Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-24 / 34. szám

1106 testvére József 5 ezer forintot : örömmel emlité fel Czékus István elnöktársának 25 éves rozsnyói papságának jubileumát; felhívta a kerület figyelmét a nőnevelés hiányaira és előbbre vitelére a kerületben, stb. Általában egész beszéde kellemes hatást tett és emelkedett hangulatot keltett a nagyszámú és fényes közönségben, mely e megnyitó beszédet élénk éljenzéssel fogadta. Utána Czékus István superintendens szólt. Beszédének lényegét annak fejtegetése képezte, hogy jogos és méltányos a felekezeti középiskoláknak az állam által való segélyezése, hogy e negyedfél szazadon át üdvösen működő kulturális institúciókat, melyeket ezalatt az idő alatt vallásos buzgóság és áldozatkészség tartott fenn, a kormány segélyezni és a kor szinvonalara emelni köteles stb. Beszéde szintén élénk tetszéssel fogadtatott. A megnyitó beszédek után a gyűlés szokott menetére tért. A gyűlésen a küldöteken kivül megjelentek a megye főispánja és egyéb egyházi és városi notabilitások. Délben az Európában nagyon látogatott közebéd volt. Vidéki szülék figyelmébe. Fővárosi iskolákat látogatandó két vagy három tanuló teljes ellátást és igen megbízható felügyeletet találhat egy tisztes özvegynőnél, ki a ref. gymnásium, egy reáliskola, több nőnevelő intézet, két polgáriskola és több népiskola közelében lakik. A föltételek a helyi viszonyokhoz mérten a lehető legméltányosabbak. Kívánatra e lapok szerkesztősége bővebb értesítést is ád. * Uj unitárius imahaz. Hód-Mező-Vásárhelyen f. hó 17-dikén nyitotta meg Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész ünnepélyesen az unitárius hitfelekezet imaházát. * A gyermekek hallasa. Egy német orvos 4500 gyermeknek a hallását vizsgálta meg, leányokét s fiukét egyaránt s a következő eredményekhez jutott: 1. A rendes ful 20—25 méternyi tavolságra hallja a halk beszédet is, ha a környezetben elég csönd van. 2. A hallás bajai igen elterjedtek; a népiskolákban a gyermekeknek 30 százaléka is félfülén hibásan hall; a rendetlen hallásnak százaléka még nagyobb; 3. jobb családból való gyermekek e tekintetben egészségesebbek, mint a szegény sorsuakéi. 4. A hallás bajai a korral növekednek 5. A falusi iskolakban a viszonyok jobbak; 6. a betegek legnagyobb része nem részesül orvosi segítségben : sokan nem is tudták, hogy mi bajuk van; többeket figyelmetleneknek tartottak s e miatt megbüntettek • minden figyelmetlen gyermeknek a hallását ezért meg kellene vizsgálni. NECROLOG. A f.-baranyai ref. e. megye kedves Lajos bácsija nincs köztünk többé I eltemettük 's megsirattuk julius 30-án. Ez a mi megsiratott jó bátyánk volt Farkas Lajos, a márfai kis egyház papja, ki 32 évi rendes lelkészi szolgálata után, úgy hagyá el hozzá nagy szeretettel ragaszkodó egyházát, a mint azt csak egy igazi lelkipásztor hagyhatja, ki a lelki-gondozáson túl élete másik céljául azt tekinti, hogy kevés erővel szerezzen sokat, magának is, egyházának is, hogy a paizsos férjiu be ne léphessen a pár-száznyi lélekből álló kis ecclésiaba. A palotaszerü paplak, diszes kert, fent a hegyen a dus jövedelmet adó szöllő, uri présházzal, ez volt az a tőke, mit ő egyháza részére 32 év alatt lerakott. En nyíltan megmondom, nem valami nagy virtusnak tartom azt, ha a sok ezer lélekből álló ecclésiák produkálnak valamit, mert ott legalább van hozzá erő, de néhány száz lélekkel olyan fundamentomot vetni le, mint ő vetett, bizony csak olyan erős, szívós, s tán sokszor az önmagát majd semminek tekintő cynismussal — s vas akarattal lehet csak vetni, mint az övé volt 1 A milyen tragicus volt szegény öreg bátyánk életének vége, (egy irtóztatos nyavalya, az ajk-rák miatt úgy szólván éhen kellett meghalnia 1 még az orvosok is csodálkozva bámulták, hogy az edzett testi szervezet hogy tudott 20 hónapig dacolni az ellenséggel 1) oly comicusan kezdődött! Született Fejérmegye Bodmér nemes községében, az ősi curián 1815. tavaszán. Egy idősb batyja is volt, András, ezt az apja papnak szánta s el is vitte Pápára, őt pedig szántó-vető emberré akarta formálni. Azonban egy napon, midőn az öreg épen gyakorlatilag oktatna Lajos fiát a szántás nemes művészetében, meglátnak ám egy ifjút a po.'sessio felé közeledni, ki nem volt más mint Ándrás. Volt nagy bámulás, midőn az ifjú az édes apa kemény farcinálására őszintén bevallá, hogy bizony ő csak a kapufél fájától vett búcsút a pápai collegiumnak, ugyanezért ő vissza se megy többé, nem bánja ha édes apja agyon üti is, mert sem a Sós-né asszonyom főzte förmeteg leves, sem a Márton uram tálalta rudimenta nem ízlett vala neki! Az öreg kemény akaratú nemes ember volt, egyet gondolkodott, s utána kiáltott az eke után ballagó másik fiának : Lajos 1 állj meg azzal az ekével, menj haza, mond meg édes anyádnak, hogy kösse egybe a ruhádat, holnap indulni fogsz Pápára, deáknak, ez a mamlasz meg itthon marad szántani. Lajos megörült, mert titkon irigylé bátyjától a diáki méltóságot, András is megörült, hogy a calamus helyt az ekeszarvára teheti kezét ! Másnap az édes anya könyezve köté a batyut Lajos hátára, s bele varrt a puruszlék zsebbe 10 váltó frtot s áldással bocsáták útnak ! Ez volt egész életpályájára minden öröksége. Sokszor emlegeté előttem, hogy mily nagy nyomorúságban tengődtek kedves volt tanuló társa, dr. Ballagival, 's midőn — nála gyakran megfordulván — dicsekedve mondá — olvasván e lapokban az ő gyerek-társa cikkeit — nézd öcsém ! ez a gyerek Pápán magyatúl se tudott jól, most pedig úgy ír, a mint csak egy nemzeti lángésznek adatott, elbeszélgeténk, hogy mire rá nem segiti a szegény diák-gyereket a jó isten ! Négy év után elballagott gyalog sorral Debrecenbe. Alig töltött itt félévet, Sárvári és Péceliszeretetöket annyira megnyerte, hogy azontúl nem csak urasan élhetett, hanem — a theologia bevégeztével — a nagy Kölcsey Ferenchez (Kálmán öcse mellé) nevelőül juthatott. Talán senki se tudott a szelíd fenkölt lelkületű Kölcseyről annyit beszélni mint ő. Álmosdon tehát e kitűnő család körében élvén, annyira megnyerte hűsége s szorgalma által jó indulatjukat, hogy Kölcsey az egész gazdaság vezetését rábízta. No hiszen lett rend egyszerre 1 a szelíd lelkű ur, ha béreseit káromkodni hallá, inkább be ment szobájába, mintsem meg feddje őket, az instructor pedig — a mint a kormány kezébe adatott — rögtön parancsúl adá ki, hogy a ki káromkodni mer, azt ő keményen meg veri ! egy két béres rezenirozott, hanem asztán mikor megtapasztalták, hogy az instructor urnák minő ökle van, vége lett az istenkáromlásnak, s a nagy költő szabadon sétálhatott kertjében a gonosz beszédek nem kergeték a szobába 1 Egyszer K. panaszkodott a pálinka tőző zsidóra, hogy igen kevés részt ad. Lajos bácsi rálesett, mikor a zsidó lopta a pálinkát, s megverte ugy, hogy lepedőben vitték haza, hanem azután épen tíz annyi rész jutott, a pálinkából I (Azt különben pap korában is megtette, hogy midőn a gondnok által kirendelt munkáfok hitvá-