Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

I 623 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 tanulhasson. Épen azért működésük eltért egymástól, de nem Luther hibája miatt, mert ifjúságától kezdve nem zárta el magát a humanismus befolyása alól. Már a magdeburgi és eisenachi iskolán is volt érezhető az ó-klassikai irodalomnak uj szelleme s különösen az erfurti egyetemen — Hess Eoban — melyre Luther 1501-ben ment, virágzott e szellem. Luther az egyházi scholastika mellett a régi klassikusokat, Cicerót, Liviust stb. tanulmányozta, a bölcsészeti fakultás előadási folyamán végig ment és már 1505. bölcsészettudorrá avattatott Fájt a nagy reformátornak, hogy az egyház a biblia helyett a pogány Aristotelest, a bibliatheológia helyett az aristotdcsi scholastikát tanította. Ami a humanismuson egészséges, a reformátióba is átvitetett ; nemcsak a nyelvek önálló tanulmányozása, melyet Luther nagyon ajánlott s sokra becsült, mivel ^az a tok, melyben a szellem fegyvere van elhelyezve*, hanem Melanchthon által az aristotelesi gondolkodástan is, a mire szükség volt főleg a szellemek iskoláztatására nézve. Egyidejűleg, a mint a humanismus az ó-világot közvetítette velünk, fölfedezte Columbus az ujat. Európa bámult, eleinte senki sem hitt a történtekben, mígnem más és más hajósok a tengerentúli vidékeket fölfedezve megerősítették a hírt, akkor végül rá jöttek a nyugotiak, hogy a világ nagyobb és sokkal gazdagabb, mint apáik hitték. A középkornak egész világnézete sarkaiból ment ki. Manapság, midőn 8 nap alatt Amerikába s néhány hét alatt Ausztráliába juthatunk, alig van fogalmunk azon szellemi revolutióról, melyet a nagy fölfedezésekelőidéztek; a nyugoti világ látköre a véghetetlenig tágult, s a tengeren hajózó nemzetek az uj világot birtokba véve megteremtették a modern világkereskedelmet. Röviden : uj korszak következett be, de hiányzott még azon sarkpont, mely körül annak fordulnia kell. Tekintsünk körül a mai világban; van a legnagyobbszerü államéletünk, élvezzük a gondolatok szabad kicserélését, mi is táplálkozunk az antik szellemi világgal s jól esik a világforgalom áldása — de ezzel már boldogok volnánk ? Senki sem boldog, ha lelkének békéje nincsen. Az akkori világban hiába keresnők azt, azért kellett jönni a reformátiónak. Hát a kereszytén egyház nem hirdette a békét? A pápaság Luther ifjúságában romlott volt; VIII. Ince maga a megtestesült erkölcstelenség ; VI. Sándor, egy szellemi Nero; II. Gyula >az őszszakállu katona s elmés diplomata* már csak a papnak nevét s reverendáját viselte. X. Leo, a medicáiek hatalmas sarja humanista volt vallásos érzelem s értelem nélkül; udvarán a keresztyénségről mint oly meséről— fabula de Christo — beszéltek, mely sokat jövedelmez. Épen az időben Róma elvilágiasodása uj stádiumba lépett; II. Gyula pápa megteremtette a modern egyházi államot, minek alapján a pápaság 1870-ig többet foglalkozott a politikával mint a lelkipásztorkodással. Rómából a romlottság az egyház minden rétegeibe hatott el; egy nagyszerű elnyomatási rendszerhasználtatottaz egész római keresztyén világban, minden püspök hivatala elfoglalásakor nagy összeget fizetett Rómának a csalhatatlan pénztárba. A majnci érsek p. o. 27 ezer forintot fizetett, az az fizették a majnci, hallei, s magdeburgi keresztyének. Minden uj hivatalnál ismétlődött a lelketlen adó, s ha püspökök vagy gyülekezetek panaszkodtak a zsarolás embertelen rendszere miatt, oly kegyetlenül fenyegetőztek a pápai fináncok átokkal és inierdiktummal, mint ma a biróság az executióval. Legalávalóbb volt azon finánc speculatió, melynek alapján elkövetett bűnökért, ámbár a bűnbánat és gyónás feltétele mellett, bocsánatot nyertek a hivek az egyes bűnökre meghatározott összegek lefizetése mellett. A legnagyobb gonozságtól pénzért szabadult meg az ember, és Rómának, e bűnbarlang*-nak megtelt a zsebe. Ha aztán a pápai követek teli pénzszekrényeket vittek az alpeseken át az akkori gazdag Németországból, a a guelf papok elégedetten mosolyogtak a ,peccato germanorum* felett. Mindezek dacára az egész nyugoti világnézetet ezen egyház irányozta. Wiklef, Huss és Savanarola föllépése dacára a népek élete még Róma mint központ körül forgott. Az egyház 7 szentségével körülhálózta a hivek életét; a keresztyén időszámítás s naptár által az éveket és napokat határozta meg: ünnepei s istentisztelete által rendezte a munka és pihenés felváltását; védelme és pártfogása alatt állottak az egyetemek, a párisitói kezdve föl a wittenbergiig, s a tudomány függött az inquisitiótól, sőt a ki a katholikus, értsd : római hitet vallói ta, polgári jogokat élvezett a római birodalomban. S ha egyes pápák romlott teremtések voltak is, a pápaság intézménye a népek előtt még mindig nagy tekintélyben állott, ugy hogy Spanyolország és Portugalia egy VI. Sándor által határoztatta meg az újonnan fölfedezett tartományok határvonalát. Császárok és királyok még Luther ifjúságában is paktáltak a pápával, hogy patronátusa alatt háborút viselhessenek vagy békét köthessenek. A világi hatalmak közül senki sem merészelt a római főpapnak hármas koronájához nyúlni; annál csodálatosabb előttünk s a történelemben, a wittenbergi szerzetes műve. Honnan merítette az egyszerű ágostoni fráter az erőt, oly szellemű mozgalom előidézésére, melynek folytán a római egyház 120 millió hivőt vesztett? — Az ó-kornak egy geniális férfia arra vállalkozott, hogy a világot sarkaiból emeli ki, ha azon kivül oly szilárd