Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

1350 özvegy csodájából meríti szép észrevételeit, hogy ugy a szegénység, mint a gazdagság Istentől van, ki egyiket a másikra utalja, egyiket a másikra bizza. Igazán netovábbja a legékesen szólóbb egyházi beszédnek. II. A tékozló fiu testvére. Midőn a farizeusok szemére vetik Jézusnak, hogy a bűnösökkel eszik és társalkodik, megfelel nekik a tékozló fiu történetével. De észre veszi Jézus, hogy a farizeusok ugy okoskodnak, hogy ellenök köztiszteletben álló, a ceremóniákat hűségesen megtartó s a társadalom szine javát képező emberek ellen csak nem lehet semmi kifogása; ekkor az idősebb fiu vonásait tárja elébük tükörül. . . Ah 1 de ebben a tükörben hány ember megláthatja magát ma is 1 III. A sokaság szorongatása és a hit ihletése. Miként látott be Jézus az ő ruháját illető 12 év óta beteg nő szivébe 1 . . . meggyógyította azt, mert hite volt. Ma is megenyhíti azt a sajgó szivet, mely olyan hittel, bizodalommal keresi fel őt, mint kereste ez a nő. IV. Saul és Dávid. Mindkettőnek gyönyörűen kidomborított jellemrajz.a. V. Hol vagy? Ádám elrejtőzik az Ur elől a lom bok közé. De az Úr felkeresi kiabálván : hol vagy Ádám ? Ma is sok ember elkíván rejtőzni isten elől . . . hiába 1 az ő szemei mindenütt kisérnek bennünket; hozzánk is kiált : hol vagy ember ? oh 1 fájdalom, hogy sokakat hol talál az Úrnak ezen kérdése! VI. A bűnös vigyázatlansága. Valami rendkívüli szépséggel fejtegeti azt, hogy az ember a mily előre látó az anyagiakra, oly kevés gondot fordit a lelkiekre nézve. Pedig az előrelátás tehetségét a lélek jövőjére is fel kellene használni. VII. Jézus és a samariai nő. Jézus ezzel a nővel a Jákób kútjánál találkozék; beszél előtte az élővízről, melyet csak akkor ért meg, midőn beismeri bűnös voltát, és attól kezdve szomjúhozza ezt az élővizet. Azt a szomjat, mely minden lelket epeszt, kisebb nagyobb mértékben, ez a világ kielégíteni nem képes. Egyedül a Jézus által nyitott forrás az, melyből a ki iszik, nem szomjúhozik többé ; jöjjetek mindnyájan, kik szomjúhoztok és én adom nektek az élő vizet, minden pénz és jutalom nélkül. VIII. Dávid és Góliáth, vagy Erő és Gyöngeség. Két hadsereg áll egymással szemben. Egyik felől a Krisztus vallásos egyszerű hitével, szerény erényeivel, másik felől az emberi bölcselkedés, mely a vallásos hitet ócska holminak tekinti s ragyogó fegyverzetével megkápráztatja a szemet, sőt a lelket is. Egyik oldalon azok, kik gyöngének látszanak, a másikon azok, kik magának az erőnek lenni latszanak. Egyik felől Dávid, másik felől Góliáth. Küzd a tudomány és vallás, holott a tudomány a keresztyén vallásnak gyermeke. A tudomány csak ott hódít, a hol előbb a Krisztus vallása meghóditotta a népet. Külsőleg Góliáth látszik erősnek ; pedig valójában Dávid az erős. IX. A kút a pusztában. A hires amerikai szónok dr. Talmage beszéde, melynek kivált bevezetése oly nagyszerűen van megmagyarositva és kidolgozva, hogy szinte Hugó Viktorra emlékeztet. Hágárnak és fiának Izmáelnek el kell hagyni Ábrahám hajlékát, mert nem engedelmeskedett a ház asszonyának, Sárának. Mert megfeledkeztek arról, hogy ők csak szolgák a háznál, és nem ugy viselték magukat, mint ejy cselédnek kell magát viselnie. Elindulnak hát azzal a kevés ken\ érrel és azzal az egy tömlő vizzel, melylyel az öreg Ábrahám gondoskodása latja el őket. De a pusztában eltévednek. Eleiem, ital elfogy. A tikkasztó hőségben Izmael kimerül. Nincs egy csepp viz. Anyja lefekteti egy fa alá, hogy ott meghaljon. Végig-végig ölelgeti, siratgatja egyetlen magzatát. . . . Zokogása felhat az égre, a felhőkből egy angyal jelenik meg, a ki ezt mondja: mi lelt téged Hág ár .. S mutata neki egy kutat, ahol megtöltheté a tömlőt vizzel s inni adhatott a gyermeknek Mi emberek is vándorok vagyunk s pedig sokszor kietlen pusztában. Ezzel végzi : Igen Idvezitő megváltó Jézus : Te vagy a kút a pusztában. Ámen. X. Pál és Festus vagy az okos lelkesedés. Pál a cesarei fogoly feledi az őt környező veszedelmet, lelkesen beszél a Krisztus tudománya mellett, Festus elámulva a lelkesedésen, nagy felszóval mondd: Bolondozol te Pál, a nagy bölcsesség miatt bolondultál te meg: Pál egy keresztyén ; Festus egy világi. Melyik bolond hát a kettő közül ?!. . XI. Egy gonosztevő predicatiója. Meglepő szép. Maga a tárgy is különös. Tanulni egy gonosztevőtől ? . . . Igen, mint a ki beismerte, hogy méltán szenved. Mi ez a szenvedés? Hogy jött ez a világba ? Mi hozta létre? . a bűn. Szenvedünk, mert bűnösök vagyunk. Erre tanitja meg a gonosztevő a világ bölcseit. Szenvedjünk, magunkat megalázva s az élet bajai közt vigasztaljuk magunkat azzal a gondolattal, hogy a jelen élet szenvedései nem hasonlíthatók azon dicsőséghez, mely reánk várakozik. XII. Szedjétek fel a maradékdarabokat. Idvezitőnknek ezen szavai nem az anyagiakra, hanem a lelkiekre vannak alkalmazva. Halljátok meg a leckét azok, kik egykori boldogságukat romokban látják heverni Nincs olyan, a kinek még ne volna, ne maradt volna valami, a miben örömet vagy legalább enyhülést, vigasztalást ne találna. Szedje össze ezeket a maradékdarabokat. De a szerencsétlenségnél is van még leverőbb, t. i. a bűn . . . van szomorúbb látvány, t. i az erkölcsi romok, egy lélek romjai, mely örökéletet találhatott volna Istenben, de a melytől elszakadva az örök halál rabjává lőn. Mit tegyen a bűnös? Elhagyja-e lelkét veszni egészen? Oh ti megtört szivek, csüggedező lelkek, gyűjtsétek össze gondosan azokat a gyenge maradékokat, az Isten képének gyászos töredékeit, melyek még bennetek vannak. Talán van még bennetek egy kevés maradékdarab a hitből, reményből, szeretetből, szedjétek ezeket össze és jöjjetek vele a Jézushoz stb. Ime végére jutottunk e kötetnek, pedig be örömest olvasnánk tovább. Szinte sajnáljuk letenni. Ilyen lelki gyönyörűséggel még nem olvastunk át prédikációs könyvet. Ugy van ez megirva, hogy épen ugy elmondható a legfényesebb, mint a legegyszerűbb hallgatóság előtt. Csakhogy meg kell jól tanulni. Kár abból egy betűt kihagyni, vagy megváltoztatni. Kisebb falusi gyülekezetben csaknem fel lehet két vasárnapra osztani. Mivel pedig ez az első kötet, reményünk van, hogy Hetesy Viktor ur nemsokára a másodikkal is meg fog bennünket örvendeztetni. Csak rajta, akár maga, akár másokkal összeköttetésben ültesse át ily szép kidolgozásokkal e remek műveket, e drága gyöngyöket. Lehetetlen, hogy e vállalatban belebukjék. Lelkipásztor még soha sem szerzett magának egy forinton több élvezetet, mint e kötet megvételével. Ha még az a prédikációs könyv se lesz kelendő, akkor aztán csakugyan el kell hinnünk azt a szomorú állítást, hogy a legegyszerűbb mesterember, a legutolsó napszámos is évről-evre többet költ az ő kenyérkereső eszközeire, mint egy pap a magáéra. . . . Lehetetlen, hogy ez az állítás, a társadalomban olyan magas helyet elfoglalt osztály iránt igaz volna. Csak mielőbb a második kötetet! Addig is Hetesy Viktor ur fogadja legőszinteb elismerésünket. 84