Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

713 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 A mi illeti először is elnöki tisztemet, tetemesen meg van s meg lett az könnyítve, egyházalkotmányur.k azon bölcs intézkedése által, melyszerint az elnökség minden fokozaton meg van osztva a lelkészkedő papság s az úgynevezett világi elem között. Nem volna itt helyén és sem ideje sem szükség rá, hogy én a kettős t lnökség intézményéről értekezést tartsak ; de nem hallgathatom el a tényt, hogy presbyteriális egyházkerületünkből, mely a két elem egyenjogúságát minden fokozaton következetesen keresztülviszi, foly a kettős elnökség is. Elvi jelentőségén kivül van azonban egy gyakorlati haszna is; igen jó iskolául szolgál az egyház élén álló legfőbb tisztviselőknek az egyértelemre jutásra való törekvésben ; mert világos, hogy ha valamely kérdésben egy értelemre jutni nem képesek, akkor egymást és magokat, abban a kérdésben legalább, megsemmisítették, mivel az iránt, legalább részemről, tisztában vagyok, hogy az elnökségnek csak szavazatok egyenlősége esetében lehet szavazatot engedni, döntő szavazatot azon esetben, de a melynek csak akkor van foganata, ha a két elnök egyértelemben van, különben megoszló szavazatuk nem vezethet döntésre. S ez igen jó példa magának a tanácskozó testületnek is; mert egyházi — s igy vallás-erkölcsi testület levén — a tanácskozások hig gadtsága s egyházias, békés, kenetteljes és egymást megértő jellege mellett, az egyértelemre jutás, vagy ha az nem mindig lehetséges, legalább mindenik félnek, a kisebbségnek is megnyugvása, mindenekfölött kívánatos. Részemről, társelnöki székemben mindig erre fogok törekedni ; s személyemet illetőleg különösen hálát adok a gondviselésnek, hogy engem e székben oly férfiú mellé helyezett, a kinek a közélet különböző ágaiban való jártassága, vezérszerepre hivatott volta, nagy tapasztalásai és tapintatos bölcsesége mellett, különösen egyháziassága, buzgósága, protestáns szelleme s ugy egyetemes egyházunk, mint különösen egyházkerületünk ügyei iránti érdeklődése mindnyájunk előtt ismeretes ; s a kinek bölcs tanácsai és útmutatásai — melyeket hogy tőlem meg ne vonjon, itt a gyűlés szinén is egész bizo dalommal kérem — nekem társ-elnöki tisztemet nem csak tetemesen megkönnyitendik, de remélem ez oldalról fölötte kellemessé is teendik. Igyekezni fogok, ezt a magam részéről, elnöktársam iránt a legteljesebb bizodalommal viszonozni, s vele kezet fogva odatörekedni, hogy tanácskozásainkban mindenek ékesen és jó rendben legyenek; azok vezetésében, a mi rész nekem jut, alkotmányos szellemtől s a türelem és szeretet lelkétől igyekszem magamat vezéreltetni, s mindenki iránt, de különösen az esetleges kisebbség iránt, — mert állandóan alakult pártokról s szervezett, vagy épen factiosus ellenzékről, egyházi téren, úgy hiszem, szó sem lehet •— inkább akarok előzékeny mint visszariasztó, inkább engedékeny, mint a szabad véleményt elnyomó lenni. S miután magamnak — és talán másoknak is — élénk emlékezetében van, hogy mint e gyűlés egyszerű tagjának, mint tanácsbirónak, egyszer-másszor kifogásom volt a többség vagy az elnökség eljárása ellen, részemről minden igyekezettel és önuralommal rajta leszek, hogy ily panaszra legalább alapos okot ne szolgáltassak. Igyekezni fogok továbbá, püspöki évi jelentéseimben, melyeknek szerkesztésére nézve jobb példányt nem vehetek magam elé, mint a melyet boldogult elődöm adott, — valamint egyéb előterjesztéseimben is szabatos lenni; a tanácskozásokat elfogulatlanul vezetni, házszabályaink megtartása felett szigorúan őrködni, s ha a vélemények meghallgatása mellett szükségét érzendem, hogy saját véleményem elmondására is kikérjem a gyűlés engedelmét, inkább felvilágosító mint irányadó, vagy a mások véleményét praeoccupáló igyeks/em lenni. Á törvényszékek vezetésében, az igazságos itélethozásra s az ítéletek kihirdetésére nézve püspöki esküm kötelez — se részben nincs mit tennem ahhoz. Miképen értem a püspöki hivatal vigydzói tisztét, tegnapi beszédemben már kifejtettem, de egyetmást, a mi ott kevésbbé lett volna helyén, még hozzá kívánok tenni. Mint a püspöknek zsinati törvényeink 138 §-ában megszabott minden kötelességeit, ugy azok közt az a) pont • ban foglaltat, az egyházaknak egyházmegyénként meglátogatására vonatkozót is, komolyan kívánom venni, s azon leszek, hogy — ha a körülmények és viszonyok engedik — évenként egy-egy egyházmegyének összes egyhazait meglátogassam. S ha Isten éltet, mar a jövő év tavaszán szándékozom első egyházmegyénket, — megszokott sorrendünk szerint az alsó baranya-bacsit -— a püspöki látogatásban részesíteni. — Egyházainkban régen nem volt püspöki látogatás s én azt hiszem, hogy ha az kellő gonddal és előre megállapitott tervvel hajtatik végre, ha lehetőségig komoly és beható lesz, nemcsak annyi haszon háruland belőle, hogy a püspök megismerkedik az egyes egyházak külső és belső állapotával s viszonyaival — a mi ugyan magában sem volna kicsinylendő eredmény, tekintve, hogy jó administratió csak a viszonyok minél teljesebb ismeretétől várható, hanem sok bajoknak, melyek távolról nem orvosolhatók, a közvetlen érintkezés s a püspöknek, ha nemis személyében, de hivatalában rejlő erő altal, orvossága lesz található. A mellett átalában a gyülekezetekre, — lelkészekre, elöljárókra, hívekre, a püspöki látogatásnak felemelő, buzdító s mindenkép üdvös hatása lehet. Mivel azonban e jó eredmények csak ugy várhatók, ha a püspöki látogatás nem csupán a szívélyes vagy akár ünnepélyes fogadtatásból és egy futólagos körültekintésből áll, azért annak — mint a gyakorlatból már rég kimente miatt úgyszólván uj intézménynek mikéntjét, s főbb szempontjait célszerűnek vélem előlegesen megállapítani, a mi végből még a jelen üléseink tartama alatt szándékozom esperes társaimat és a segéd gondnok urakat e tárgyban egy érteketezletre kérni föl s hívni össze. Átalaban üdvösnek tartom az egyházi kormányzat fontosabb ügyeire nézve, részint a gyűlési tanácskozás előkészítése, részint a kormányzatot tényleg ve/ető püspök tájékozása végett, a dolgok részleteivel ismerősebb esperes tarsaimmal értekezni s a szükséges reformokat s egyébb teendőket megbeszélni és előkészíteni. Országos zsinatunk megszilárdította egyházalkotmányunkat s üdvös törvényeket hozott ; de azokban — a mi nem csak a létező állapotok kodifákációja, hanem uj intézmény, nagyobbára vagy csak papíron van még, s megtestesitésre vár, igy az annyira üdvös s jövőnk és éllietésünk egyik feltételét képező domestika, vagy az elvi kijelentések gyakorlati módozatai megtalálását követeli, mint — hogy egyebet ne emlitsek, a papi és tanítói fizetések beszedése iránti határozat foganatosítása, ugy a minősitési eljárás végleges szabályozása még sok gondot ad, vagy előkészületet kiván. Azon kívül is sok fontos kérdés követeli figyelmünket és gondunkat. Igy, hogy csak egy párt emlitsek, olyanokat, melyekre nézve külön állandó bizottságaink nincsenek, gondoskodnunk kell káplán-ügyünk rendezéséről, melyben — ha jól látok — az utóbbi időben bizonyos túltengés jött létre, melyen ideje korán segítenünk kell, ha azt nem akarjuk, hogy a káplánok túlságos száma mind az egyházkerületnek, mind magoknak a káplánoknak elviselhetetlen teherré