Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

Huszonhetedik évfolyam. 45. SZ. Budapest, 1884. november 9. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Kinizsy üica 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes száncmpéld-áin^ol^lsza,! rxj.irLd.ig: sz;olgrá,i:h.a,t"U.rLl£. Gróf Lónyay Menyhért meghalt. A: .z egyház szolgálatában halt meg oly munka közben, mely egymaga is elegendő volna, hogy nevét a magyar protestáns egyház évkönyvei, mint egyik legnagyobb jóltevőét megörökítsék. Huszonöt évvel ezelőtt a Protestáns egyházi és iskolai lap 3 ik évfolyamát a második számmal kezdte meg. Az első számot a hatalom akkori kezelői Lónyaynak a domestica ügyében irt cikke miatt foglalták le, és ugy az iró, mint a szerkesztő ellen pert indítottak. A botránkozás köve az incriminált cikkben az volt, hogy Lónyay egyházának szegénységét festve oldalpillantást mert vetni, a múltban elkövetett hatalmi tényekre, melyek az elszegényedést eredményezték. Lónyay e dolgozata később a 8-ik számban átalakítva megjelent, de maga az ügy akkor abban maradt. A mi Lónyayt lelkesítette volt mint eszme, azt több mint két évtized múlva, a zsinaton valósággá lenni segítette, és most mint a közalap ügyében kiküldött végrehajtó bizottság elnöke működött, mikor épen a zárülésben az utolsó határozat kímodása előtt utóiérte a halál. Isten, midőn e neki kedves, szent foglalkozás közepett szólította magához hű szolgáját, ezzel mintegy igazságot szolgáltatott a boldogultnak azok ellenében, kik őt a számok száraz emberének, puszta Lizérszellemnek szerették feltüntetni. Számító volt igenis Lónyay; de számitásai első sorban a köznek váltak javára, a mint erről az egyházi téren a közalapon kivül a dunamelléki egyházkerület virágzó állapotba hozott pénztárai is eklatáns bizonyságot tehetnek. Széchenyi nyomdokiba lépve, valamint nagy mestere és példányképe, ugy ő is leginkább anyagi téren működött, de szellemi eszközökkel szellemi célokért küzdött. Ez ellenmondás külső munkaköre és belső hajlamai közt veszélyeztette sokszor jó hirnevét mint a nyilvánosság emberének; de mint Széchenyit, ugy őt is a végeredmények igazolandják. 3, Ha a világ — mondá nekem egyszer Török Pál —- Lónyayt ugy ismerné mint én, ki jótékonyságainak nem csak tudója, hanem közvetítője is vagyok, máskép ítélnének felőle, mint rendesen történik/ A ki Lónyayt, az embert akarja ismerni, ne keresse föl sem politikai magas szerepléseiben, sem pénzügyi óriási vállalatai közepett, hanem kövesse magánélete körébe, hol