Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

1271 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1272 következményeképen, a szuperintendentialis küldöttség felett szükségképen tulsulylyal kell birnia. Miután végre az 1822 diki konventnek nem lehetett intentiója, hogy a debreceni egyháznak a tanárválasztásoknál túlsúly biztosittassék az egyházkerület felett ; s ezen túlsúly a mai változott viszonyok között még kevésbé volna indokolható : tekintettel azon körülményre, hogy a jelenlegi választási módozat is csak néhány évvel ezelőtt vétetett gyakorlatba, indítványozzuk, hogy a régibb gyakorlatnak inegfelelőleg minden egyes tanárválasztás a püspök és főgondnok elnöklete alatt egy oly 16 tagu küldöttség titkos szavazata által ejtessék meg, mely küldöttségnek 8 tagjat a debreceni egyház presbyteriuma választja, 8 tagja pedig az egyházkerületi közgyűlés összes jelenlevő tagjai altal titkos szavazás utján választatik, a püspök és főgondnok csak is azon esetben élhetvén szavazatukkal, ha a tanári allásra pályázók közül kettő egyenlő szavazatot nyert volna; ha pedig a szavazat egyenlőséget ezen két elnöki szavazat sem enyésztetné el : azon esetben a végeldöntés joga illesse az egyházkerületi közgyűlést. Debrecen, 1884. augusztus 22-én. — Szabó János, esperes. Szeremlei József, esperes. Szél Kálmán, esperes. Szeremlei Sámuel, m. k. Gr. Degenfeld József, egyházmegyei gondnok. Id. gr. Ráday Gedeon, egyházmegyei gondnok. Székely Károly, esperes. Dávidházy János, esperes. Segesvári József, egyházmegyei képviselő. Nadányi Miklós, m. k. TÁRCA. XLII. zsoltár.*) — Dallam : Kálmán Farkastól. — Mint a szarvas hűs patakhoz Vágyakozván, ég, eped : Feléd lelkem ugy sóhajtoz, Úgy szomjúhoz tégedet. O valaha elérek-e Uram, dicső szilied elé ? Könyhullásom éj- s naponta En keserű kenyerem, Mert a hitlen gúnnyal mondta : Hol urad ? — nem ismerem 1 O ha erre rá eszmélek, Sir bennem a szív, a lélek 1 Zengedezve vittem néped Hajlékodba hajdanán, Hogy ott öröm és dicséret Víg hangjait dallanám. Lelkem most is vágy utánnad, S nem mehetvén, öl a bánat. Mért csüggedsz el árva lelkem, Mért vagy olyan nyugtalan ? Bízva — bízzál Istenedben, A segítség nála van. *) E kitűnő zsoltár-szövegre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét, kik előtt Kolosy Elvira neve már eJdig is előnyösen ismert. Részünkről azonban ugy véljük, hogy eddigi zsoltár átdolgozásai közt ez a legsikerültebb. A magyaros rhythmus bája egyesül ebben a kenetes bibliai nyelv ódon zamatával. Lelkünk szinte emelkedik olvasásakor. Szerk. Várd, — s kegyelme most is meg ment, Mint a Jordán s Hebron mellett. Általa most egy mélységből Más mélységbe hányatom ; A dagadt ár hord le és föl Száz örvény közt száz habon ; Víg napjaim kik valatok Sírva nézek vissza rátok 1 Egykor Isten hogy megálda, Felderité bús napom; Ima, s ének zenge váltva Éjjelenként ajkamon ; Éjjelenként hála-ének Élet s halál istenének I Erős Isten, én kősziklám, Mért felejtesz most is el ? Pompa s disz mar nem illik rám, Lelkem testem gyászt visel. Sok hitetlen ellenségem Elnyomott és gyötör engem 1 Mint két élű gonosz fegyver, Mely hasgatja csontjaim, Éles nyelvük ép úgy megver, A mint gúnnyal mondja ím — Mig gonoszul szid engemet — : Hol vagyon a te Istened ? Ne csüggedj el árva lelkem, Ne légy olyan nyugtalan; Bízva-bízzal Istenedben, A segítség Nala van 1 Egykoron még vigan zengem : Megmentett az Isten engem 1 Kolosy Elvira. KÖNYVISMERTETÉS. »Általános és hazai művelődéstörténet, irta dr. Bihari Péter, pesti ref. főiskolai tanár és egyetemi magántanár. Két nagy kötet összesen 113 ábrával. Szerző saját kiadása. Budapest, 1884. Ara S frt. Nemcsak terjedelem, hanem tartalom tekintetében is igazi nagyszabású munkát van alkalmunk a t. olvasó közönségnek bemutatni. Hosszú idő fáradozásának s kitartó szorgalomnak gyümölcse ez, mely nem arra készült, hogy a könyvek számát szaporítsa, hanem arra, hogy a haladás ügyének mennél igazabb s tehát mennél nagyobb szolgálatot tegyen. Ha az érdemes szerző e célról az Előszóban oly lelkiismeretesen be nem számolt volna is, elég volna könyvéből csak nehany lapot átolvasnunk, hogy menten erre a meggyőződésre jussunk ; mert az a lelkesedés, a melylyel tárgyát felöleli, az a biztosság, a melyet tárgya kezelésében tanúsít, az a sokoldalú tudás, melyet minden sora elárul s az az emelkedett és széles határu álláspont, melyről a rajzolandó világképet szemléli és vizsgalja, mintegy ellenállhatatlanul megragadja figyelmünket s teljes mértékben fölkelti, s mi több, állandóan ébren is tarlja érdeklődésünket. S ugyan van-e, lehet-e tárgy, mely a figyelmet, az érdeklődést inkább megvárhatná s megérdemelhetné, mint az emberiség művelődésének története ? A mit valaha nagy