Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

1115 1104 tehát télben, csak azért, mert hideg a templom, beérjük egy szűk tanteremmel, akkor nem tudjuk belátni, hogy tavaszszal, nyáron vagy őszszel mért lethene elégséges ok a templomba való hurcolkodásra ama körülmény, mert ott talán kissé hűvösebb a levegő 1 Es ha már a községi képviselőtestületi ülések, továbbá a községi képviselő és biróválasztások, sőt magok az országos képviselőválasztások is a legtöbb helyen tisztességesen lefolyhatnak egy szobában, a hol a szavazatszedő küldöttség az egyenként jelentkező választókat fogadja: vájjon miért ne lehetne az egyházközségi, e. megyei gyűléseket, vagy akár a lelkészválasztást is egy tisztességes tágas helyiségben, ép oly alkalmas módon, ép annyi lelki haszonnal elvégezni ? Miért kell minden áron a templomba vinni be, az efféle actusoknak igen sokszor templomba nem illő porát és gőzét ? 1 Még ha épen semmiféle helyiséggel nem rendelkeznénk is, alkalmas időjárás mellett ott van a jó Istennek tágas, szabad ege; annak felséges sátora alatt, egy-egy terepélyes hárs-, dió- vagy eperfa árnyában, kényelmesen elvégezhetünk akármilyen lelkészválasztást. Mindezeknél fogva mi a 202-ik §-ból töröltetni óhajtanánk a templom szót, s tökéletesen elégnek tartanánk ennyit: ^A lelkészválasztás lielye a presbyterium rendes ülésterme, vagy a hol ez nincs, bármely tisztességes és alkalmas közhelyiség/ Homolya István. TÁRCA. Böngészet a »Prot. egyh. és isk. lap<-ból. A 231-dik §. Utjártomban a dunatnelléki egyházkerület legutóbbi közgyűlésének jegyzőkönyve kerülvén kezeim közé, ebből látom, hogy ott a 231-dik § utolsó előtti pontját — »lelkész, tanitó és énekvezér az őt illető fizetést, egyháza tagjaitól közvetlen nern szedheti« — komolyan életbe akarják léptetni, mert már ez ügyben javaslattevő bizottságot is küldtek ki, s így e törvény már a jövő 1885-dik évben minden valószínűség szerént életbe is lépne, ha — életre való volna. Hanem nem életre való. Nem csak hogy nem életre való, de meghalt, mielőtt született volna. A lukmázó egyházi hivatalnokok 99 percentje nem fog e törvénynek engedelmeskedni. Nem pedig azért, mert élni, és egyházával békességben akar élni. Igen, élni akar. A lukmázás mellett eddig csak megéltünk, ha nem is fényesen, de mégis tisztességesen ; de ha a 231-dik §, mint egy országos csapás, be talál ütni, tisztességes megélhetésünk lesz kockára téve. A mint ezt rögtön be fogom bizonyítani. Miért szokták azt mondani, hogy e vagy ama konvenció többet ér a valóságban, mint a mennyit a papir mutat ? Azért, mert lukmázás alkalmával a közvetlen adózó egyháztag resteli lekotorni a vékát mind az utolsó szemig, hanem ki szívességből, ki hálából, ki pro captatione benevolentiae hagy rajta vagy egy gyűszűvel, vagy egy marokkal, s mikor a papíron megirott • — például — 50 kila buza összejő, testvérek között is megér 5 5 kilát. Ezt az 55 kilát aztán a hivatalnok akép osztályozza, mint a professor a diákot. Első osztály, második osztály, harmadik osztály. A két első osztályt eladja, a harmadikat pedig megeszi, készülvén még abból fehér, magas kenyér, ha csak a molnár el nem zsiványkodja a lángját. S igy megélhet, mert van kenyere s van egy kis pénze is. — Igy van a borral is. A papir — például — 50 akót mutat, a pincében pedig alig van híjjá a 60 akónak. S ennek egy része olyan minőségű, hogy a pap vagy tanitó még kérkedik is vele : „nézd, ez lukma-bor*! A bor tehát részint az erszénybe, részint a torokba kerül, s a hol a magnum áldomás nincs nagy divatban, több megy az elsőbe, mint a másodikba. Ha azonban a közvetlen adózás megszűnik s az elöljárók kezéből kell elfogadni az ezek által össze szedett járulékokat, mi történik ? Az, hogy a papíron megirott 50 kila buza lesz épen 50 kila, még rongyos árért is alig eladható nyomorult szemét, — a papíron megirott 50 akó bor lesz épen 50 akó, semmikép el nem adható pökedelmes lőre. Mert az elöljáróság, a mint ezt számtalan példákkal be tudjuk bizonyítani, elfogad mindent, a szemen-szedett ocsút épen ugy, mint a legszemtelenebb hordómosadékot, árgumentálván szokás szerént ekép : „elkeveredik a többi közt/ A hatvanas évek elején Fülöpszálláson Varga László tanitó asztalán láttam valami fekete szörnyűséget, a mire ő azt mondá, hogy kenyér. Ugyan miből született ez a kenyerek legszerencsenebbike ? kérdém. A gondnok által összeszedett gabonából, feleié ő. Kidobni sajnálta, eladni nem tudta, megette hát maga. Süttetett ő azonban a tanítványai által összehordott gabonából élvezhetőbb cipócskát is a — koldusok számára. Ezelőtt 30 évvel L.-Komáromon utaztam keresztül, more patrio gyalog. Majd minden háznál rostáltak. Ugyan mi lelte kigyelmeteket, hogy ugy neki estek annak a rostának? kérdém egy tisztes asszonytól. Most szedik az elöljárók a pap búzáját, oda készítjük 1 Ejnye, de jóravaló nép lakhatík itt, hogy igy megtisztogatják a papjoknak szánt búzát. Hja édes lelkem, mondja ő ismét, nem azt visszük ám, a mi a rostában marad, hanem a mi kihullik. A hidasi pap convenció-levelében 8 öl hasábfa van írva. A közvetlen adózás utján minden évben összejött 10 öl erős hasábokból tömötten rakva. Az elöljárók megirigyelték a szép fölösleget, a gyülekezetre fapénzt vetettek, s adtak a papnak, adnak ma is, 8 öl forgácsot, mely az előbbinek felényi értékével sem bir. Ha tehát a gabonát és ölfát is lehet hamisítani : milyen lesz akkor a bor. Általában tudva van, hogy az elöljárók lelkiismerete a lukma értékét csak egy harmadrészre, a bornál sokszor a zérusra devalválja. Azonban midőn ezt szomorú tapasztalásból állítjuk s hirdetjük: rögtön előáll a levegőben járó bölcs, s nagyot nevetve felkiált: nem kell elfogadni a hitvány marhát! Nohát édes atyámfia, a ki igy beszélsz, tudd meg azt, hogy akkor lettél bolonddá, mikor magadat bölcsnek képzelted. A pap s tanítónak el kell fogadnia az elöljárók által összeszedett terményt, bármilyen is, ha egyházával békében akar élni. Az egyes közvetlen adózót hitvány marhájával vissza lehet, vissza is szoktuk utasítani s ebből magaból még soha sem támadt olyan per, mely a traktus törvényszékére került volna. De már az elöljárósággal nem lehetne ily röviden elbánni. S én nem is tudom elképzelni, hogy mi történnék akkor, ha az elöljárók által