Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-03 / 31. szám

1063 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. * 1064 mében, akkor sohasem engedtem volna magamat operáltatni.* Erre feleié az orvos: »Ezen örülök, ezt jól teszi/ 3. Az idei karácsoni ünnep ismét tanúságot tett arról, hogy sok beteg a távolban sem feledkezik meg az itten nyert jótéteményekről. Jele ennek a levél, melyet ma »a jó reménység fokáról« 100 márkával terhelten vettem a betegek karácsonfájához. Az adakozó egy fiatal ember, ki itt 2 évvel ezelőtt betegen feküdt, és mélyen meg volt hatva azon ünnepélyesség által, melylyel itt megültük a karácsont. Háladatosságának ez volt forrása. 4. Intézetünkben vig karácsont éltünk. Azt hiszik, hogy a vakok — mint szerencsétlenek — nem is tudnak Örvendeni, de sokszor jobban örülnek, mint azok a kik látnak, aki ezt hinni nem akarja, jöjjön ide és lássa ennek igaz voltát. Második ünnepen újra meggyújtották a karácsonfát, énekeltek karácsoni énekeket, szavaltak költeményeket és játszottak a karácsonfa körül; hogy örültek ennek. Sylvester-estéjén a karácsonfa alatt ittak chocoládét, ettek kalácsot, azután lekopasztottuk a fat és szétosztottuk a gyertyácskákat ; ennek ismét mód nélkül örültek. 5. Igéje által szólt az Ur a mi növendékeinkben és mondhatjuk, hogy csak kevesen ellenkeztek vele ; sokan örömmel vették az igét szívökre. A mult esztendőben is meggyőződtünk arról, hogy a foglalkozás jó nevelési eszköz és hála Istennek munkának hiányában nem vagyunk. Szokásunk, hogy a kilépő növendékeket egész a kapun kivül kisérjük. A kikísérő nővér ilyenkor ily beszédet hallott a kilépő leányoktól : , Gyűlöltem ezt a házat; mostantól fogva azonban teljes életemben nem fogom felejteni a mi osztályunkat, az abban uralkodó rendet, a tisztességes foglalkozást és a mindennapi ajtatosságot, mely gondolatokat ébreszt az emberben.* 6. Mult őszszel, késő este kopogtattak ajtónkon. A belépő igy szólt: ,Nénike rám ismer-e? Néhány hóval ezelőtt megígértem, hogy rendes leány leszek. Feltételem sikerült, uraságot találtam és első megtakarított pénzem legyen hálaáldozat azért, hogy az itt tartott mindennapi ájtatosságok által jó útra téritettem. A múltnak bűnei teljes nagyságukban és rutságukban vonultak el szemeim előtt és egy hang ezt mondá nekem : »Másnak kell lenned.4

Ezek után szép keretű, nagy Krisztus-képet adott át a nővérnek, kérve őt, hogy ezt az intézetben felaggassák. 7. Nyolcvannégy megesett leány — szokatlan nagy szám — kértek minket, hogy valamely intézetünkbe adjuk ? némelyikök vasúthoz is kisértette magát, hogy családjához visszatérjen. Útiköltségüket és némi ruházatukat egyik nőegyletünktől szereztem be. N. N. lelkésznő ily női segélyegylet igazgatója már egy év óta ád uj vagy keveset viselt ruhákat. Mily nagy örömünkre szolgál ez nekünk, kik ily segélyforrás hiányában voltunk. 8. Növendékeink magaviselete még egy esztendőben sem volt oly örvendeztető, mint az elmúlt évben. Ezt Isten dicséretére mondom, ki sok bajt hárított el kegyelmesen. Ennekelőtte előítélettel voltak az énekek begyakorlása iránt; most ez eloszlott. Mert hétközben énekekre tanítottuk őket, vasárnap délutánokon pedig begyakoroltuk azokat. Ezt a leányok megkedvelték és nem egy felséges vers maradhatott emiékökben. 9. Igen sok gyermeket oly nyomorult állapotban hoznak hozzánk, hogy azon órában vagy 2-3 nap alatt elhalnak. Ez a nővéreknek ugyan nehezen esett, de mégis hálát kell adnunk azért, hogy ezen anyai szeretetet és otthont nélkülöző szegény teremtések megszabadulnak a föld bajától. Legtöbbje szegény családok beteg gyermeke, mások (t. i. a törvénytelenek) csak állítólagos betegek, mivelhogy a szülők azért akarják gyermekeiket ide beadni, hogy bűnös útjaikat folytathassák. Az utolsó hónapokban 70—80 volt a beteg gyermek ; a vörhetiyben fekvők két termet foglaltak el. A mult évben 125 gyermek lett kórházunkban megkereszteltetve, kik 1—7 évesek voltak. (Németországban a polgári házasság következtében sokan csak a polgári hatóságnak jelentették be a születési esetet s a keresztséget nem vették igénybe.) Ilyen felgyógyult gyermekek, elbocsáttatásuk után is ragaszkodnak intézetünkhez ; a látogatási napókon eljönnek a kórházba, vegyülnek a játszó gyermekek közé és egy kis kenyeret is vihetnek magukkal haza, mivelhogy soknak atyja munka és kenyér hián van. Ezért nagyon hálásak e gyermekek. A községi szolgálatból. Községi szolgálat alatt azt értik, mit a diakoniszszák intézeten kivül, magán házaknál betegeken és szegényeken végeznek. Kiküldetnek nővérek oly községekbe is, hol sem diakonisszáház, sem kórház nincs, és ott évszámra alkalmazvák (hatóságok vagy egyletek által) mint betegápolók és szegények gondozói. Ilyen községi szolgálat azután maga után vonja a saját diakonisszaház vagy kórház alapítását. Következik néhány mozzanat e térről is. 1. Isten hatalma és szeretete megbizonyosodott oly emberen, ki a pálinkaivásnak rabja volt. Isten igéjét kinevette mindaddig, mig csak Isten őt betegágyhoz nem szegezé. Eleinte nem küldött értünk, de mikor neje mégis jelentkezett nálunk és én őt kérdeztem, miért nem jött hamarább, azt feleié, hogy férje restelte, hogy velem ezelőtt oly gúnyosan bánt. Most azonban hálásan vett minden segítséget és éhezte az Isten igéjét, felolvastatott velem a bibliából. Mordképe nyájassá változott. Feleségével kivel rosszul bánt, kibékülvén, felvette az Úr szent vacsoráját és másnap Idvezitője iránti hittel halt meg. 2. Nagy rákfenéje az idevaló embereknek a koldulás, melyből sok kár származik. Dacára a szegénységi bizottsság gyámolitásának, sok mégis előnyösebbnek tartja, hogy a becsületes munka helyett koldulással keresse a kenyerét. Ezek sokszor fiatal, egészséges emberek, kik nem ismernek e miatt szégyent. Mások viszont iparengedély mellett házaló kereskedést űznek, melyet ismét koldulással kötik össze. Igy nem lesz vége a koldulásnak és nagyon kevesen találkoznak olyanok, kik inkább dolgoznak, mintsem hogy másoknak terhére kívánnának lenni. 3. Nagy gondot okoz nekünk az árvák elhelyezése, A város árváit legtöbbnyire szegény embereknél helyezi el és értök 30 fillér napidijt fizet. Ezt a nevelő szülők keveslik s azért az árva részére koldulnak. Ennek ellensúlyozása végett néhány gyermeket Bielefeld város nevelési egyletének adtunk át. Egy árva részére azonban épen nem találkozott hely. Utoljára a vasárnapi lapba igtattam elhelyezési felhívásomat s íme V. lelkész K.-ban ajánlott helyet, s azóta ezen árvának jó helye van. Mily boldogító érzet, hogy ilyen ügyben fáradva, hatalmas segítőnk és szövetséges társunk akad. 4. Némelyek ugy fogadják az ajándékokat, mintha ezzel tartoznánk nekik. De van háladatos is és ilyen tette karácsonestémet örvendetessé. Egy fiatal halálra vált leánynak állítottam egy kis karácsonfát. Oly nagy volt erre a betegnek öröme, hogy csupán e szavakra volt képes: »Ezt megfizeti önnek az ur Isteni* 5. Egy Öreg embernek, ki egy domb oldalába erősített tört hajónak romjában lakik, vittem egy kis