Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1443 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 előtt ismeretes, nem irom át. Csak annyit érintek meg, a mit ha eddig elfelejtettünk volna is, jövőre felejtenünk nem szabad. Ugyan is közoktatási ügyben hozott népis­kolai törvénynek, miként magának a népiskolának célja és íöladata nem egyoldalún : az oktatás. Van az éremnek egy másik, szinte oly fontos oldala is: a nevelés. Pedig ugylátszik, hogy ugy a törvényhozás, mint az általa hozott törvény értelmezői és alkalmazói annak csak egyik oldalára voltak kiválólag tekintettel, és ez az ok­tatás. Innen a tárgyak tultömöttsége. Igaz, aki oktat, ne­velhet is. De aki nem nevel, hijába oktat. A népiskolá­nak pedig mindkettő föladata. Sőt ha mérlegelni szabad fontosságuk szerint a népiskola céljait, én mindenkor a nevelést helyezném előtérbe. Miért ? Megmondom az okát is. Mert én nem kapok azon, ha népünk tudákos. Vagy is látszólag többet tud, mint helyi viszonyai, kö­rülményei szigorúan megkövetelik, a megtanultaknak al­kalmazásához pedig mit sem ért. Olyanná lesz ő ilyen körülmény adtán, mint a politikus csizmadia, ki arról beszél, a mihez nem ért, és a mihez értelme volna, csak hogy tudós csizmadiának lássék, a csizmadiamesterséget elhanyagolja. De igen is annál inkább kapok a nevelt népen, melynek természetes esze mellett jó a szive, jóra irányuló az akarata, nem henyél, de dolgozik. Ezt pedig nem az által érem el, ha sokfélére oktatom, hanem ha a ke­vesebb oktatással is többre nevelem. S miként mondják, hogy más lesz a jövő századnak regénye, más annak zenéje is; ugy a közoktatás föladata is más alakot fog rövid időn magára ölteni, a mennyiben a nevelést is­meri el annak oly fontos céljául, melynek érdekében, ha látja, hogy a kettő párhuzamosan egymás mellett, oktatás és nevelés nem haladhat, föláldozza a kevésbé fontosat a sokkal fontosabbnak. S ki vonná kétségbe, hogy bár fontos az oktatás, még fontosabb a népiskolai nevelés ? Ezt látom célozva azon mozgalomban is, melyet nevezetes ujitási mozgalomnak neveztem, cikkem hom­lokzatán a népiskolai nevelés és oktatás terén. PLs ez miből áll ? Budapest főváros tanítótestületének kezdemé­nyezésére, a főváros tanácstestületének azon része, mely a főváros területén az összes népiskolai ügy vezetésével, ellenőrzésével van megbízva, az iskolai év közeledtével azon indokolt indítván) nyal lépett a közoktatásügy mi­nisztériuma elé, hogy a népiskolák számára a törvényi­leg előirt tantárgyak már ez évben Budapest főváros területén kevesebb számra redukáltassanak. A miniszter ez ügyre vonatkozó válasza ez volt : Ennek eszközlése ez évben már semmiesetre sem lehetséges. A mi pedig a jövőt illeti: komoly behetó megfontolás tárgyává teszi az ügyet. Sőt tovább megyek. Épen a miniszter kezde­ményezésére Budapest főváros tanácsa küldött is már ki bizottságot, mely idevágó inditványos jelentésen dolgo­zik. Ha jól tudom : e becses lapok szerkesztője is be van választva e kiküldött bizottságba ? Ha már Budapest igy vélekedik szakértelmi köreiben, mennyivel inkább ideje hogy faluhelyen e gondolattal megbarátkozzunk. Még ennél is tovább megyek. Kevés évekkel előbb, azt hi­szem két vagy másfél évvel ezelőtt maga a miniszter is ugy intézkedett egy a tanfelügyelőségekhez intézett körözvényében, hogy a törvényben előirt tantárgyak, közül különösen az irás, olvasás és számvetésre fektetendő a fősuly. Erezik tehát mindenütt, hogy a túlterheltség nagy. Erezik, hogy a közoktatásügyben a népnevelés terén idáig egyoldalulag jártunk el. Helyet adtunk a népok­tatásnak túlságosan, s elhanyagoltuk a népnevelést nagy mértékben. De ezért nem okolok senkit. Ez a haladás törvényével okvetlen együtt jár. Mert ennek utja nem egyenletes, hanem majd az egyik momentumot sietteti, majd meg a másikat meglassítja. De ismét, ha az egyik­kel jó előre van, ott hagyja, s a másik elmaradotthoz visszatér. Mig nem elérve egymást együtt működő té­nyezőkkint előbbre viszik magát a haladást. Ha ez az irány általánossá lesz, és igy módosítja a nevelés és ok­tatás minden tényezőit : módosítani fogja magát a tan­rendszereket is, és a népiskolai irodalom terén nevezetes versenyt provokál. Mert ez irány mel'ett nem az egyes tantárgyak külön-külön könyvvé földolgozására lesz szük­ség, hanem szükség lesz oly jó olvasókönyvekre, melyek tekintettel e módusuló viszonyra oly utat követnek, hogy az olvasó könyvekkel mind az pótolhatóvá váljék, a mire az egyes tantárgyak egybe állításánál s mint külön tan­könyv behozatalánal tekintettel voltunk És igy ez utób­biakat egytől egyig, a biblia történetet és Kátét kivéve fölöslegessé teszik. En csak üdvözölni tudom e lépést s magam is támogatójának vallom magamat. Bognár Endre, ker. népisk. biz. e. eln. -x-Nem akartunk derék dolgozótársunk e nagy jelen­tőségű cikkén változtatni. Minthogy azonban fővárosi ügyeinket illetőlég nem volt kellőn értesitve, helyén való­nak látjuk, hogy adatait a következőkben helyre igazítva a miniszter nagyfontosságú leiratát is közzé tegyük. A főváros több iskolaszéke a gyermekek túlterhel­tetése ellen panaszt emelvén, a városiközoktatási bizottság az én elnökletem alatt egy többtagú albizottságot küldött ki a végett, hogy találjunk módot, mikép lehetne az orsz. népiskolai törvény épségben tartása mellett a tan­anyag oly mértékű leszállítását eszközölni, hogy a túl­terheltetés lehetőleg megszüntetve legyen. Munkálatunk el­készülvén, s ugy a közoktatási bizottság, mint a városi közgyűlés helyeslésével találkozván, helybenhagyás vé­gett fölterjesztetett a vallás- és közoktatási minisztérium­hoz, mely is fölterjesztésünkre a következő leirattal felelt: F. é. julius hó io. ii-én folytatólag tartott köz­gyűlésének az elemi népiskolai oktatás rendezésére 473. sz. a. hozott végzésére következőkről értesítem. Teljes ismeretével, és alapos tudatával birok annak, hogy az elemi népoktatással foglalkozó tanitók, különö­sebben a fővárosi tanitók nagyobb része az 1868. évi XXXVIII. t. c. 55. §-ában kötelezetté tett tantárgyakat az elemi tanítás helytelen felfogásából indulva ki, egy­mástól majdnem függetlenül, és tudományos színben, mi több önálló és hibás módszerű könyvekből igyékszik tanítani, s ez által a gyermekek fogékony bár, de még fejletlen elméjét a megerőltetésig túlterhelni. Ismerem azon tankönyveket is, melyeket az elemi tanítás ellen­őrzésével a főváros közönsége által megbízott fővárosi tanügyi bizottmány javaslatára a főváros közönsége jóvá­hagyott, s a fővárosi elemi iskolákba megkérdezteté­sem és beleegyezésem nélkül bevenni megengedett. Arról is meggyőződtem, hogy épen ezen példa által ösztönöztetve, az ország több községeiben, az elemi iskolai tanitók a tanítás ezen hibás útjára tévedtek. Hogy mindezeknek teljes ismeretével és tudatával birtam, és hogy ezen tévedéseket minden módon meg­igazítani és az elemi tanítást helyes irányába, amint az elődöm által és általam megindittatott, visszaterelni tö­rekedtem, arról nemcsak az általam kiadott könyvek és taneszközök, hanem mindenekfelett az 1880-ik év au­gusztus hó 9-én 1046 eln. sz. a. rendelet tesznek vilá. gos tanúbizonyságot. E rendeletben épen azt igyekeztem a hazai összes

Next

/
Oldalképek
Tartalom