Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1443 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 előtt ismeretes, nem irom át. Csak annyit érintek meg, a mit ha eddig elfelejtettünk volna is, jövőre felejtenünk nem szabad. Ugyan is közoktatási ügyben hozott népiskolai törvénynek, miként magának a népiskolának célja és íöladata nem egyoldalún : az oktatás. Van az éremnek egy másik, szinte oly fontos oldala is: a nevelés. Pedig ugylátszik, hogy ugy a törvényhozás, mint az általa hozott törvény értelmezői és alkalmazói annak csak egyik oldalára voltak kiválólag tekintettel, és ez az oktatás. Innen a tárgyak tultömöttsége. Igaz, aki oktat, nevelhet is. De aki nem nevel, hijába oktat. A népiskolának pedig mindkettő föladata. Sőt ha mérlegelni szabad fontosságuk szerint a népiskola céljait, én mindenkor a nevelést helyezném előtérbe. Miért ? Megmondom az okát is. Mert én nem kapok azon, ha népünk tudákos. Vagy is látszólag többet tud, mint helyi viszonyai, körülményei szigorúan megkövetelik, a megtanultaknak alkalmazásához pedig mit sem ért. Olyanná lesz ő ilyen körülmény adtán, mint a politikus csizmadia, ki arról beszél, a mihez nem ért, és a mihez értelme volna, csak hogy tudós csizmadiának lássék, a csizmadiamesterséget elhanyagolja. De igen is annál inkább kapok a nevelt népen, melynek természetes esze mellett jó a szive, jóra irányuló az akarata, nem henyél, de dolgozik. Ezt pedig nem az által érem el, ha sokfélére oktatom, hanem ha a kevesebb oktatással is többre nevelem. S miként mondják, hogy más lesz a jövő századnak regénye, más annak zenéje is; ugy a közoktatás föladata is más alakot fog rövid időn magára ölteni, a mennyiben a nevelést ismeri el annak oly fontos céljául, melynek érdekében, ha látja, hogy a kettő párhuzamosan egymás mellett, oktatás és nevelés nem haladhat, föláldozza a kevésbé fontosat a sokkal fontosabbnak. S ki vonná kétségbe, hogy bár fontos az oktatás, még fontosabb a népiskolai nevelés ? Ezt látom célozva azon mozgalomban is, melyet nevezetes ujitási mozgalomnak neveztem, cikkem homlokzatán a népiskolai nevelés és oktatás terén. PLs ez miből áll ? Budapest főváros tanítótestületének kezdeményezésére, a főváros tanácstestületének azon része, mely a főváros területén az összes népiskolai ügy vezetésével, ellenőrzésével van megbízva, az iskolai év közeledtével azon indokolt indítván) nyal lépett a közoktatásügy minisztériuma elé, hogy a népiskolák számára a törvényileg előirt tantárgyak már ez évben Budapest főváros területén kevesebb számra redukáltassanak. A miniszter ez ügyre vonatkozó válasza ez volt : Ennek eszközlése ez évben már semmiesetre sem lehetséges. A mi pedig a jövőt illeti: komoly behetó megfontolás tárgyává teszi az ügyet. Sőt tovább megyek. Épen a miniszter kezdeményezésére Budapest főváros tanácsa küldött is már ki bizottságot, mely idevágó inditványos jelentésen dolgozik. Ha jól tudom : e becses lapok szerkesztője is be van választva e kiküldött bizottságba ? Ha már Budapest igy vélekedik szakértelmi köreiben, mennyivel inkább ideje hogy faluhelyen e gondolattal megbarátkozzunk. Még ennél is tovább megyek. Kevés évekkel előbb, azt hiszem két vagy másfél évvel ezelőtt maga a miniszter is ugy intézkedett egy a tanfelügyelőségekhez intézett körözvényében, hogy a törvényben előirt tantárgyak, közül különösen az irás, olvasás és számvetésre fektetendő a fősuly. Erezik tehát mindenütt, hogy a túlterheltség nagy. Erezik, hogy a közoktatásügyben a népnevelés terén idáig egyoldalulag jártunk el. Helyet adtunk a népoktatásnak túlságosan, s elhanyagoltuk a népnevelést nagy mértékben. De ezért nem okolok senkit. Ez a haladás törvényével okvetlen együtt jár. Mert ennek utja nem egyenletes, hanem majd az egyik momentumot sietteti, majd meg a másikat meglassítja. De ismét, ha az egyikkel jó előre van, ott hagyja, s a másik elmaradotthoz visszatér. Mig nem elérve egymást együtt működő tényezőkkint előbbre viszik magát a haladást. Ha ez az irány általánossá lesz, és igy módosítja a nevelés és oktatás minden tényezőit : módosítani fogja magát a tanrendszereket is, és a népiskolai irodalom terén nevezetes versenyt provokál. Mert ez irány mel'ett nem az egyes tantárgyak külön-külön könyvvé földolgozására lesz szükség, hanem szükség lesz oly jó olvasókönyvekre, melyek tekintettel e módusuló viszonyra oly utat követnek, hogy az olvasó könyvekkel mind az pótolhatóvá váljék, a mire az egyes tantárgyak egybe állításánál s mint külön tankönyv behozatalánal tekintettel voltunk És igy ez utóbbiakat egytől egyig, a biblia történetet és Kátét kivéve fölöslegessé teszik. En csak üdvözölni tudom e lépést s magam is támogatójának vallom magamat. Bognár Endre, ker. népisk. biz. e. eln. -x-Nem akartunk derék dolgozótársunk e nagy jelentőségű cikkén változtatni. Minthogy azonban fővárosi ügyeinket illetőlég nem volt kellőn értesitve, helyén valónak látjuk, hogy adatait a következőkben helyre igazítva a miniszter nagyfontosságú leiratát is közzé tegyük. A főváros több iskolaszéke a gyermekek túlterheltetése ellen panaszt emelvén, a városiközoktatási bizottság az én elnökletem alatt egy többtagú albizottságot küldött ki a végett, hogy találjunk módot, mikép lehetne az orsz. népiskolai törvény épségben tartása mellett a tananyag oly mértékű leszállítását eszközölni, hogy a túlterheltetés lehetőleg megszüntetve legyen. Munkálatunk elkészülvén, s ugy a közoktatási bizottság, mint a városi közgyűlés helyeslésével találkozván, helybenhagyás végett fölterjesztetett a vallás- és közoktatási minisztériumhoz, mely is fölterjesztésünkre a következő leirattal felelt: F. é. julius hó io. ii-én folytatólag tartott közgyűlésének az elemi népiskolai oktatás rendezésére 473. sz. a. hozott végzésére következőkről értesítem. Teljes ismeretével, és alapos tudatával birok annak, hogy az elemi népoktatással foglalkozó tanitók, különösebben a fővárosi tanitók nagyobb része az 1868. évi XXXVIII. t. c. 55. §-ában kötelezetté tett tantárgyakat az elemi tanítás helytelen felfogásából indulva ki, egymástól majdnem függetlenül, és tudományos színben, mi több önálló és hibás módszerű könyvekből igyékszik tanítani, s ez által a gyermekek fogékony bár, de még fejletlen elméjét a megerőltetésig túlterhelni. Ismerem azon tankönyveket is, melyeket az elemi tanítás ellenőrzésével a főváros közönsége által megbízott fővárosi tanügyi bizottmány javaslatára a főváros közönsége jóváhagyott, s a fővárosi elemi iskolákba megkérdeztetésem és beleegyezésem nélkül bevenni megengedett. Arról is meggyőződtem, hogy épen ezen példa által ösztönöztetve, az ország több községeiben, az elemi iskolai tanitók a tanítás ezen hibás útjára tévedtek. Hogy mindezeknek teljes ismeretével és tudatával birtam, és hogy ezen tévedéseket minden módon megigazítani és az elemi tanítást helyes irányába, amint az elődöm által és általam megindittatott, visszaterelni törekedtem, arról nemcsak az általam kiadott könyvek és taneszközök, hanem mindenekfelett az 1880-ik év augusztus hó 9-én 1046 eln. sz. a. rendelet tesznek vilá. gos tanúbizonyságot. E rendeletben épen azt igyekeztem a hazai összes