Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1447 PROTESTÁNS JEGYPL Az Ur Jézus Krisztus pedig megmondá azt is : Én vagyok az ut, az élet, s az igazság. Meg kell tehát térnünk először magunknak s hiába nevezzük ismereteink nagy halmazát tudománynak, hiába bizunk emberi bölcseségünkben, ha szivünk bűnbánatot soha nem érzett s a bűnöket meg nem utálta s a széles ösvényt szeretni meg nem szűnt. Mig tehát hiszem, hogy a társadalomban levő sebeket az isteni igazságoknak életadó balzsamával gyógyítani azok is megpróbálják s épen a kis gyermekeknél kezdve, kik még meg nem rögzöttek a vétekben, azok is, kik eddig nem tették, nagyon kérem mindazokat, kiknek vasárnapi iskoláik már vannak, hogy ,a budapesti magyar vasárnapi iskolák vezetőihez Kalvintér 7. sz. küldjenek egy tudósítást az iskolák állapotáról, karácsonyi ünnepély rendezése iránt való óhajukról s azon eszme felett való nézeteikről, nem volna e célszerű egy a jövő évre való, a keresztyénség nagy tényei, Krisztus születése, halála, feltámadása, mennybemenetele s a szent lélek kitöltése szerint berendezett tervezetet minden ma- j gyar vasárnapi iskola számára kidolgozni. Ha valaki óhajtana vasárnapi iskolát állítani s tudakozódik annak berendezése iránt szives választ fog az is nyerni. Az előkészítő óra buzgó énekkel és imával lelt befejezve. Sajnálatraméltó dolog, hogy az iskolák tavali érdemes vezetője Simon Ferenc ur, betegsége miatt távol van a fővárostól. De mig a vasárnapi iskolatanitók reményük, hogy Isten őt megerősítve adja vissza, meg van az az erős bizodalrnuk is, hogy Isten fog támogatásukra küldeni azok mellé, kik tavai is segítették őket, ügybuzgó keresztyéneket. Adja is Isten, hogy a mult vasárnap 9 iskolában elhintett jó mag teremjen jó gyümölcsöket s e gyümölcsök, jótettek fényljenek ugy mások előtt, hogy dicsőítsék a mennyei Atyát, ki ugy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érette, hogy mindenek akik ő benne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek. BELFÖLD. Válasz, a „Szabad Egyház" „Egy elöfizető"-jének. Ma kettős meglepetésben volt részem. Egyik vidéki jó barátom megküldte írásban „Egy előfizető8

azon levelét, mely a Sz. E. 5-dik számában jelent meg. Egy másik barátom meg elhozta hozzám a Sz. E. 4—8. számait. Most tehát már tudom, hogy a Sz. É. 5-dik számában ,Egy előfizető8

azon vádat emelte ellenem, miszerint én hirtelen átváltoztam, vagyis a Sz. E. szerkesztőjéhez 4 toros levelem, egészen ellenkező szellemet árul el, mint a milyen a budapesti egyházi lapban 20 év alatt megjelent nem épen kevés számú cikkeimet lengi át s a melyek, „Egy előfizető8

nyilatkozata szerint, „mindenkor nagyon is erős ellenzéki szellemet árultak el."Legyen szabad e sértő vádra (t. i. hogy én hirtelen átváltoztam) következőkben válaszolnom : Ha azon általam irt s a budapesti egyházi lap hasábjain megjelent cikkek, melyekre „Egy előfizető8

viszszaemlékezett akkor, mikor a Sz. E. szerkesztőjéhez irt rövid levelemet olvasta, ha, mondom, azon cikkek mindenkor nagyon is erős ellenzéki szellemet árultak el : ez világosan azt mutatja, hogy a budapesti egyházi lap, mely e cikkeket közlötte, a mai jól rendezett alkotmányos egyházunkban ellenzéki lap volt mindig, mely a I ÉS ISKOLAI LAP. 1448 legnagyobb erélylyel s bátorsággal ellenőrizte, védelmezte, a legválságosabb időben is, önkormányzati jogainkat, többre sarkalva egyházunk őrállóit s gondosan figyelmeztetett minden visszaélésekre. Miért tartja tehát »Egy előfizető8

hasznosnak és szükségesnek a Sz. E.-at, egy ily ellenzéki lappal szemben ? Miért nézi rossz szemmel azt, ha én megmaradok továbbra is e jó akaratú és sajátlag törvényes alapokon álló ellenzéki lap mellett ? Husz év óta ismerem e lapot. Husz év alatt megjelent minden számát hűségesen és tanulmányozva olvastam át. Az lenne tehát a hirteleni átváltozás, ha a „Szabad Egyház8

megjelenésével azonnal elhagynám a Ballagi zászlóját és a Rácz Károly lobogója alá szegődném. A budapesti egyházi lap minden számát szabadság, függetlenség, magyarság s református szellem lengi át; e lapnak (többi egyházi s a Sz. E.-nál előbb keletkezett lapjainkról sem állítok ellenkezőt ; itt azonban, — »Egy előfizető8

-nek írván — ezekről nem szólhatok) minden száma a legnemesebb ügynek, a legmagasztosabb érdeknek, a hazai református közönség ügyeinek szolgál 27 év óta ; e lap programmjának tételei a kálvinizmusban és hazai egyházalkotmányunkban gyökereznek. Minek hát a zászlóra irt „szabad, független, magyar és református8

kifejezésekkel nyilván azt jelenteni ki, hogy nincs a magyar hazában egyházi lap, mely szabad, független, magyar lenne s református szellemben volna szerkesztve ? A budapesti egyházi lap nem volt soha kiválólag egy egyházmegyének, egy egyházkerületnek, sem valamely egyházi vagy politikai pártnak, fizetett közlönye, hanem az egyetemes magyar reformátusságnak, n hazai református közönségnek a lapja volt mindég. Nincs az a kerület, megye, melyből ne volnának dolgozó- és elvtársai s olvasói. Miért dicsekszik hát a Sz. E. azzal, hogy csak ő a hazai református közönségnek a lapja? majd, ha a magyar protestáns egyház minden kerületéből és megyéjéből több dolgozó- és elvtársai s olvasói lesznek, mint a mennyivel a budapesti egyházi lap bir, majd akkor ám dicsekedjék ; most pedig ne vegye tőlem zokon, ha figyelmeztetem : a szerénység legszebb ajánlólevél. A budapesti egyházi lap 26 év előtt forgalomba vette már az „elhagyott és begyepesedett ösvényt/ nagy forgalmú, tisztán tartott uton jár megszakítás nélkül ma is; ilyenen járnak többi egyházi lapjaink ís. Miért tehát azzal kérkedni, sőt ámítani, hogy a Sz. E. „az elhagyott és begyepesedett ösvényt akarja ismét forgalomba venni ?8 Én félek, hogy az a szabadság, melyben a Sz. E. akar megállni, szabadossággá fajul s akkor többet ront, mint a mennyit épit, többet irt s veszejt, mint a menynyit plántál. Es vájjon nem a szabadosság sötét foltjai mutatkoznak e a Sz. E. 8-dik számában megjelent „ Interpellatió« és 2 „Kérelem8

című közleményekben? Be kár azt a Szász Károlyt bántani és sértegetni I En ismerem a Sz. E. szerkerztőjét tetőtől talpig, minden izében, ismerem magán és társadalmi életét, ismerem műveit, de ismerem Szász Károlyt is s épen azért, mert mindkettőt ismerem, ki merem mondani, hogy Sz. K. és R. K. közt mégis csak van olyan különbség, hogy ha R. K. pásztornak hagyja magát neveztetni, akkor Sz. K, legalább is főpásztor cimet érdemel s ha a Sz. E. szerkesztőjének többen megírták már: „ő a mienk, mi vagyunk az övéi" (ő e kijelentést elfogadta, sőt kedvcsen vette) sokkal inkább megérdemli Sz. K., hogy