Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-24 / 34. szám
1099 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1100 ítéletéhez. Pedig meggondolhatnák, hogy »inter duos Iitigantes, tertius, t. i. a csalhatatlan vatikánismus gaudet !* A rajnai tartományegyház generál superintendense, az erfurti ünnepi szónok Baur is megtámadta Bendert az udvari papság közlönyében a »Kirchliche Monatsschrift* jelen évfolyamaban. »Evang. NeujahrswortÄ c. bevezető cikkében »meggondolatlannak és esztelennek4 nevezi »Bender felfogását a reformátió elvéről,(< s »a gyakorlati üdvtanok s a dogmatikai elmélet közötti különbségben/ melyet pedig maga Luther állit föl »Freiheit eines Christenmenschen« c. müvében, »Krisztus evangyeliumának kicsinylésétÄ látja. Baur cikkében is rendszeres támadással van dolgunk az akad. tanszabadság ellen. így ingerli egy generálsuperintendens is a felizgatott kedélyeket, kinek pedig tanítani s engesztelni kellene. Ily zaklatásban latom okát az egyház jelenlegi népszerűtlenségének ! Bender tán abban tévedett, hogy Luthernek mint reformátornak nagyságát és jelentőségét a jelenre nézve megvilágította, az evangy. életeszményt, melyet a reformátor a szerzetesinek ellenébe helyezett, s az üdvöt eszközlő hitet, melyre ezen eszmény megvalósítását építette, élesen jellemezte s Luther szellemi művét a szűkkeblű pietista s orthodox egyháziassággal szembe állította ? A mi Bender az evangy. keresztyénséghezi buzgó ragaszkodásáról s szellemdús alapgondolatairól tanúskodó beszédét illeti, annak megítélésénél Beyschlag tanárom szerint minden attól függ, váljon a mai német papi s egyházkormányzati körökben uralkodó szűkkeblű, félig pietista, félig orthodox egyházi keresztyénségben lássuk-e az evangyélium s a reformátió teljes megvalósulását, vagy vannak a vallásos-erkölcsi élet és evangyélmi ismeret terén még magasabb keresztyén eszmék is. Mi, kik az uj szövetség álláspontján Istenországát as egyház fölé helyezzük, Isten országa s a világ közötti viszonyról Luther szellemében s nem pietista vagy merev orthodox módon gondolkozunk, kik végül Schleiermacher óta vallás és theologia között különbséget tanultunk tenni, s a zsinatok theologiáját emberi bölcsesség szerint mérjük, Bender tanár ünnepi beszédének alapgondolatait igazaknak s meggyőzőknek tartjuk. Mert a keresztyén bölcsesség a szellemet nem elnyomni, hanem mindeneket megvizsgálni s a legjobbakat megtartani tanit! Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Előfizetési felhívás a »Protestáns theologiai könyvtár4 1884. 1885. és 1886-iki hároméves cyklusara. A Protestáns Theologiai könyvtár kilenc évi pályafutását 1882-ben bevégezvén, azon év végén közzé tettem az előfizetési felhívást egy ujabb három éves folyamra, az 1883. 1884. 1885-ik évekre: azonban csupán kétszáz előfizető jelentkezett, a mennyivel a vállalatot fenntartani nem lehet. Erre én meg akartam szüntetni a könyvek kiadását; dee vállalat néhány hű barátja kérésének engedve, elhatároztam, hogy egy évi szünetelés után az előfizetési felhívást még egyszer közzé teszem. Ezen alkalommal el kell mondanom e vállalat történetéből némelyeket, a melyekben a szíves olvasó annak indokát is megtalálja, hogy miért szántam el magam még egy szerencsét próbálni e felhívással a protestáns olvasó közönségnél. 1874-ben inditottuk meg e vállalatot, azon kijelentéssel, hogy igyekezünk minél előbb eredeti műveket adni; azonban azon pár év alatt, míg ilyenek elkészülhetnek, kiadjuk a legnagyobb becsű külföldi theologiai műveket fordításban. Az első évben több mint 700 előfizető jelentkezett, s ily szép pártolás mellett lehetségesnek tartottuk a bibliafordítás kiadását is. A kik az ó testamentum fordítására akkor képesek voltak : Ballagi, Nagy Péter erdélyi püspök, Keresztes József, Kovács Ödön: vállalkoztak a munka elkészítésére ; Török Pál püspök a saját neve alatt tette közzé a külön előfizetési felhívást; az ó testamentum több mint fele részének fordítása el is készült, két ivet ki is nyomattunk belőle ; számítottunk a Theologiai könyvtár 700 előfizetőjén kivül még egy annyi külön előfizetőre, hajlandók voltunk a hiányt, — némi pénzgyüjtésből vagy saját zsebünkből fedezni. Azonban nem jelentkezett több 36 előfizetőnél ; sőt már a második évben a Theologiai könyvtár rendes előfizetői is, — bár három évre kötelezték magokat, — százzal megfogytak; a harmadik évben ismét számosan elmaradtak, ügy hogy a harmadik évet csupán 550 elő fizetővel zártuk be. Ily körülmények között a biblia fordítását, a félig már készen álló óriási munkát, abban kellett hagynunk. 1877—8—9-re ismét kihirdettem az előfizetési felhívást, megnevezvén egyenként a kiadandó műveket, melyek mind eredetiek voltak. Ekkor jelentkezett 450 előfizető, kiknek száma a harmadik év végére 300 ra olvadt. Az első három év folyamában, az elég kedvező helyzetben, számos theologiai mű készítését rendeltem meg, a többek közt egy nagyobb szabású Magyar prot. egyháztörténelem irását is Szeremlei Samunál, megállapodván az írókkal az elkészítés idejében is; s a második cyclus előfizetési felhívásának és tényleges kiadványainak összehasonlítása bizonyítja, hogy az írók pontosan teljesítették a mit magokra vallaltak. Azonban a második cyclus kezdetén, az előfizetők számával tett tapasztalatok után, kénytelen voltam munkálkodásukat beszüntetni, épen ügy, mint két évvel korábban a biblia fordítását, mert előre lattam, hogy a harmadik cyclusban a vállalat fenntartható nem lesz. Már a második cyclusban dolgozó társaim közül azokat, a kik hozzám közelebb állanak, s köztök a saját Egyházjogtanomat is, nem tudtam a megigért díjjal honorálni; az 1879-ik év bevételei pedig épen csak a nyomdaköltségeket fedezték, s a Tájékozás írói és Baur 2-ik kötetének fordítója ingyen dolgoztak. Ekkor megismertettem a helyzetet Gróf Lónyai Menyhért úrral, ki e vállalat iránt mindig melegen érdeklődött, s vele abban állapodtunk meg, hogy hivjuk össze egy gyűlésbe hazánk protestáns vallású historikusait, szólítsuk fel őket egyháztörténelmi monographiak írására, s szólítsuk fel a protestáns közönséget munkálkodásunk anyagi támogatására, mert nem lehet képzelni oly testületet, mely ne támogassa a saját történetének megírását, akkor, mikor arra legnevesebb írói vállalkoznak. Történészeink értekezlete össze is jött 1879 november 24-én, tanácskozásait és megállapodásait egy külön füzetben adtam ki, szétküldvén ezt a protestáns közönségnek kétezer példányban, s ennek alapján hivtam fel azt előfizetésre. A történészek értekezletének leírása és a nyilvános felhívás nagyon sok hazai lapban, talán százezer példányban is megjelent; s ezen kívül ugy magam, mint a nemes gróf és a vallalatnak néhány más baratja, levelezés által igen nagy privát munkálkodást fejtettünk ki az előfizetők gyűjtésében. E rendkívüli erőfeszité>nek eredménye lett egy pár híján hatszáz előfizető összetoborzása; de a kik közül, eddigi tapasztalataim után, mintegy kétszázról előre tudtam, hogy neveiket felírtak ugyan a gyűjtő ívre, de a könyveket kiváltani nem fogjak; a
