Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

93 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, VI. ker. Szondy utca 36. szám. Országh Sándor m. királyi udvari orgonakészitőnél. * Szabolcs falu mellett, id. Ragályi Gedeon és neje szül. Mudrányi Cecilia, a napokban ülte meg aranylakodalmát, családja s jó barátai körében. Az ünnepélyt maga a házi úr nyitotta meg, hálaimát mondva, az Eg kegyelmeért, hogy az megengedte érni neki s feleségének e nagy napot. Majd Tomori Endre ref. lelkész áldotta meg az ünnepit párt. Az ünnepély vége felé, Sütő József ügyvéd, a szabolcsi kicsiny ref. egyháznak a nyíregyházi takarékpénztár egy részvénye évi osztalékát ajánlotta fel. * A vallás- és közokt. miniszter az országos tanítói nyugdijalapból a következő segélyeket engedélyezte : Néhai Kontra Károly, ócsai volt ref. tanító özvegye. szül. Dedinszky Ilermin részére, évi 84 frt, és 4 kiskorú árvái részére együtt szintén 84 frtnyi segélypénzt; — néhai Dornyák Márton, terényi ev. tanitó özvegye, született Gazdik Zsófia részére évi 84 frt és egy kiskorú árvája részére 25 frtnyi segélypénzt; — néhai Kubányi János, glozsányi volt ág. ev. tanitó özvegye született Kovács Ludovica részére, évi 84 frt és 6 kis korú árvái részére együtt szintén 84 frtnyi segélypénzt; — néhai Incze Ferenc, deési volt reform, tanitó özvegye, szül. Kovács Julianna részére, évi 84 forintnyi segélypénzt; — néhai Zimán Károly Gusztáv hrussói volt ág ev. tanitó özvegye, szül. Strelkó Zsuzsana részére évi 84 frt és 3 kiskorú árvái részére együtt 75 forintnyi ségélypénzt. * Az orsz. árvaház karácsonyi ünnepélyére 1472 fit készpénzt, s nagy mennyiségű élelmiszert, játékot, ruhaneműt stb. gyűjtött a fáradhatatlan női bizottság. Készpénzben gyűjtött : özv. gr. Teleki Sándorné 103 frt., özv. Székács Józsefné 334 frt., Marschalko Leoné 58 frt., Gyöngyélyi Jánosné 40 frt., Dániel Ernőné 187 frtot, Schneider Józsefné 260 frt., Hunfalvy Pálné 190 frt. özv. Ilaberern Jonathánné 300 frt. * ,Szobrot Tompa Mihálynak E tárgyban dr. Kerékgyártó Elek igy nyilatkozik: Örömmel tölt el, ha láthatom ifjainkban a lelkesedést, s még tévedéseiket is megbocsátjuk, ha azoknak jóhiszeműségéről meggyőződhettünk. Ebben a helyzetben vagyunk azon névtelen iróval szemben is, ki az egyszerű fadarabnál tartósabb emléket sürget nagy költőnk, Tompa Mihály, Hamván hamvadó porhüvelye mellé. S eszközli ezt abban a hiedelemben, hogy Gömörmegye közönségét egy menthetetlen mulasztásra teszi figyelmessé. Cikkiró azonban nagyon téved, mivelhogy ebbeli kegyeleles tartozásának Gömörmegye nagyérdemű közönsége annak idejében eleget tett. Még pedig e megye hölgyei voltak azok, kik valóban diszes emlék-oszlopot állítottak kedves költőjük hamvai fölé. Arany János irta rá az emlékverset, s a vaskeritéses hely — mig a megboldogult nője élt — rózsaerdőt képezett a virágok kedves dalnoka fölött. A hamvai sírt, nagy költőnk e nyugalomadó kikötő helyét, évről-évre sokan látogatják meg, a kik egyszersmind tudatják is Tompa tisztelőit a kegyelet e nyilvánulása felől. S bizonyára emlékezünk még ama gyönyörű költeményre is, melyet Szász Károly, a dicsőült költő lelki-testi barátja, nem nagyon régen a hamvai sírkertben irt. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy Gömörmegyében kevésbé él a Tompa-cultusz, mint talán egyebütt. Magamnak is sok adatom van erre. Sőt Rimaszombatban csak amiatt nem né/.hettem meg költőnk szülőházát, mivel azt az általam megszólítottak nem tudták megjelölni.* E közleményt a Rozsnyói Hiradó a következő glossákkal kiséri: »A Tompa-szobor ügyében irt múltkori cikkünkre nem csak dr. Kerékgyártó úrtól kaptunk felszólalást, de többektől. Mi sem mondtuk azt, hogy semmi sem történt az ő emléke megörökítésére. Nagyon emlékezünk mi is — mint a hozzánk beküldött jegyzőkönyv is igazolja — hogy az 1872-ben Rozsnyón megtartott bazár kétezer forintot hozott be Tompa síremlékére. Ebből a kétezer forintból az írók segély-egyleténél 1000 frt tétetett le Tompa-alapitvány címén ; a többiből az addig begyült összeggel a hamvai síremlék álittatott s tartatik fenn. Ez a síremlék körűlbelől 800 frtba került. Tehát ha nem is épen »fejfa4

hanem márványból készült fejfa biz az csak. Ezenkívül Rimaszombatban márványtáblával jelölték meg szülőházát, s azt az utcát elnevezték az ő nevéről. Mult cikkünkben ezt mind elmondtuk, s most is ugy vagyunk meggyőződve, hogy, bár méltányoljuk az eddigi tényeket, mégis csak igen kevés az mind egy Tompa Mihályért, kinek nevét emlegetik a nemzet legnagyobb költőivel. Petőfi szobra már áll a fővárosban, az Aranyszoborra körülbelül 50.000 frt gyűlt már össze, s nemsokára szintén díszíteni fogja a főváros valamely s/.ép terét. Az Eötvös szobra is áll, a Csokonaié Debrecenben, a Dugonicsé Szegeden stb. Váljon Tompa nem áll-e az irodalomtörténetben azon a helyen, a hol ez utóbbiak, s igy nem érdemel-e legalább épen ugy szobrot, mind ezek ? Azt hisszük igen, s bízunk is Gömörmegye közönségében és hatóságában, hogy a szobor-ügyet napirendre hozza.8 " Helyreigazítás. Nt. szerk. úr! Becses lapjának legközelebbi számaban, a „Különfélék* rovatában a sajó szent-péteri hangversenyről lévén szó, többek között az is állíttatik, hogy azta hangversenytifj.Lossonczy Károlyné úrnő és én rendeztem. Ez az állítás téves információkon alapul, s azért az igazság érdekében tartozó kötelességem kijelenteni, hogy en a hangversenyben csak mint egyik szerény közreműiwdu vettem részt, s a rendezés nehéz munkájába nem folytam be. Ezt a nagy és nehéz munkát egyedül ifj. Lossonczy Károlyné úrnő O nagysága teljesítette. Az ő páratlan tapintatának, szellemességgel párosult ügyességének, minden nemes cél iránt lángoló lelkületének és fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy a s. szentpéteri egyház orgonájának alapjára egy ilyen vidéki kis városban 110 frt 48 kr tiszta jövedelem gyűlt be. — Miskolc, január 17. — Ruttkay Menyhért. * Gyászhirek. Oláh Endre debreceni végzett ref. theologus, alig 23 éves ifjú, a miatt, hogy nem tudott álláshoz jutni, Debrecenben a vasúti vonat elé vetette magat, mely testét úgy összetörte, hogy 3 órai iszonyú kín után, kiszenvedett. A szerencsétlen ifjúban, egyedül tanítói csekély nyugdijából élő atyja, leendő támaszát vesztette el. — Mitrovics Gyula theol. tanárt, a „Sárospataki Lapok4

érdemes szerkesztőjét súlyos csapás érte. Ismerőseinek s tisztelői nagy számának igaz részvéte enyhítse fájdalmát ! Az általa kiadott gyászjelentés igy szól: Mitrovics Gyula, ref. hittanár és főiskolai lelkész, a maga és családja tagjainak nevében, fájdalmas szívvel tudatja forrón szeretett nagynénjének: Barlógh Annának, folyó hó 14-én, reggel 9 és fél órakor, életének 72-ik évében, végelgyengülésben történt halálát. A megboldogultnak temetése folyó hó 15-én, délután 3 órakor tarttatott meg. A rokoni szeretet példányképének legyen csendes a sir nyugalma s örökre áldott emlékezete! Sárospatak, 1884. január 14. — Déváról irják, hogy ott f. hó I3 án hunyt el Miklós Lajos fiatal ügyvéd alig 39 éves korában. Áz elhunyt mint a közügyeknek önzetlen munkása általános becsülést szerzett maganak Déván és környékén és mint ilyen sokáig érezhető űrt hagy maga után. Gondnoka volt a ref. egy-