Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-26 / 43. szám
691 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 rég óhajtva keresett nagy kincset, Ember Pál eredeti szerkezetű kéziratos egyháztörténelmét. Nekem jutott axon nagy szerencse, hogy a tulajdonos urat a kézirat kiváló becsére s nagy horderejére behatóbban figyelmeztessem, s ugyancsak nekem volt alkalmam, két napi futólagos megszemlélés és felületes jegyezgetés alapján a rég óhajtott munkát a „Debreceni protestáns lap« azon évi 13. 14. 15. számaiban — nem szégyenlem bevallani — sok ponton igen hibásan, irodalmi téren ismertetni. Hiszen egy 21 éves, a régi kéziratok olvasásában, az akkori latin nyelvben s az egyháztörténelemben meglehetősen gyakorlatlan ifjúnak talán nem is lehet ezt szigorúan felróni. A jelen év tavaszán azonban szerencsés voltam a kéziratot, tulajdonosának valóban kitűnő szívessége folytán négy hónapi használatra megnyerni, s azt, a menynyire hivatalos elfoglaltatásom megengedte, meglehetősen tökélyesbitett latin nyelvi és egyháztörténelmi ismereteim segélyével lehetőleg teljesen áttanulmányozni, kiaknázni. Épen ebbeli sáfárkodásomról akarok most e dolgozatban számot adni. Számot kell pedig adnom legelőször is tanulmányom tárgyáról, Ember Pál egyháztörténelmének, Ágoston ur birtokában levő kéziratos példányáról. E másolt példány 648 számozatlan nagy negyed-rétű lapból áll, melyekből mintegy 50 lap tiszta. A könyvkötő annak idejében gondatlanul jart el, a levelek nagy része kellettinéi jobban van körülvágva. Emiatt csak pár helyen tűnnek fel a lapalji quaterniók: Hhh. Iii. és Kkk. A másolást többen (mintegy 18—20 féle irást lehet megkülönböztetni) végezték, és pedig hirtelen és egy időben; mi világos abból, hogy két különböző kézzel irott szöveg közt sokszor 2 — 3 tiszta lap van, anélkül, hogy maga a szöveg megszakadna. Kik lehettek e példány másolói s mikor teljesiték e munkát, próbáljuk meghatározni. Szerintem debreceni tanulóknak, és pedig a latinnyelvben és egyháztörténetemben meglehetősen járatlan ifjabb tanulóknak századunk legelső éveiben, a nagy Sinai Miklós megbízásából végzett munkája van előttünk. Mert: 1. a kötetben három helyen Sinai sajátkezű oldaljegyzetével, illetőleg címfeliratával találkozunk s 2. e címfelirat s az utánna következő szöveg Buttinghausennek egy 1785-ben megjelent munkájából van kiírva. A másolás tehát csak 1786 után történhetett. Azonban 3. mivel e másolás igen sok helyen rendkívül és botrányosan hibás, 3 s e hibák kiigazítva egyátalában nincsenek, nem lehet mást feltennünk, mint hogy Sinai akkor másoltatta a művet, midőn már ismeretes pere által egészen elborítva, majd a tanárságból elmozditottan nyomorba, ínségre jutva, elaggulva, — nem volt ideje, módja és kedve a hibás másolat kiigazítására. Ezért teszem én az 1880-as évek legelejére a mű másolásának idejét. Végre pár szót a kézirat provenientiájáról. Mostani tulajdonosa Horovitz antiquariustól szerezte, kihez a Fáyféle könyvtárból került. Ha a Sinai bennelevő sajátkezű feljegyzéseit combinálják azon köztudomásu ténynyel, hogy e nagy történész irodalmi hagyatékának egy jelen-3 Erre vonatkozólag legyen szabad pár példát felemlítenem. Egyik másoló nem ismeri Szilvás Újfalvi Imre nevét s e helyett folyvást Szentujfalusit ir ; Károlyit Kosolyi-nak kereszteli el; a másik Borsodiensi helyett per Sodiensi-1, Fünfkirchen helyett Fett Khiren i ir; a harmadik occasio-1 vecasio-nak asseclas-1 ascelas-nak ferdité el; monstris helyett montis-t, Maximüliani helyett Milliani maxit ir, stb. stb. tékeny része a Eáy-család birtokába jutott: kétségtelenné lesz azon állitásunk, hogy a példány egykor Sinai tulajdona volt, sőt hogy az ő megbízásából készült. Hol volt s hová lőn azon példány, melyről a másolat készült; vagy hogy hová lőn Ember eredeti kézirata, erre nézve eddig semmi, de semmi nyom! . . . . Emlitém feljebb a három „desiderata^-t, melyeket az egyháztörténészek Ember eredeti szerkezetű egyháztörténelmével szemben felállítottak. A jelen példány ezekből csak kettőt adhat meg : megismerhetjük belőle a nagybecsű előszót; a munka tartalmát s szerkezetét, amint azt Ember megalkotta; — ezek alapján előadhatjuk a munka történetét s elvégre mondhatunk már méltó és igazságos bírálatot Ember történeti munkája felett; de a harmadik kívánalmat : a nyomtatott szöveg sajtóhibáinak kiigazítását a szintén hibás s igy megbízhatatlan kézirati szöveg nem adhatja meg. Ennek beteljesülésére egy ujabb s hibátlanabb példány előbukkanásáig várnunk kell. Azonban a most előkerült példány is rendkívüli nagy nyereség, mert ennek segítségével is teljes biztonsággal képesek vagyunk feldolgozni és előadni D. Ember Pál ezen nagyfontosságú történeti művének : I. történetét, II. tartalmát és beosztását, III. bírálati méltatását s végül függelékül adjuk szerző nagybecsű előszavát s művének néhány oly fontos és reánk nézve uj adatát, mely a Lampe-féle kiadásban nem talalható. Mindezekből most az első szakaszt, mely a munka történetét adja elő, bocsátom közre ; a tartalom és beosztás iránt érdeklődőket pedig addig is, mig értekezésemet külön füzetben kiadhatnám, a „Debreceni protestáns lap4 1882. évi 13 —15 számaiban található, idevonatkozó ösmertetésemre utalhatom. I. A munka története. Az isteni bölcs gondviselés, vagy amint a világ fiai mondani szeretik: a véletlen, parányiságok által is rendkívüli nagy dolgokra hivja el az ő választottait. Galileit a pisai székesegyház ingájának mozgása, Newtont egy fáról leesett alma egy egész világnézletet átalakító fenséges tantétel felállítására vezérli, egy elsárgult pergament-darab molyette elrongyult könvvlevél a legnagyobb történettudóssá vagy régiségbúvárrá teheti az embert. Egyes nagyok lelkes szavai, gyújtó sorai a tevékenység szunnyadó szikráit lángra lobbanthatják a fogékony ember kebelében s egészen uj irányt adhatnak élete további működésének. Épen 200 éve, hogy a derék Páriz-Pápai Rudus Redivivuma megjelent. Az ifjú kortárs, Ember Pál, mohó érdekkel olvasta e munkát s szerzőjének az előszó végén levő lelkes, történetírói működésre, adatok gyűjtésére és közrebocsátására buzdító szavai azon elhatározást költék fel lelkében, hogy ő is a történelmi adatok gyűjtésére szenteli magát, s a másfélszázados mulasztást igyekszik teljes erejéből kipótolni.4 Majd mint (1686-tól) sárospataki lelkészt, az ottani kedvezőtlen viszonyok egyenesen kényszeritették a történelmi adatok és emlékek felkutatására. Hotykai száműzetése, losonczi nyugal-4 Plurimi fautorum et amicorum meorum norunt, primum mihi aculeum pro isthac conamine non solum inceptando, sed dictim amplius provehendo fixere, pathetica sane clarissimi »Ruderis Redivivi* auctoris verba, quae habét in calce praefationis suae. Ember P. >Praefatio.<
