Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-05 / 40. szám
1271 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1272 mint midőn a törvényt az ellen kell védelmezni, a ki a törvények őrállójául van hivatva ? »Nem a§ szüli az abnormitást, hanem, az a ki a mindenek fölé állított törvény fölé akarta helyezni magát ; az a ki ellen ugylátszik permanenssé kell válni a törvény melletti védekezésnek.« „Az esperesnek kell tudni, hogy a vál. törv. 25 § szerint, a választást az egyházmegyei közgyűlés erősíti meg* stb. Igy irt s beszélt Körmendy ur 1877-ben, melyet a mostani Körmendy nem akar megérteni 1 Quam turpe est doctori cum culpa redarguit ipsum 1 Hét évvel ezelőtt K. atyafi az egyházmegyei közgyűlés megerősítése mellett kardoskodik becsülésreméltó szilárdsággal, és miért későbben az elvtagadás, a multak szép emlékének elhomályositása, miért az akkor védelmezett 25. § mellől megugrás, hiszen az ma is kötelező az ő szavaiként jogerős (zsinat, törv. 8. §) statutum ? ? Sándor, Sándor! nehéz az ösztön ellen rugódozni! Emlékezzél meg csak honnét estél ki. Alig van társaid között ki kedvezőbb auspiciumok között ült volna esperesi székére ; az egyházmegye szine java követte fölemelt zászlódat, melyre institutióink voltak írva... és csakhamar magadat tevén törvénynyé — mint egy újkori V. Sixtus sz. Péter kulcsaival kezded döngetni társaidat, kik inter pares primussá tevének szeretettel, bizalommal 1 A szabad szó, a szabad vélemény egyházában ellenmondast és nézetet tűrni nem tudó makacs természeted szép egyházmegyénket, mely egykor szuperintendentia tudott lenni a superintendentiaban a személyeskedés, a bizalmatlankodás, civakodas színhelyévé tette. » » » Keiner will Dem Ande n weichen ! Jede Hand ist vvider Die andere. Alles ist in Partei, und nirgends Ein Richter ! Sag, oh sag, wo soll das enden ? Gsire István. sára a concessát esperes adja ki, melyért esperes felelős, a meghivott lelkész a választás elfogadását esperesnek jelenti be, s az annak megfelelő eljárás esperesnek van fennhagyva stb. ezen részletes esetek ötletéből lokigája azon konsecventiára lyukad ki, hogy a megerősítés is, mint a választási eljárás betetőzése, az esperes jogai és kötelességei közé tartozik. Ez bizony édes atyámfia 1 csak olyan tagba szakadt okoskodás, mintha most a szüret bevégezésével vincelléred igy szólna hozzád : Uram ! én metszettem, kapáltam, gyomláltam szőlődet, el is szűrtem mustodat, már most engem illet a pincekulcs is. Tabló 1 . . Van még K. ur válaszában egy inter parenthesim tett kifejezés, melyet szellőtetlen hagyni ügyetlenség lenne részünkről. Azt mondja érdemes esperesünk — zárjel között — A közgyűlés nincs is adminisztrátióra hivatva. Szent mondás, mely egy maga alkalmas halomra dönteni összes okoskodása kártyavárát 1 Elemezzük csak hamarosan. Administrare — Párispápai szerint — jelent szolgálni, végrehajtani innen Administrátor = valami intézkedésnek, rendeletnek végrehajtója. Az esperes elismeri K. ur is, administrator, az egyházmegye végzéseinek, intézkedéseinek végrehajtója. Eddig tisztában vagyunk. Kérdés a lelkészválasztás megerősítése kormányzati vagy védrehajtási ügy-e ? ha kormányzati az egyházmegyére, (35. §) ha administrativ az esperesre tartozik. A gyakorlat szerint, de főkép a 43. § b. szerint is kormányzati, közigazgatási ügynek jelentetik, ergo az esperest mint administratort, kormányzati ügy nem illetvén, a választás megerősítése sem joga, sem kötelessége nem lehet; sőt valóságos absurdum gyakorlati oldalát tekintve. íme K. ur jelenleg üresedésben levő alsoki egyházba pályázott, s választásra kijelöltetett, kérdem ha történetesen megválasztatnék, ki fogja megválasztását megerősíteni. Az ő álláspontja szerint az esperes, tehát K-t megerősíti K . . . mily komód is az ily esperesi megerősítés, hiszen ha a választás szerintünk érvényes, akkor jogerős illetve végérvényes is, mint ilyen ellen pedig a törvény értelmébeni megerősítés előtt óvást tenni, megsemmisitéseért felfolyamodni nem lehet. Pompás dolog bizony az a bevégzett tény 1 vele szemben csak az utólagos belenyugvás kényszerűsége marad fenn az illetőknek. Es a b.-somogyi egyházmegyében most ez a kivételes állapot divilc. Meddig? Nem is újság ez nálunk, megkísértette az efféle túlkapást elébbi, Istenben boldogult esperesünk is 1877-ben, hanem Körmendy Sándor, mint akkor a közvélemény elismert, szeretett előharcosa, bátran síkra szállt a fenyegető személyes uralom rémével. Még a közelebbi zsinaton ís e rém ellen harcolt mondván : Méltóztassék nem emberekre, hanem jól kombinált intézményekre bízni a lelkészválasztás tényét." És— welche Wendung durch Gottes Fügung ! mióta megkóstolta a hatalom tiltott gyümölcsét, személyes uralmat erőszakol ott, hol az uralkodást az idvezitő magának tartotta fenn. . . . E lűrhetlen hatalmaskodással szembe én léptem és lépek, Körmendy fegyvereivel, s fejére olvasom saját szavait, hogy tulajdon szájából ítéltessék meg. Az 1877-dik évi Prot. egyh. és isk. lapok il-dik szamaban olvasható polémiában keményen leckézteti K. ur az öreg Mezeit mondván : Már az, hogy egy esperes — a ki arra esküdött meg, hogy a ,r J"n áUó törvényt mind maga megtartja, mind másokkal megtartatja „J" nem két esetben a törvény fölé helyezi magát ... oly sz^°rua n íellemzl házmegyei kormányzatunkat, mint semmi ma*. „Mert Jehet e viszásabb helyzetet csak képzelni is, , A közalap Felső-Baranyában. II. A járulék mennyisége. Nagy sokára és erősebb eszközök alkalmazásával betöltettek tehát a közalap alairási ivei Felső-Baranyában is s magunk is kíváncsian vártuk, váljon milyen összeget fog kiütni egyházmegyénk évi járuléka A tractualis felülbíráló bizottság munkalata 1200 frtnál valamivel töb bet mutat fel, tehát circa 4 kr egy lélek után. Ez bi zony nem sok, sőt több egyházmegye járulékához képest — a hol lélekszám után 5 kr minimrm mondatott ki — még kevés is. Azonban, mielőtt ítéletet mondanánk a f. baranyai közalapjárulék mennyisége felett, nézzük meg magát a közalapról hozott törvényt, egyszersmind tekintsünk vissza annak előzményeire. A 219. § igy szól: Ezen közalaphoz köteles minden családfő vaqyoni és kereseti viszonyához képest, bizonyos évi járulékot fizetni, mely legalább is megfelelő legyen azon érték egy ezred részének, melyet a család évi fenntartása igényel.« Nincs tehát itt szó sem lélekszám után fizetendő évi járulékról, és mégis azt látjuk, hogy több egyházmegye lélekszám után számítja a járulékot és pedig lélek után 5 krajcár minimumot határoz meg. Honnan származik és min alapszik ez az 5 kros minimum ? Igaz, hogy a konventi előirányzatban lélekszám utáni járulék volt felvéve és pedig minden lélekre 3 kr., de ez oly magasnak találtatott, hogy a tiszántúli egyházkerület által fejenként csak I krajcár hozatott javaslatba. A törvényjavaslatot beterjesztő bizottság, eme kon-
