Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-21 / 38. szám

I 1208 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 cikkét ellenem, azt most asztalomnál látja. Ez is szeretetreméltó természetének egyik nemes vonása volt: a papiroson ellenesem, az életben jóakaró barátságát nem vonta meg tőlem. Inimicus rei, amicus personae. Szóval : Nagy Péter halálával egy magasb rendű osszhangzó szép élet zárult be, mely vajha mentül több utánzókra találna, mit adjon a jó Isten. Vandrálí Andrásban a tudomány fólkentje és az iskolaügynek félszázadon át egyik legkitűnőbb munkása, dísze szállt sirba. Egyike volt ő azoknak, kik az oktató pályán nemesen eltöltött hosszú élettel fényesen meghazudtolják az ép oly bolond, mint ősrégi mondást, hogy, ^quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt.<<

: A kit, mind Vandrákot, benső hivatás vezetett a pályára, az valamint maga az élet legszebb örömeit meriti az embernemesités szent foglalatosságából, ugy azok, kikre a szeretetteljes bánás jótékony hatását ritkán téveszti el, hálás szivükbe vésik újjászülető vezérük, szellemi atyjuk emlékezetét. Láttuk ezt most esztendeje, midőn Vandrák félszázados jubileuma alkalmából ősz férfiak, mint Irányi Dániel, Eperjesre zarándokoltak, hogy ifjúságiik bölcs vezérét szép pályája végcéljánál üdvözöljék. Ezernyi hálás tanítványnak szeretete, ez Vanrák dicsó'sége, mely bevilágít közéletünkbe és fenn fogja tartani nevét évkönyveinkben. B. M. Ifjabb báró Vay Miklós, főiskolai világi alpninot, tolatása alkalmával mondott beszéde. Nagy tiszteletű és tekintetes Tanári kar, nemes Tanuló ifjúság! l?

ogadja legőszintébb köszönetemet azon kitüntető üdvözlésért, melylyel a főiskola nevében, algondnoki hivatalom elfoglalása alkalmából, engemet megtisztelni méltóztatott. Ez azon reményre jogosít, hogy becses bizalmára s hivatalos kötelességeim teljesítésében, támogatására számithatok, és hogy az igen tisztelt tanári kar, a közös cél és érdek, tudniillik a főiskola anyagi és szellemi ügyeinek folytonos gyarapítására irányzott törekvésemet, hathatós közreműködése által sikeresiteni fogja. Mert midőn hivatalomat elfoglalni szerencsém van, tartozom annak kijelentésével, hogy én ezen jeles bizalmi állást, csupán a főiskola iránt való kötelességszerű érdeklődésből fogadtam el ; hogy igy részt vévén közelebbről ügyei vezetésében és közvetlen tapasztalatokat szerezvén, tehetségemhez képest én is hasznára lehessek ezen ős intézetnek ; segíthessek ápolni azt, ami jó és helyes és megszüntetni mindazt, ami netalán a fejlődésre nézve hátrányosnak mutatkoznék. Kiválólag uj eszméket és célokat nem hozhatok magammal, mert az eszmék és célok folytonosága a főiskola előbbvitelében soha meg nem szakadt; nem lehet más feladatom, mint az, hogy ott fogjam fel a fonalat, hol kezembe adatott; hogy buzgalomban és ügyszeretetben nagyérdemű elődeim példáját kövessem. Ügyszeretet és buzgalom mellett, már is több jelentékeny teendő vár reám e főiskolában, hol a cél világos és a helyzet mindenki előtt eléggé ismeretes. Első sorban ugyanis azon fontos kötelességet látom magam előtt, hogy a főiskola anyagi alapjainak öregbítésére és megszilárdítására, részemről is minden lehetőt elkövessek ; mert ingatag vagyoni állapot meilett, természetszerűleg, a szellemi fejlődés csökkenése következhetnék, a mi eddig hála Istennek! a sárospataki főiskolában, nehéz anyagi helyzete dacára is, csak azért nem volt tapasztalható, mert a megfeszített szellemi erő mindig fenntartotta a haladás egyensúlyát. Ennek nemcsak jövőben igy kell maradnia, hanem vállvetve azon kell igyekeznünk, hogy az oktatásügy általános fejlődésével, még kedvezőbbre változzék át; hogy ezen főiskola, mely büszke arra, hogy háromszázados alapokon nyugszik, világító például szolgáljon mindazokban, melyeket ezen ős alapokon továbbb épít és ne engedje magát a tudományos haladásban, ujabb intézetek által túlszárnyaltatni. A mult dicsőségét gyarapítani, a jelennek kegyeletes kötelessége. Ezért is mindenekelőtt a rendelkezésünkre lévő erők és eszközök célszerű fölhasználására kell figyelemmel lennünk. Részemről meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt tanári kar, a főiskola kormányozóságát ezen föladatában, ugy tanácscsal, mint jóakarattal gyámolitandja, és hogy addig is, mig a fejlődés és haladás anyagi segédeszközei részére nagyobb mérvben biztosíttathatnának, szellemi ereje által, hagyományos buzgósággal és áldozatkészséggel fogja a főiskolát a kellő színvonalon föntartani és mint eddig, ezután is fokozatosan előrevinni. Részletekbe bocsátkozni és más teendőket elősorolni, ezúttal nem fogok; jeleztem törekvésemnek főirányát, egyidejűleg kijelentvén, hogy minden egyes ügy és kérdés eldöntésében ezen főirányt fogom szem előtt tartani és annak minden egyéb tekintetet alá fogok rendelni. Ismételve köszönetemet és a főiskola érdekében a tisztelt tanári kar nagybecsű támogatását újólag kérve, magamat jó indulatába ajánlom.