Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

Huszonhetedik évfolyam. 35. SZ. Budapest, 1884. augusztus 31. PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-uica 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. gggr Teljes szárrvo. péld_áin3^ols::k:£il jcclíjclőlI^ szol^álHa/tiaj^lr-'^SSg Az uj lelkészválasztási törvények hiányai, ni. ígéretemet, mely szerint a lelkészválasztási törvényeknek általam már e lap folyó évi 29—30. számaiban szellőztetett §-ain kivül, azoknak más fejezeteire is óhajtanék észrevételt tenni, — közbejött soknemű elfoglaltatásom miatt eddig be nem válthatván, — sietek e késedelmet ezennel helyrehozni, s szekeszrő ur lekötelező felhívása folytán reám rótt kötelezettségnek, a mennyire lehet eleget tenni. A lelkészválasztási törvény 198-ik §-ában ki van mondva, hogy ^a választó gyülekezetek a jelölteket saját szolgálati helyökön meghallgathatják; de jelölteknek az egyházi próbaszónoklat megtiltatik.^ Részünkről e § intézkedésében kész szívvel megnyugodnánk, mert csak helyeselni tudjuk azt, hogy a zsinat ezáltal elejét kívánta venni annak a szellemi korteskedésnek, hogy ugy szóljunk: szónoklati kótyavetyének, mely mindannyiszor bekövetkezhetik, valahányszor ilyen versenyző papolásokra bocsáttatnak az illetők. Az egyházi szószék és az egyházi beszéd előttünk sokkal magasztosabb hely és eszköz, hogy sem azok értéke és jelentőségéből valamit csak legkevésbé is levonni akarnánk az emberi kicsinykedés és önajánlgatás afféle fogásaival, melyek az enemű szereplésekben oly gyakran nyilvánulni szoktak. Igy megeshetnék az, hogy a higgadt és avatott bírálatot megejteni sem nem tudó, sem nem akaró, jobbára alacsonyabb miveltségi fokon álló t. c. publicum, egy pusztán nagyhangú, a köznép szerint = nagytudomány ú}

vagy y

ékes tudalmu* férfiút, egy, talán a szónoklat és a lelkipásztori teendők terén egészen mintaszerű, de stentori hanggal kevésbé rendelkező, különben igen jeles egyénnel szemközt, kivált, ha az előbbiben kevesebb, emebben meg jóval több szerénység talál nyilatkozni, érdememesebbnek fogna Ítélni arra, hogy bizalmával V* ! megtisztelje, s a választásnál diadalra is segítse, mert hát — amint a köznép szokta mondani — az az ^ékes tudalmu* férfiú ugyancsak kitett magáért ; mi a harangot is hangjáért tartjuk ; a melyik nagyobb hangot ad, többet is ér az !€

Az egyházmegyei s kerületi hatóság tagjai közt pedig rendesen akad ember, a ki egyéni érdektől vezettetve, az ilyen oktalan beszédre is nem irtózik rámondani, hogy : a nép szava Isten szava; annak engedni kell! Mi az ilyen ^ kitett magáért* stb. bírálatot provocáló versenyszónoklatoknak nem vagyunk barátai, épen a lelkészi állás tekintélye és magasabb felfogása szempontjából. Azért csak köszönettel tartozunk a zsinatnak azért, hogy a kérdéses §-sal a próbapapolást eltiltotta. Mint fentebb mondottuk, mi e § intézkedésében szívesen megnyugodnánk. Indokolnunk kell, hogy miért használtuk e feltételes kifejezést, az óhajtó módot. Megmondjuk egyenesen. Azért, mert a törvényben itt is liézag van, melyet az emberek körmönfonott taktikája már eddig is felhasznált a maga céljaira. A jelölteknek meg van ugyan tiltva e § szerint az illető egyházban a próbapapolás, de arról nincs emlékezet, hogy hát ha a jelöltek egyike épen a betöltésre váró egyházban idötöltö vagy helyettes lelkészi minőségben fungál, akkor hogyan lészen elégtéve e § intentiójának? Mert furcsa dolog ám az, hogy mig a többi jelölteknek lábukat sem szabad betenni az igéret földére, addig a helyben levő segéd- vagy helyettes lelkész; mint szintén jelölt kényelmesen készítheti elő magának a talajt, vagy legalább is igen értékes tereptanulmányokat végezhet, épen jelölttársai ellenében, azoknak rövidségével. Pedig igen gyakori eset, hogy a jelöltek egyike épen a helyszínén fungáló helyettes lelkész, sőt mint a tapasztalat igazolta, az ilyen helyettesség a legjobb út és mód arra, miszerint valaki magát az illető egyházba szép csendesen belesegítse. Mint nem régiben a szalontai egyházmegye 69