Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-02 / 44. szám
1416 Most e szentlélek ereje megujittatott rajtam. Ugy tetszik nekem, hogy a Jézus Krisztus, a kinek szolgálatába fiatalon szegődtem, most háromszor egymásután kérdezte volna tőlem: ,Simon, Jónásnak fia szeretsz-e engemet ?' S mikor én háromszor feleltem volna neki: ,Uram te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek'tégedet !' akkor ő azt mondotta volna nekem háromszor: »Legeltesd az én juhaimat I4 (Ján. XXI. 15—17.) Az ő nyájának legeltetésére, hivott tehát engem az ur Jézus, midőn felvigyázóvá — mert ezt jelenti a püspöki nevezet — tett engem sok ezer lelkek felett. Püspöki hivatalt adott a gyülekezet akaratával. Nem elsőséget, nem dicsőséget, nem nyugalmat, hanem munkát. Mert a püspöki hivatal munka, jó munka Krisztus szolgálafában ; az volt már az első egyházi szervezetben is. (Lásd I. Tim. III. I —7.) S a mit az első keresztyén egyház, a mit az apostolok kívántak a püspöktől, ugyanaz kívántatik ma is tőle, természetesen a kor követelményei szerint értelmezve. S mik ezek a követelmén) ele ? Mik kívántatnak meg a püspöktől az ő hivatalában ? Hogy legyen vigyázó, alkalmatos a tanításra s nem újító a tudományban. Ezután felsorolván mindama szellemi és anyagi, különösen pedig vallásos és erkölcsi állapotokat, melyekre a püspöknek vigyáznia kell, kiemeli főleg a jövendő lelkipásztorok nevelésére szánt intézetek felett gyakorlandó felügyeletet. Mert ez intézetek — úgymond — egyházunknak legfőbb kincse, szemefénye, melynek jó vagy nem jó voltától egész jövendő nemzedékeknek s igy száz meg százezreknek lelki üdve függ. Az emberiség feladata a haladás, az előbbre menetel a tökéletesedés utján ; s az emberiség haladása nagyrészt vezetőitől, szellemi és erkölcsi vezéreitől függ. »A fejedelem példája szerint idomul a világ®, mondja egy római költő. De ha a fejedelmek s a kormányok sokat tehetnek az emberiség jóllétének előmozdirására s az anyagi és szellemi haladásra, — bizonyára nem csekélyebb tényezők e részben a lelki pásztorok sem, a kik az ő híveiknek lelki, vallásos és erkölcsi haladását vezetik. Azért a lelkészeket e nagy hivatásra nevelni, s mind alkalmasabbaká tenni, az egyháznak és az ő vigyázóinak legfőbb gondjai közé tartozik; kell, hogy tar tozzék. A világ halad s haladásában mind többet és többet követel azoktól, a kik arra vállalkoznak, hogy a sokaság vezetői legyenek a haladás — az igazi, az erköl esi haladás utján. Emelni azért a papság színvonalát — igy folytatja — minden tekintetben, ugy értelmi, tudományos és közmiveltségi, mint főleg erkölcsi tekintetben, s a mi legfőbb, egyháziasaágban ; képessé tenni azt arra, hogy külsőkép ugyan szerény, de belsőleg oly magasztos hivatását jól betölthesse, s őt megillető helyét az emberi társaságban, sőt az államban is elfoglalhassa, hogy ne csak cimében viselje tisztelendő voltát, hanem a tiszteletre valóban méltó is legyen : ez a feladata annak az intézetnek, a melyről szólok, és az én arra való vigyázásomnak. A mi az egyházban a pap, az a tanitó az iskolában s mind a kettő az életben. Ok is a földnek savai, nekik sem szabad megizetlenedniök: ők is a világnak világosságai —- s nem ejtethetik el a hegyen épített várost. Még egy nevezetes pontja van a püspöki vigyázatnak : A magyar protestáns egyház jogaira való ügyelet. Mert ezek a jogok nem békekötéseken és törvényeken, hanem a hit és lelkiismeret szabadságának minden alkudozáson felülálló jogain alapulnak. Vérrel váltattunk meg e jogokra, de nem, mint annyiszor emlegetjük — hitsorsos őseink vérén, hanem magának a Jézus Krisztusnak a vérén. Sem mi hatalmasság tőlünk a mi hitünk és lelkiismeretünk szabadságát el nem veheti, s ha el venni próbálná, mi készek vagyunk vérünket odaadni érte, mint az első keresztyén vértanuk. De ez idők immár elmultának, bölcs és igazi vallásos érzelmű királyunk felvilágosult alkotmányos kormánya alatt nem félhetünk attól, hogy visszatérjenek. Mindamellett, hogy a ,szabad egyház a szabad államban* elve testesülést nyerjen, folyton résen kell lennünk. 18 éves államszolgálatom ideje alatt mindig azon voltam, hogy protestáns egyházunk és érdekei összhangzásba hozassanak az államéival s e szövetségben annál biztosabban megvédessenek. Erre fogok törekedni ezentúl is, mert erős meggyőződésem, hogy az alkotmányos magyar állam és a magyar nemzetiség érdekei a protestáns egyházéival azonosak. A magyar protestáns egyház a magyar alkotmánynak és a lelkiismereti szabadságnak előharcosa volt századokon át a hatalommal szemben, mely akkor is államnak nevezte magát, bár a jogállam ama lényeges kritériumát, hogy felekezetnélküli legyen, nélkülözte. De a protestáns egyház mindenkori jelszavai ma az államéi is — s ugyanazon színeket viselő zászlók miért küzdenének egymás ellen? A magyar állam fé'reismerné a maga érdekeit, ha azok védelmében nem támaszkodnék bizalommal a a protestáns egyházra; de a protestáns egyház is félreismerné a magáéit, ha jogai védelmét másban keresné, mint az alkotmányos magyar állammal való szövetségben. Ez meggyőződésem, s ha ugy tetszik egyházpolitikai hitvallásom l Egyházpolitikai mondom, mert a világi politikához különösen a mától-holnapra változó napi politikához s a pártok harcaihoz semmi közöm. Én ezentúl csak egy politikai irányt ismerek — s ez a magyar protestáns egyháznak is a politikája s az egyedül jogosult Magyarországon — t. i. magyar nemzeti politikát, mely a magyar faj erkölcsi és anyagi súlyának emelésére és fejlesztésére irányul. Ehhez a magyar protestáns egyház is mindig hozzájárul a maga eszközeivel, az iskolákban és a templomokban, ott a közművelődésnek, itt a hazaszeretetnek élesztésével, izmositásával, a tanítás és az igehirdetés által. A második követelményt, mely a püspököktől megkívántatik, sok és meggyőző bibliai idézetekkel illusztrálja szóló, majd áttér a harmadik követelményre, melynek lényege az, hogy szóljon bár a tudósoknak vagy az erőtleneknek, alkalmazkodjék a törvény alatt állókhoz vagy nem állókhoz : a püspöknek magát nem szabad hirdetni, a maga homokba irt gondolatainak mulandó bölcseségét nem szabad prédikálnia, nem szabad újnak lennie a tudományban, hogy »valamiképp felfuvalkodván az ördöggel egy kárhozatba ne essék.4 A püspöknek nem szabad újnak lenni a tudományban. Hogyan ? Hat Zwingli, Luther s Kálvin nem voltak-e merész ujitok ? Semmiképen nem. Ujitók voltak a magok korával és egyházával szemben, mely eltért a Krisztus-adta evangéliomtól és az apostolok egyházától. De annál inkább ragaszkodtak Krisztushoz mint fundamentumhoz. A protestánsnak a szabad vizsgálódás és a végetlen haladás elvében kifejezett ez örökjogát fenntartva, világos előttem, hogy mint minden egyházközönség hitvallások alapján áll, mert különben nem lenne egyház, hanem a hány lélek, annyi értelem — ugy a mi reformált egyházunk is a helvét hitvallásén, melyet nem helyez
