Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

1257 a gyermekésznek hozzáférhetővé, érthetővé tegye. Ezt e kis munkában megtette. Emlékbeszéd és ima, melyet néh. Szentandrási Pál fitanitó sírkövének leállítása alkalmából Mezőberény­ben 1884. aug. 17-én irt és mondott Nagy Károly mező­berényi ev. ref. segédlelkész. Függelékül a boldogult nak rövid életrajza. B. Gyula, 1884. 8-adrét, 16 lap. — Ara 20 kr. A tiszta jövedelem a m.-herényi ev. reform, egyház orgona-alapjára fog adatni. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hir. Bancsó Antal, a7 eperjesi collégium igazgatója a soproni theologiai intézet tanárává választa­tott meg. * A convent Nagy Péter püspöknek az egész ref. egyházat sújtotta halálesete miatt november i7-dikére halasztatott. * A tiszántúli ev. ref. egyházkerület az általa ki­adandó tankönyvek fó'bizományosságát, a jóhirü és tevé­keny debreceni könyvárus és kiadó ifj Csáthy Károlyra ruházta. Minden az egyházkerületnél megjelent mű, egye­dül általa szerezhető meg. * Zábrák Dénes újonnan választott soproni evang. lelkész beiktatása mult hó 30-ikán ment véghez. Kurtay Sándor szuperintendens és Bognár Géza felügyelő ma­gyar, a beiktatott lelkész pedig német beszédet tartott. * Egy pap jubileuma. Újvidékről irják a „Bpesti Hirlap®-nal< : Belohorszky Gábor újvidéki ág. lelkész a Bács- és Szerémmegyék főesperese, lelkészkedésének 25 éves évfordulóját még ez év nagypéntekén ülte meg sze­rényen csupán családja körében, mit azonban egyházá­zának tagjai s tiszttársai megtudván, elhatározták kegye­letes meglepetésben részesíteni közszeretetben álló fő­pásztorukat. A meglepetések napjai elérkeztek. F. hó. 22-én az újvidéki ág egyház tanácsa, élén Rohonyi Gyula ügyvéd világi felügyelővel, tisztelegtek az ünnepeltnél s egy szép beszéd kapcsán Doré Gusztáv remekül illusz­trált bibliájával lepték meg a mit sem sejtő derék főpa­pot. Este az eg) háztan .cs által rendezett közvacsora rekesztette be a szép ünnepélyt. Másnap f. hó 23 án esperességi pasztorális gyűlés lévén, az Isten tiszteleten az „Újvidéki Dalárda® énekelte Luther ,Erős vár a mi Istenünkc cimű enekét s a szertartás után Bierbrunner Gusztáv esp. főjegyző egy remek beszédben fejtegette az »önkénytelenül jubiláló® érdemeit és az esperesség ré­széről egy gyémánt gyűrűt s Rohonyi Gyula h. esp. fel­ügyelő ugyancsak az esperesség részéről egy igen érté­kes aranyozott ezüstbilikomot nyújtott át a meghatottsá­gában könnyező főpásztornak. Ézután különböző testüle­tek, intézetek és egyesek tisztelegtek a jubilánsnál, kinek tiszteletére az esperesség az nap bankettet is rendezett. Belohorszky Gábor főesperesnek, ki már 12 év óta vi­seli e magas tisztséget, nagy érdeme, hogy főespereske­désének első éveiben (1875.) az akkor külön német és tót esperességekre szétszakadóban lévő Bács-S>.erémi es­peresség egységét megmentette, a nemzetiségi viszályo­kat lecsillapította, az egyházmegye közigazgatásából a német és tót nyelvet kiküszöbölte s a magyar nyelvet tette kizárólagos hivatalos nyelvvé s azóta a gyűléseken is csupán magyar nyelven tárgyalnak. A közélet ily te­vékeny munkása bizonyára megérdemli, hogy lelkészke­désének 50 éves évfordulóját is erőben és egészségben ülje meg. NECROLOG. A magyar ref. lelkészikar ismét egyik jeles tagját veszité el. Ifj Csák János békési lelkipásztor elhunytá­val egy reményteljes munkása az Ur szőllőjének szállt sötét sirjába. lís ez nem közönséges veszteség ; sem nem olyan, hogy minden megemlékezés nélkül adjuk őt át az anyaföld kebelének. A mi szeretett egyházunknak égetően szüksége van komoly és tudományosan képzett lelkészekre; s ha egy ilyen dől ki sorainkból : a vesz­teséget nemcsak fájlaljuk; de meg is érezzük mindany­nyian. Nekem legalább szivem sajog fájdalmában a mi Csák Jánosunk korai elhunyta felett 1 Kevés boldogító öröm, de annál több fájdalom ju­tott neki ez életben osztályrészül. Sokszor keményen meg-megcsapdosta a sors zivatara életsajkáját; s hogy mégis e sajka össze nem tört előbb is egészen ; azt egyetlen nemtőjének; erős hitének s édesen biztogató remenyének köszönhetjük. Pedig e játszi remény be sok­szor meg-megcsalta őtl. . . Ez élet rögös utain alig van hozzá hasonló, kivel az ádáz sors méltatlanabbul és sziv­telenebbiil bánt volna el ; de azért soha nem panaszko­dott . . . nemes odaadással hordozta el a csapásokat, miket pedig mostoha kezek részére is elég bő mérték­ben osztogattak 1 . . . S midőn már a sok csalódás után épen azon a ponton állott, hogy örömeinek és remé­nyeinek virágait a békési fényes és tekintélyes gyüleke­zet körében békés szivvel szaggassa le : akkor taposta össze azokat kérlelhetlenül a halál kegyetlen daemona 1 1 Rövid, de fájdalmakban s csalódásokban gazdag életéből kiemeljük a következő mozzanatokat: Ifj. Csák János békési rendes lelkipásztor született az 1852-ik évben papi családból. Több testvérei között fizikailag mindég a leggyöngébb, de szellemileg hatá­rozottan a legerősebb volt. Munkakedvelő apjától a szi­gorú rendet és pontosságot ; szelid lelkületű édes anyjá­tól pedig vallásos kedélyét örökölte. Ugylátszik, hogy már korán megérett lelkében ama nemes gondolat, hogy életét az evangyeliom szent és magasztos ügyének fogja szentelni 1 Nevelésének egész rendszere e szép célra lett irányítva. Már mint ifjú theologus többször fel-fellépett a vésztői fényes gyülekezet előtt próbaszónoklataival, még pedig mindanyiszor a hallgató közönség teljes meg­elégedésére. Egy csendes és boldog falusi lelkészség képe, mit Isten segélyével később elnyerend : folyton ez lebe­gett ifjúi lelke előtti O legalább igy tervezgetett; de a bölcs isteni gondviselés vele másként rendelkezett. Plittani pályájának a debreceni alma máterbeni megfutása után a kápláni vizsgát társai közt a legkitű­nőbb eredménynyel tette le. Mig más ifjú a szorosan előirt forma szerint, hazai nyelven irá meg hittani disser­tációját: ő azt — minden felszólítás nélkül — önként klassikus latinsággal készité el. Epen azért az egyházke­rület irányadó férfiainak osztatlan figyelme a jeles ifjú felé lőn irányulva. Benne szorgalmas és tehetséges mun­kaerőt ismertek fel; s ugyanazért az 500 frtos Nagy József-féle ösztöndijat Ítélték neki oda, hogy tudomány­szomjas lelkét a külföldi jeles iskolák valamelyikének bő forrásából éltesse és táplálja. Es ő, az ekként hozzáfű­zött reményeknek megfelelendő: Hollandiába a híres utrecliti egyetemre távozott, hol a Bernhard-féle nagy stipendiumot is elnyerte. Itt élt, és búvárkodott az egye­temi gazdag könyvtálban s művelt oly tudományágat, melynek magyar ref. theologus ritkán szenteli külföldön töltött idejét. A keleti s különösen pedig a héber és arabs nyelvekben tökélyesbitette magát. Alapos exegeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom