Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1399 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 hogy a mi Török Pálunk az apostoloknak s különösön a pogányok nagy apostolának méltó utóda volt, mert alkotásaiban s egész cselekvésmódjában ugyan attól a lélektől vezéreltetett, — s hogy nekünk is, ha valami nagyot akarunk tenni, havaiami maradandót akarunk alkotni ugyanazon lélektől vezéreltetve, ugyanazokon a nyomokon kell járnunk, a melyeken Pál apostol után — és előttünk — Török Pál járt. I. Krisztus Urunk, földön jártában, tizenkét legközelebbi tanítványt választott ki magának, a kik az ő tanításának és példájának terjesztői, az őevangeliomának apostolai legyenek. Ezeknek mondá: Elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén azokat. . . (Máté XXVIII. 19.) ezeknek, a végvacsora szereztetésekor : Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. . . (Luk. XXII. 19.) S mikor a tanítványok egyike, ama Júdás elárulta az Urat, a megmaradt tizenegy sietett az O mennybemenetele után betölteni az üres helyet, hogy a tizenkettőnek száma ismét teljes legyen — és sorsot vetvén, a sors esék Mátyásra, ki közönséges akaratból a tizenegy apostol közé számláltaték. (Cselek. I. 26.) Az Izrael tizenkét nemzetségének megfelelő szám tehát ismét teljes volt s ugy látszott, tizenharmadikra nincs is szükség. Pedig az Egyiptomból kijövetel után, a Jozsue által meghóditott ország, az ígéret földe, ugy osztatott vala fel tizenkét részre a nemzetségek között, hogy a József két fiának Manasse- és Efráimnak az utódai egy-egy részt kaptak, s a papi tiszttel megbízott Lévi-nemzetség tizenharmadiknak maradt és földet nem kapván osztályrészül, az egész országban szétszórva negyvennyolc városban helyezteték el, hogy mindenütt készen legyenek a reájok bízott papi szolgálat teljesítésére. S a mennybe ment Krisztus, a Damaszkus felé vivő uton még egy tizenharmadik apostolt választott magának, a kire többet bizott, mint a más tizenkettőre összesen. Ezekre az Izrael tizenkét nemzetségének a megtérítését bizta, arra az egyre pedig az Izraelen kívüli egész pogány világot, vagy a mi azzal akkor egyet jelentett, a római világbirodalmat, mely akkoriban már a meghóditott Görögországot is, Kis-Ázsiával együtt magába foglalta. Kell-e mondanom, hogy ez a tizenharmadik apostol, a ki — mint a Lévi nemzetsége — nem volt egy meghatározott helyhez kötve, a kinek munkateréül az egész világ jelöltetett ki: a Krisztust üldöző Saulból Pállá keresztelkedett nagy apostol volt, a ki ugyan a Krisztust testben soha sem látta — s csak az első vértanú István meg^lefirmíiw^ kövezésekor volt, mint tanú, jelen Jeruzsálem kapuin kivül — de a kit a Damaskus felé vivő uton, midőn a keresztyének üldözésére tanácsot tartani menne, a már megdicsőült Krisztus fényes égi jelenésben állított meg s téritett a maga szolgálatába. És mit tett ez a tizenharmadik apostol, a ki a Péterek, Jánosok és Jakabok mellett szinte feleslegesnek látszék már Izráelben ? Mig ezeket a halászok, és vámszedők közül választotta ki az Ur, az Izrael tizenkét házának a megtérítését bízván reájok, — amazt a tudósok közül, a bölcs Gamáliel iskolájából vette, hogy mig buzgóságban s őszinte hitben a többivel egyenlő legyen, tudományban és a vita fegyvereivel való élni tudásban valamennyit felülmúlja, hogy oly városokban mint Efézus és Korinthus, sőt Athéné és Róma, hol a görög bölcsészek iskolái virágoztak, ne csak a gyermeteg hit, hanem a csökönyös kételkedés embereivel is diadalmasan felvehesse a harcot. S ez a gyönge testalkat töredékeny cserép edényébe öltöztetett erős lélek, harminc évig viselte, ernyedetleniil, a vállaira rakott óriási feladat terhét, melyet legnagyobb részben, mondhatnám teljesen meg is oldott. Nem követhetem őt nyomról-nyomra, az ő rengeteg munkájában. Nem, négyszeri utazásában, melyeknek az Apóst. Cselek, könyve csak kis részéről ad egyenes hírt, a többit az ő saját apostoli leveleiből kell összeállítanunk, mert nemcsak hogy mindenütt maradandó nyomott hagyott, valahol megfordult, az általa megtérített lelkekben és alapitott egyházakban, hanem továbbra is fenntartotta összeköttetését e szellemi gyermekeivel. Oly időben, mikor az utazás rengeteg nehézségekkel járt, s oly lassú volt, ő az egész Kisázsiát beutazta és megtérítette, azután Görögországot, Macedóniát, a görög szigeteket? Jeruzsálemből tengeren ment Rómába, mint egy ellenhóditó, a ki a várost — melynek lábainál hevert a félvilág, a keresztrefeszitettnek a lábaihoz vonta, elvetvén ott, a pogányság nagy székhelyén, a hivők egy kisded gyülekezetében, egy uj világuralomnak a mustármagját. Ha a régi római birodalom térképét elővesszük, a nyugoti és keleti civilisatio nagy központján akad meg szemünk: Rómán és Athénén, Korinthuson és Etézuson, Jeruzsálemen és Caesareán, Tarsuson és Antiochián, s ezek mindenikében a Pál szava hangzik. Egész tartományok hódolnak meg neki — vagy is a Krisztusnak, a kit ő hirdet s városokban, melyekben az előtt a görög képzelet isteneinek oltárai füstölögtek, szavára a kereszt véres jelvénye emelkedik; Galatia összes városaival, Thessalonika, Philippi meghódolnak az ő szellemének ; Lisszában istenként akarják imádni, Jupiternek nézvén őt s mikor ellentmond, megkövezik; PAPA WKnífR