Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

74 vagy semmiképen meg nem lehet, hogyha ez eddig való állapotába megmarad, az anyaszentegyháznak igaz és állandó békessége helyre állittassék : ezektől a nagy, terhes, s másoktól is indíttatván s kényszeríttetvén, melyeket nékünk mind az okosságnak törvényei, mind a közönséges keresztyén anyaszentegyház igazgatasának legjobb módja szolgáltat s melyeket szivünkbe mélyen elrejtve tartunk, követvén az említett előttünk élt pápáknak s azok között előttünk élt X. Gergelynek a Lugdunumi közönséges gyűlésben, nyomait, mivel most is szerzetről van szó, mely mind institutumára, mind szabadságaira nézve a kolduló rendek közzé számláltatott ; minekutánna a dolgot jól meghány vetettük s bizonyosan tudjuk miben áll, apostoli hatalmunk teljességéből, a gyakran említett társaságot eltöröljük, ugy hogy soha lobbé ne is neveztessék: eltörliink és elveszünk tolok éF&en levő minden hivatalokat, szolgálatokat, tisztségeket, házakat, oskolákat, collegiumokat, vendéghazakat, granciákat és akarmely más helyeket, akármely tartomanyban, országban, birodalomban legyenek azok, és akár mi módon ehhez tartozzanak; ennek minden rendeléseit, szokásait, törvényeit, végzéseit, ha szinte azok esküvéssel, apostoli megerősítéssel, vagy akármi egyéb módon volnának is megerősítve, egyátaljában és egyenként, ennek adatott minden szabadságokat, és valamelyek ennek közönségesen és különösen megengedtettek, melyek mintha itten renddel szórói-szóra ki volnának téve, bár akár micsoda formalitással, mellettök szóló clausulakkal, végezésekkel akármely vinculumok alatt legyenek azok irva, ezen levelünk erejével ugy tartjuk, mintha tökéletesen és elegedendőképen elő volnának adva. — Erre nézve nyílván kijelentjük, hogy soha ennekutánna semmi hatalma a generális propositusnak, a provinciálisoknak, a visitatoroknak és ebben a tarsaságban lehető akármely superiornak is sem a lelki, sem a világi dolgokban nem lészen, hanem mind azt a hatalmat és méltóságot, melylyel eddig ezek birtanak, adjuk egészen és mindenképen a püspököknek olyan módon, olyan állapotban, oly feltétellel, olyan személyekre nézve, a mint oda alább megmondjuk ; megtiltván, a mint mostan is megtiltjuk, hogy senkit többé az emiitett társaságba befogadni, annak ruhájába öltöztetni, vagy abban novitiatusra bocsátani szabad ne légyen: a kik pedig ez ideig befogadtattak, azokat a fő vagy másfele fogadásoknak kibocsátására ne eresszék, olyan és más tetszésünktől függő büntetés alatt, hogy semmi ereje nem lészen, sem az esketésnek (admissionak) sem a feleske tésnek (professiónak) sőt inkább akarjuk, hagyjuk és parancsoljuk, hogy a kik most novitíusban (tyrociniumban) vágynák, azok egyszeribe mindjárt, egyátaljában, halasztás nélkül elbocsáttassanak valójában; megtiltjuk egyszersmind, hogy azok, kik még csak a kissebb fogadásokat bocsátották ki, és még a papi rendet nem vették, a nagyobb rendekre fel ne vétessenek, akármicsoda kifogás és annak szine alatt is, hogy már a társaságban a professiót letették, sem hogy nékik a Tridentumi gyűlésnek végezései ellen némely szabadságok engedtettek. Minthogy pedig olyan szándékkal vagyunk, hogy valainikép az anyaszentegyháznak hasznát és a^ népeknek békességét igyekezzük munkálni, ugyanez szerzetnek tagjait s, kiket személy szerint atyaiképen szeretünk az Úrban, valamivel segíthessük és vigasztalhassuk, hogy megmenekedvén mindazoktól a visszavonásoktól, veszekedésektől, és szorongattalásoktól, melyekkel eddig küszködtek, az Urnák szőlejébben annál hasznosabban munkálkodhassanak, a lelkeknek idvességekre többet használhassanak, ez okáért azt végeztük és parancsoljuk, hogy ennek a társaságnak tagjai, a kik csak a kisebb fogadásokat bocsátották ki, s még a szent rendet nem vették, az alatt az idő alatt, melyet nekik a püspökök hagynak, mely elegendő lészen arra, hogy az alatt valami hivatalt, szolgálatot, vagy olyan jó embert találjanak, a ki őket befogadja, de ez ne legyen legfeljebb is több esztendőnél, attól a naptól kezdvén számlálni, melyen ezen levelünk költ, annak a társaságnak házaiból, Collegiumiból, minden bizonnyal ki menjenek, felszabadulván minden kissebb fogadásoknak kötelező ereje alól, hogy olyan életnek nemire adják magokat, a melyet mindenik külső és belső tehetségeihez, lelkiismeretéhez képest legalkalmatosabbnak gondol az Úrban: holott különben is ugy hozták magukkal ennek a társaságnak szabadságai, hogy az olyakat előbb el lehetne bocsátani, nem egyébért, hanem csak azon az okon, a melyet az elöljárók, superiorok az okossággal s a környül álló dolgokkal megegyezőbbnek láttanak, soha sem állítván ezeket azért törvény eleibe, nem követvén a rendet, melylyel a törvényben közönségesen élni szoktanak, s annak folyását írásba sem tevén. Ezen társaság minden már felszenteltetett, és papi renden levő tagjainak megengedjük, és hatalmat adunk arra, hogy azon házakat és collegiumokat, a melyekben most vágynák, ott hagyhassák és vagy akármely más rendes, és az apostoli széktől helybenhagyattatott szerzetbe mehessen, holott is ha még csak a kissebb fogadásokat bocsátották ki a társaságban, a Tridentumi gyűléstől rendelt próba esztendőt kitöltsék ; ha pedig a fő fogadást is kibocsátották, nekik kegyelmesen megengedjük, hogy csak hat holnapokat töltsenek a próbán : vagy hogy mint világi és kis papok, kivül maradjanak, de ugy, hogy azon püspököknek, a kiknek Dioecesikben laknak, teljességgel engedelmesek, és azoknak alájok vetettek legyenek: azt is végezzük annak felette, hogy azoknak, a kik ilyen módon világi papokká lésznek, s abban az állapotban maradnak mig valahová hivataljok adódik, mind addig azon házaknak, vagy Colegiumnak, a melyekben laktanak, hasznából, illendő fizetések legyen, ugy mindazonáltal, hogy vigyázés légyen arra is, minémű terehviseléssel vágynák azon jövedelmek egybeköttetve. Az olyas felesküttek pedig, kik már a szent rendekre kiállíttattak, a kik vagy attól félvén, hogy netalán ne légyen nékik az ő sorsokhoz illendő tápláltatások, vagy hogy olyan helyek nem lenne, a hol laknának, vagy pedig öregségek és beteges állapotjok, s más egyébb helyes és terhes okokra nézve ezen társaságnak házaiból vagy Collegiumaiból ki menni helyesnek nem ítélnék : ottan olyan móddal megmaradhatnak, hogy ők a házikban, vagy Collegiumokban semmit se parancsoljanak, csak kis papi ruhákban járjanak, és az ott lévő püspöknek egészen alatta legyenek. Azt pedig világosan megtiltjuk, hogy senkit azoknak helyekbe ne vegyenek be, a kik meghalnak közülök ; sem más helyeket vagy házakat, a Lugdunumi gyűlés rendelése szerint újra ne szerezzenek, se pedig annak felette a magok házaikat, jószágaikat és helyeiket, a melyeket mostan bírnak, el ne idegenithessék. Sőt egy vagy több házakba helyeztetnek, a szerint a mint lészen azoknak száma, a kik a társaság tagjai közül meg fognak maradni: ugy hogy a mely házak különben üresek lennének, azokat szent végekre lehessen fordítani ahoz képest, a mint az a szent Canonokkal, a fundatoroknak akaratjával, az isteni tiszteletnek öregbítésével, a lelkeknek idvességivel, és a közönséges haszonnal, minden helyben és időben jól és helyes ;n megegyez. Azonban pedig eltörölvén egészen 75*