Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

1249 PROTESTÁNS S ha további combinátióiban nézzük a törvényt, nevezetesen : hogy ugyancsak a 204. § a választás érvényességét azzal kapcsolja össze, hogy az esperes beegyezését a megválasztott lelkész meghívására kiadja; majd, hogy az esperes az engedély megadásáért felelős, majd, hogy a 205. § szerint a meghívott lelkész a meghívás elfogadását 14 nap alatt az esperesnek bejelenteni köteles, s hogy az annak megfelelő eljárás megint csak az esperesnek van fennhagyva; majd a 206. § szerint a meghívást elfogadott lelkésznek, uj állomására beköltözési kötelezettsége is, ki van mondva anélkül, hogy egyházmegyei gyűlés közbelépéséről a szöveg közben csak szó is volna; sőt az egyházmegyei illetve a kerületi szabályokban megállapított időbeni beköltözés is ki van kötve, ami meg szintén kizárni látszik a közgyűlés beavatkozását, miután ez esetben majd minden lelkészválasztáshoz egy-egy közgyűlés tartása válnék szükségessé, — stb.: határozottan mondható, hogy a zsinati törvény a lelkészválasztás megerősítését, nem az egyházmegyei közgyülésnak (minthogy a közgyűlés nincs is administratióra hivatva) hagyta fenn, hanem az esperes jogai és kötelességei közé irta be. Minthogy azonban az esperes az évenként tartatni szokott egyházmegyei közgyűlésnek, az egyik gyűléstől a másikig lefolyt nevezetesebb egyházi mozzanatokról beszámolni tartozik, természetes, hogy beszámol a lelkészválasztásokról is, és pedig a szabályszerűen véghezmentekről tudomás, — a szabályellenesekről, megfelelő intézkedések szempontjából. Igy fogta fel a lelkészválasztási törvény ezen oldalát a Csire ur által idézett belső-somogyi egyházmegyei gyűlés is, igy annak világi elnöke, t. Csorba E. ur is, bár igaz, hogy a határozat kimondásakor elkövette a Csire ur által idézett nyelvbotlást, amit azonban az esperes felszólalására azonnal ki is igazított s a közgyűlés positiv határozata köztudomásúlag nem kétféle volt, mint Csire ur helytelenül állítja, hanem pro et contra megvitatás után Csire ur nézetével ellentétesen, majdnem átalánosan a választást nem megerősitő}

hanem »tudomásul vevős

volt. Ez a tényállás, amit igazol a jegyzőkönyv is, és nem az, amit Csire ur elfogult emlékezete állit. Természetes tehát, hogy a közelebbi egyházmegyei közgyűlés is hasonló nyomon járt el. Amit Csire ur nekie tett magán nyilatkozatomra vonatkozólag mond, bizony abban is nagyon elfogult emlékezete, mert én egy szóval sem mondottam, mivel nem is mondhattam azt, hogy a konventen s »közelebb az egyházkerületen abban lőn megállapodás, hogy nálunk minden lelkészválasztást „ezen tul*az illető esperes erősitend meg/ mert hisz ez sem a konventre, sem a kerületre nem is tartozó dolog, hanem mondottam azt, hogy a konventen s a közelebbi kerületi gyűlés alkalmával esperes társaimat megkérdeztem, hogy hát ők és egyházmegyéik miként fogják föl és miként járnak el a lelkészválasztások érvényessége tárgyában, s nyilvánitám azt, hogy ők is az én és a mi egyházmegyénk nézete szerint intézkednek. Ez, és nem a Csire ur által tévesen tett előadás szerint, van a „száraz tényállás Ámde Csire ur hosszas egyházjogi tanulmányai alapján, ily előzmények után a protestantismust a Rómába vezető személyes uralomtól félti, összetévesztvén a törvény uralmát, amelyet felelősség mellett végre is személynek kell alkalmazni és végrehajtani a személy uralmával, holott mint látszik, a törvény eléggé érthető s bizonyára Homolya ur által is azért nem kifogásolt annak ez ügy-ÉS ISKOLAI LAP. 1250 beni intézkedése; s az egyházmegye és a kerűletünkbeli testvéregyházmegyék felfogásával, tehát az alkotmányosan nyilatkozott joggyakorlattal szemben, Csire ur saját egyéni felfogásának forcirozása mutat inkább a személyi uralom tendentiáira s a csalatkozhatlanság római bélyegére. De ne gyanusitsunk .... mert azt hiszem, hogy — bármennyire szeret is protestálni, — Cs. ur sem igazibb protestáns és nem is kevesbbé hierarchikus hajlamú, mint az, akit ellenkező véleményeért, ex communikálni is kész volna, ha rajta állna. Körmendy S., esperes. A szenicei templom százéves jubileuma. Szenic (Nyitramegye.) F. hó 14-én ünnepelte ev. egyházunk Isten kegyelméből, a templom fennállásának százéves jubileumát. Sokkal gyengébbnek érzem magamat, mintsem hogy ez ünnepélyről tökéletes képet nyújtani képes volnék ; azért csak vázlatszerűleg említem fel a főbb mozzanatokat: Már szombaton este hirdette a harangok ünnepélyes hangja azon nagy örömet, mely az egész egyház öröme lészen. Vasárnap reggel pedig az egész város ünnepi szint öltött; a mindenünnen ide özönlött tömeg betölté az utcákat. Az istenitisztelet 9 órakor kezdődött, a midőn is hosszú vonatban indultunk a templomba, mely ezen alkalomhoz csinosan fel volt diszitve és renoválva. Hogy a vallási közöny ezen korszakában a protestánsok szivéből még nem tűnt el a hitbuzgóság, annak fényes és kétségbevonhatlan jele azon áldozatkészség, mely lehetővé tette, hogy az oltár és szószék csinos bársonytakaróval és finom szőnyeggel fel volt ékesítve. A különben tágas templom ezen alkalommal elégtelennek bizonyult azon sokaság befogadására, mely ekkor ide jött, hogy örüljön az örülőkkel, miért is a templom előtti szabad tér is megtelt az áhítatos hívek seregével. Az első egyházi ének elhangzása után Boór Lajos krajnai lelkész lépett az oltár elé és gyönyörű hangon éneklé el az ünnepi textust (Jelenések XXI., I — 5); ezután a férfiakból és hölgyekből álló vegyes karnak buzgó éneke következett, melynek sikerült volta a két helybeli tani tónak köszönhető. Ez ének után Klszák Gusztáv, helybeli lelkész lépett a szószékre és elmondotta az ünnepi beszédet (Máté XXI., 8. 9.), melynek hatása oly nagy volt, hogy a hallgatók nagy része örömkönnyekre fakadt; a szónok maga is meg volt hatva, midőn az isteni gondviselést mint azon hatalmat tüntette fel, mely nem engedte, hogy az Úr hivei elvesszenek, hanem megvédte őket az üldözések ellen, és állhatatosságot adott nekik, melynél fogva bátran elébe mentek a halálnak azon vallástétellel : „Erős vár a mi Istenünk® ; a beszéd után röviden elmondotta még a szónok egyházunk történetét; kiemelte nevezetesen, hogy városunk, mely tisztán protestáns volt, hajdan nagy fénynek és dicsőségnek örvendett, a mennyiben nemcsak az esperesség központja, hanem két szuperintendensnek is volt székhelye; — ezen emiitett szónokkal egyidejűleg a templom előtti téren Moczkó János csácsói lelkész tartott sikerült beszédet és olvasta fel az egyház történetét. A szónoklatok után elénekeltük „Erős várunkat**, melynek befejeztével nt. Leska János, brezovai lelkész és esperes ur az oltár előtt megkezdette érdekes és valóban gyönyörű beszédét (III. Móz. XXV., 10—13.), fejtegetvén az ünnepély jelentőségét vonatkozással a múltra, jelenre és jövőre ; a közönség, dacára annak, hogy már ki volt merülve, mégis figyelemmel és meleg érdeklődéssel hallgatta végig esperességünk ezen kedvenc-szónokának beszédét, mely nemcsak