta. Ezért tiszteljük az ő nevét; tanítását szivünk be­fogadja. Az evangéliumokat bevisszük hazainkba s azok közé a szent irások közé sorozzuk, melyeket a mi régi bölcseink reánk örökségül hagytak. Bizalommal reméljük, hogy Jézus testvérünk tanításai minket az igazságra és üdvre elvezérelnek ; hogy ugy a népek és kormányok jó­akarata felénk forduland, s békében maradhatunk ama népek között, melyeket a mi testvérünk szellemében al­kotott törvények igazgatnak. Ámen. A hitcikkek néhány szóban összefoglalhatók : Csak egy élő és igaz Isten van, ki örök szövetséget kötött

Next

/
Oldalképek
Tartalom