Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

571 fog lelkészi hivatalába be'gtattatni. A papi vizsgák ok­tóber 23 és 24-ikén leend, a dunamelleki egyházkerület őszi közgyűlése október 25-ikére hivatik össze, ez napon tartatik néhai Török Pal gyász emlékünnepe, másnap Szász Károly püspöki beigtatása leend, mely ünnepélyre egyházi szónok'at tartására Nagy Péter erdélyi püspök ur kéretett fel. A papivizsgák október 23 és 24-én tar­tatnak. * A budapesti ev. ref. theol. akadémián a be­iratás szept. hó 5 — 6, a megnyitás 7-én leend, s az elő­adások 8-án fognak megkezdetni. * A pápai evang. reform, főiskola javára rende­zett arany- és ezüst sorsjáték sorsjegyeinek f. é. szept. hó 1 sejére határozott húzása, a sorsjegyek csekély szám­ban való elkelése miatt, a nagyméltóságú magyar kir. pénzügyminiszter urnák f. évi aug. 5-én 49055. szám alatt kelt rendeletével 1885-ik évi szept. hó 1-sejére ha­lasztatott. — Miről a sorsjegy tulajdonosok és az eláru­sítók tisztelettel értesíttetnek. — Antal Gábor, bízott­mányi elnök. * Nyilvános köszönet és kérelem. Ismételve ké­rem e lap t. olvasóit, szíveskedjenek a közelebbi vagy a régebbi képviselőválasztási mozgalmak alatt önálló alak­ban, nyomtatásban megjelent röpiratokat, programm-beszé­deket, beszámoló beszédeket, kortes-verseket, szóval az úgynevezett választási nyomtatványokat, számomra — saját költségemre — Sárospatakra megküldeni. Fogadják egyúttal mindazon igen tisztelt lelkész és tanár urak, akik efféle nyomtatványokat már küldtek a számomra, hálás köszönetemet. Sárospatakon, 1884. aug. 24. Dr. Ballagi Géza. * A nagy szalontai polg. iskolával összekötött nagy gymnasiumban az 1884/5. iskolai évre vonatko­zólag a beiratások folyó évi szept. 1—3. napjain délelőtt 9—12 óráig eszközöltetnek az igazgatói irodában. A szük­séges felvilágosításokkal készséggel szolgál Katona Mihály, igazgató. * A szatmar-németii ev. ref. gymnasium VII. és VIII. osztálylyal való kiegészítésére ujabban adakoztak : Az eiőbbi közlemény összege 5192 frt 77 kr., Kis Áron ref. esperes 100 frt, Kiss Lajos csahold ref. lelkész 30 frt, Balogh István fülpösi ref. lelkész 20 frt, Fábián Károly s. lelkész 20 frt, dr. Tanódy Márton 50 frt, Joó László 50 frt, Csepey Miklós egyházmegyei tanácsbiró 100 frt, az előbbiekkel együtt 5542 frt 77 kr. Gyászhír. Özvegy Fördös Lajosné szül. Veres Bor­bála asszony, Kecskemét kedves emlékű lelkészének ne­mes SZÍVŰ, áldott lelkű özvegye, gyengéd édes anyáknak, a gondos magyar gazdasszonyoknak egyik példányképe évek óta tartó betegeskedés, de különösen két hónapi súlyos szenvedés után f. hó 28-ikán este 10 órakor Kecskeméten elhunyt. Temetése f. hó 30-ikán délután 3 órakor ment végbe nagy számú közönség jelenlétében. A háznál Fa István helyettes lelkész mondott fájdalmas szívből eredt s az igaz fajdalomtól sajgó keblek ezreit érintő imát, utána Nagy Ferenc főiskolai tanár rajzolta igaz s megragadó vonásokban a boldogult női erényeit. Meglepő játéka a véletlennek : szombaton délután 4 órakor kivitték a lelkészlakból az elhunyt lelkész özvegyét, másnap vagy is ma választatik az uj lelkész. Áldás és béke az elhunyt poraira 1 A gyászjelentés igy szól: Fördős Elek nejével Karácsony Terézzel és gyermekei­vel ; Berta férjével Szánthó Elek nagyabonyi ref. lel­készszel és Berta leányával; Dezső nejével Varga Iloná­val és Endre fiával; és Béla szomorú szívvel jelentik felejthetetlen édes anyjoknak, napájuknak, illetőleg nagy­anyjoknak özv. Fördös Lajosné, Veres Borbála asszony­nak folyó hó 28-án este 93 /4 órakor, életének 55-ik évében, hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. A gyászoló család mély fajdalmában őszinte részt vesz­nek az elhunyt testvérei: özv. Nagy Lászlóné Veres Mária gyermekeivel. Niki Mihály né Veres Róza férjével és gyermekeivel, Kiss Józsefné Veres Sarolta férjével és gyermekével; továbbá testvérének gyermekei : Pólya Béla és Pólya Rózsa Szakács Istvánné; végre sógor­nője : özv. Fördős Károlyné családjaikkal. A megboldo­gultnak hűlt tetemei f. hó 30-án d. u. 3 órakor fognak a reform, paplakon tartandó gyászszertartással eltemet­tetni. Kecskemét, 1884. augusztus 29. — Áldás a ki­szenvedett halott poraira 1 NECROLOG. Thót Emil emlékezete. Az olvasó méltán azt kérdheti, ki volt ő, mit telt, hogy róla ily tekintélyes lapban kívánok megemlékezni? Itju volt még, fájdalom, nagyon ifjú ; ki még nem ért reá oly dolgokkal örökíteni nevét, de már is annyi ne­mes vágyat és büszke reményt vitt magával a sirba, melybe agg szüleinek örömét és boldogságát is oda temette. Thót Ferencnek, a debreceni ref. főiskola jeles taná­rának fia volt. Mindazon tulajdonokkal gazdagon meg­áldva, melyek egy ifjút a tarsaságban kedvessé, az élet­ben szerencséssé tehetnek, s a melyek a szüléket a leg­édesebb örömmel boldogíthatják. Külalakja igazán meg­nyerő, magatartása úrias, nemes, minden árnya nélkül a ratartóságnak; kiváló szellemi tehetségeit fáradhatlan szorgalommal fejlesztette és tökélesitette. Éppen azért tanulói pályáján folyvást a legjobbak közt tündökölt ; a német és francia nyelveket korán egész könnyüsséggel beszélte s a zongorán virtuositással játszott. Nemes becs­vágya mint nagyobb tanulót, mondhatom, minden évben versenypályára vezette, hogy a legjobbakkal versenyezzen a kitűzött pályakérdések diadalmas megfejtéséért. S talán egy alkalom sem mult el, hogy koszorút és jutal­mat nem nyert volna. Iskolai pályáját a legszebb sikerrel, tanárai folyto­nos szeretete s kitüntető elismerése mellett végezte. Majd a Debrecenben állomásozó közös huszárezrednél teljesí­tette mint egy éves önkéntes katonai kötelezettségét; s ennek végeztével tiszti rangot nyert. Tudományszomja s jó szülei áldozatkészsége folytán a lipcsei egyetemre ment jogi tanulQiányait öregbíteni. Lipcsében, ha emlé­kezetem nem láBT, meglült és tüdőgyuladásba esett. E betegség a derck^tJM^nézve, ugy látszik, vészthozóvá lett. Ettől fogva előbbi egészségét, üdeségét soha sem nyerte többé vissza; de azért folyvást tanult és dolgo­zott, s tudori szigorlatokat tett. Ereje lassan-lassan fo­gyott, a nemes élet fénye mind homályosabb lett. A szülei szeretet mindent tenni, mindent áldozni kész volt, hogy megedzze erejét, megtartsa egészségét, életét. Für­dőbe küldetett erőt nyerni és meggyógyulni, de ott ha­lálát találta 25 éves korában. É11 ez ifjúval közelebbi viszonyban soha sem áll­tam, de jól ismertem, jeles tulajdonaiért sokra becsül­tem, s hittem, hogy a közélet egykor kitűnő harcosa leend. Tudom azt is, hogy érzelmeimben sokan osztoztak. Derék ifjú 1 midőn halálod hirét vevém, fájt szivem és megsirattalak. Megsirattunk többen, kik ismertünk és együtt valánk. Hát mennyire fájhatott szüleidnek szo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom