Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

1158 ha megjelen a n.-szalontaí egyházmegyei gyűlésen az esperes és még egy páran, a többiek ugy se szólanak, mert hát nem szólhatnak. A viszonzás nem kielégítő válasz sem a közönség­nek. sem az igazságnak, sem nekem, (csak futtában Írat­ván Debrecenből országos gondok között, a midőn ily apró ügyekről emlékezni is alig érdemes, mert hiszen én csak gyanúsítok a névtelenség leplébe burkolózva). Nem kielégítő azért, mert egyetlen állítás sem döntetett meg, sőt megerősíttetett a mező-gyáni lelkészjelölés, választás oly eljárásnak lenni, melyet védeni nem lehet; annálfogva fenntartom mindaddig összegében azokat, igazakul, mig számomra elégtétel nem lesz adva. A névtelenség ne bántsa, ahhoz az ügynek semmi köze, de igenis a lényeghez. Ne várja be azon időt, mig az Úr a maga Ítélőszéke elé szólítja, hanem az eszélyesség szavára hallgatván, méltóztassék némi le­ereszkedéssel leszámolni az ilyen magamformáju csekély emberekkel is, tekintettel egyenesen a m.-gyáni ügyre. A m.-gyáni lelkészjelölés, választás törvénytelenül ejtetett meg, ez kategorice kimondható, hol csak a ki­tűnő bizonyítvány (s némi szelid jóakarat) döntött, a gyakorlat pedig, és a szolgálati idő tekintetre se lett méltatva. Ezeknél fogva most már bátor vagyok nem­csak a részrehajlatlan közönség, de az igazat kétségte­lenül nekem adó főtiszt, egyházkerületi elnökséghez is fordulni, (rnert az egyházmegyénél nem remélek Nagy-sza­lontán részrehajlatlan Ítéletet) azon alázatos kérésemmel, miszerint tekintettel alábbi indokaimra, méltóztassék a (bár gyorsan áthajtott) m.-gyáni lelkészválasztás ügyét bölcs ítélete alá venni s azt megsemmisíteni azért i-ször mert a n.-szalontaí s. lelkész érdekelt egy­házban jelöltetett ki s választatott meg (lásd a törvény 197-dik §-át). 2 szor mert a bizottság tagjai között hatalmasan érdekelt fél (a megválasztott főnöke) is részt vett; 3-szor mert K. Zs. tanúm bizonyságtétele szerint is már jun, hó i-én és így hetekkel a jelölés előtt a nagy szalontai segédlelkész kinyilatkoztatta, hogy ő lesz a n.-gyáni lelkész. Ezek kétségtelen tények. Hát hol van a m.-gyáni jelölés és választásnál a szabályrendelet szigorú megtar­tása, illetőleg alkalmazása, melyre oly készséggel hivat­kozik a viszonzás irója ? Az egy pályázó nem saját igénytelen személy el­ejtését siratja, hanem a törvény mellett minden szemé­lyes érdeket félre tenni kellett leik. jelölő bizottság hely­telen, törvénybe ütköző eljárását, melyet fájdalom ! két évtizedes múltjára való hivatkozással próbál takarni a viszonzás irója. Ez az a mi megrendíti minden jobb ér­zésű lelkekben a törvény iránti határtalan tiszteletet és annak szellemében való keresztyéni megnyugvást. Egy pályázó. Felvilágosítás. Nt. szerkesztő ur 1 Nehogy az alsoki lelkészjelölési actus még nagyobb hullámokat verjen föl, szükségesnek látom tudomására juttatni, hogy főt. püspök ur, mint a ki arra esküdött fel, hogy a törvényt a kormánya alatti egyházkerületben, mind maga megtartja, mind másokkal megtartatja, a hatósága alatt álló alsoki egyház vitás lelkészjelölését megsemmisítette. Megsemmisítette pedig, nem azért, mert Begedy István ur »hol volt, hol nem volt4 tagja a jelölő bizottság­nak és mivel a jelölő bizottság elnökének két szavazati jog szavaztatott volna meg, a jelölő bizottság által, mint­hogy azokról, sem a jelölő bizottság jegyzőkönyve, sem az esperes, akitől főt. püspök ur a felszóllalás tárgyában felvilágosítást kért, semmit sem tudtak, hanem megsem­misítette azért, mert mint azt Begedy István ur maga is elismerte, Begedy I. ur részt vett a jelölő bizottságban, holott 2-dik fokú vérrokona is pályázott Alsókra. S hogy főt. püspök úrnak ezen eljárása jogszerű és helyes volt, azt, ha mások kérdésbe tehetik is, épen Máté és Begedy urak legkevésbé, miután a mult évben a Csökölyi egyházba tett kijelölés ellen épen Máté és Be­gedy urak szólaltak föl és semmisittették azt meg főt. püspök ur által azon indokból, hogy a pályázók közt, egy a jelölő bizottsági tagok egyikével i-ső fokú vérro­konságban állott egyén is volt, ha bár a jelölő bizottság vele rokon tagja még a helyszínén sem jelent meg, nem hogy a bizottságban és a jelölésben részt vett volna, s habár a törvény nem kifogásolja ís, azon könnyen felmerülhető eshetőséget, hogy a 7. jelölő bizottsági tag közül, midőn már másként rendelkezni sem lehet vagy az egyház vagy az egyházmegye részéről, valamelyik tag hirtelen, tán épen útközben is előállható esély következtében kimarad és legkevésbé is kifogásolhatja akkor, mikor a jelölés, nem mint az alsoki jelölésnél, az egyház jelölő bizott­ság tagjai ellenében, az egyházmegyei jelölő bizottság tagjai által, hanem — mint Csökölynél történt — egy­hangúlag állapíttatott meg. Ha Csökölynél, hol a törvény ratiója nem sértetett meg s hol az előfordult esélylyel szemben, a törvény nem is intézkedik, mint intézkedik az Alsóknál előfordult rokonsági esetben, helye volt Máté és Begedy urak sze­rint a jelölés megsemmisítésének, holott már a választás is megtörtént: miként vonható a megsemmisítés jog- és szükségszerűsége itt kétségbe ? az valóban magyarázatot igényelne, ha szükség volna az ügy erdekében, az ügy további vitatására. Ámde semmi szükség, miután az uj jelölés, 3 sem rokonsági sem sógorsági viszonyban nem levő egyház­megyei jelölő bizottsági tag és egy az esperest helyet­tesitett tanácsbiró résztvétele mellett megtörtént, s igy az előbbi kijelölésnek többé semmi hatálya, körülményei vitatásának a törvényt tisztán felfogni tudók és tisztelet­ben tartani szeretők előtt semmi szüksége ; miként nincs szüksége annak sem, hogy a 2-dik jelölés költségei meg­téritéséről, minthogy a költség fölmerülés nélkül eszkö­zöltetett, egy Alsókról 15 percnyire fekvő egyházban, egyházmegyei közgyűlésre egybejött jel. bizottsági ta­gok által. Térjünk hát ez ügy felett napirendre. Kórmendy Sándor, esperes. Az unitáriusok egyházi főtanácsának évi nagy gyűlése. Kolozsvár, 1884. szept. 4. Alig lehet valamely lap hivatottabb arra, hogy egy protestáns egyházi ünnepélyről tudósítást közöljön, mint épen a »Prot. Egyh és Isk. lap. Az unitáriusoknak az idén, vagyis aug. 31-dik és szept. i-ső és 2-dik napjain folyt le Kolozsvárt évi nagy gyülésük, melyről a tény­nek megfelelőleg elmondunk egy néhány főbb vonást. Vasárnap délelőtt 8 órakor ünnepélyesen kezdődött meg. Főtiszt. Ferenc József püskök ur melegen üdvözöl vén a jött tanácsosokat, élénk vonásokban tárta fel a fon" 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom