Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-27 / 30. szám

959 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 960 Jelenvoltak még Sinay Károly egyházmegyei tanácsbiró, Soltész Earkas és Zsigmond Sándor lelkészek, Bányai Sándor tanár, Révész Kálmán főiskolai széniór. A há­rom uj harang zengő szavára csakhamar minden zugában megtelt az elég tágasnak mondható templom s a gyü­lekezet buzgó éneklése után nt. Dávidházy ur tartá meg I. Kor. 2, 2. alapján irott s a lelkipásztor valódi felada­tát kifejtő beköszöntő egyházi beszédét. Az osztatlan és lankadatlan figyelem, mely az ugy tartalmilag, mint ala­kilag kitűnő és átható kellemes hangon előadott beszé­dét mindvégig kisérte, szép bizonyítéka volt annak, hogy az uj lelkész szavai már legelső fellépésével megtalálták az utat ugy a fülekhez, mint a szivekhez. Majd a bezáró áldás után főt. és nagyságos püspök ur lépett az urasz­tala elé s az üdvözlet, intés és áldás szavait hangoztatta a gyülekezet előtt, mely nagyhatású rögtönzött szónoklat kitörölhetetlenül megmaradand ugy a nagyok, mint a ki­csinyek emlékében. * Gyászhir. Mindszenthy Erdélyi Lajos és Erdélyi Lajosné szül. Dobóczky Mária saját, valamint gyerme­keik Eerenc és Teréz, nemkülomben Erdélyi Gyula és számos rokonok nevében is, megtört szivvel jelentik fe­lejthetetlen anyjuk, napa és nagyannyjuk Eiteráti Mddy Zsuzsanna nagytiszteletü özv. Erdélyi Ferencné úrnőnek f. év julius hó l8-án d. u. 3 órakor életének 74-ik évében végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldo gult hült tetemei f. hó 20-án vasárnapon 4 órakor a református szertartás szerint szenteltettek be, és az örök nyugalomra helyeztettek Cibakházán, tiszaföldvári ref. lelkész Vári Szabó Sámuel fungálása mellett. Béke ham­vaira l NECROLOG. Boldizsár Imre emlékezete. A s Prot. Egyh. és isk. lap® f. évi 7. számában Boldizsár Imre sepsei lelkész elhunytát jelentő rövid tu­dósítást, a szerk. ily megjegyzés kíséretében adta ki : „bővebb necrológot kér.® Mindeddig vártam, hogy a boldogultnak nagyszámú ismerői, — különösen az alsó­baranya-bácsi egyházmegye t. lelkészei között — talál­hozandik nálam ügyesebb tollú ember ki e íelszólitás nélkül is közli életrajzát, melyet megérdemelt, úgyis mint régibb korbeli különleges sajátságainál fogva az egész vidéken, sőt azontúl is ismert és közkedveltségben élt ember; különösebben pedig úgyis, mint a ki ötven évet meghaladó időt töltött az egyház szolgálatában. Várakozásom nem teljesült. Igy tehát, mint a meg­boldogultnak ismerője és tisztelője, azon elv szem előtt tartásával, hogy egy szép és nemes kötelességet telje­síteni elkésve is jobb, mint egészen elmulasztani, — ezennel közlöm az alábbiakban a boldogultnak rövid életrajzát. * * * Boldizsár Imre született 1803. julius Ii-én Várkony­ban (Tolnám.) hasonnevű atyja és Peleskei Katalintól. Atyja, utána való évben mohácsi lelkésszé lévén, gyer­mek éveit ott tölté és magát mindig mohácsinak is mon­dá. A gymnásiumot Gyönkön kezdé és végezé is. Itt tanulása folyamában volt az 1817. évi országos inség, melynek rendkívüli nyomasztó jellemzéséül többször em­lité, hogy kosztadó német gazdája, családját és diákjait az éhezés nagyobb fokától megmentendő másképen ál­lapotán nem segíthetvén, atyjához Mohácsra ment, és on­nan kézi talicskán 2 zsák burgonyát tolt el Gyönkre, mivel mást ott nem adhattak neki. A felsőbb iskolákat, régi szokás szerint philosophiát, theologiát stb. Debrecenben végezte. A főiskolai pálya bevégzése után Csúzára (Baranya) ment academicus rectornak, hol 3 évet töltött. Ezután I évig Bécsben volt. Plonnan hazatérve 1831-ben a vizsgát Pesten le­téve, felszenteltetett, és három évi mohácsi, keői és fe­ketehegyi káplánsága után 1834-ben béllyei rendes lel­késszé lett, honnét 7 év multával 1841-ben az egyház­megyei jegyzőköny 17. számú jegyzése szerint t széj) és nagy discéretteU< indokolás mellett Sepsére rendeltetett hol haláláig működött, 2 hó hiával 43 évet töltvén lel­készi szolgálattal azon egy helyben. Az egyházmegye 1846-ban tanácsbiróvá választotta 1855-ben alesperesnek választatott. A pátensi küzdel­mek között, 1860 tavaszán Hercegszőllősön tartott egy­házmegyei gyűlés előtt a főesperes lemondván, az egy­házi elnökség tiszte e gyűlésen ő reá nézett, melyet világi elnöktársa gr. Teleky Gyula s. gondnok mellett el­ismerésre méltó erélylyel végezett, minek következtében ugyanazon év folyamán főesperessé is megválasztatott, mit el is fogadott előzetes kijelentésével annak, hogy csak 3 évre ajánlhatja fel szolgálatát, és 1865. le is kö­szönt íőesperesi hivataláról. Sepsén töltött 43 évi lelké­szi működésének jellemzésére elég szép bizonyságul szol­gál az, hogy a halála után megejtett lelkészválasztás alkalmával a pályázók közül, fiát Lajost választák meg a sepseiek egyhangúlag utódjául, kit már atyja temeté­sekor felhívták az egyház elöljárói a pályázatra. Családi életére nézve elmondható, hogy szerencsés, de szerencsétlen is volt. Szerencsés, a mennyiben 9 gyer­mekei közül 8-at telnevelt, kik közül 3 fia mind önálló emberekké lőnek. Imre fia orvos, Lajos lelkész, Pál ügy­véd ; leányait pedig mind lelkészekhez adta férjhez. Sze­rencsétlen, mert megérte szegény 81 éves ember azt, h°gy 5 leánya közül, egy meghalt, 3 pedig özvegygyé lett. Nejét pedig még 1860-ben elveszté. 188i-ben nevenapja alkalmával nov. 5-én gyermekei és ismerősei óhajták megtartani 50 éves lelkészi jubile­umát — felszenteltetésétől számítva, —- de ő ebbe nem egyezett bele azon okból, hogy rendes lelkészi idejét kivánja számításba venni; késznek is nyilatkozott az idén azt megtartani április 16-án, de két hónappal előbb elragadta a halál. E célba vett jubileum indokából ön­maga leirta versben életrajzát, melyet eredetiségénél fogva érdemesnek tartok a közlésre: 50 évre visszaemlékezés. »Ötven éve annak, hogy Pesten vizsgáztam. Melytől előre is, megvallom, hogy fáztam. Öt vetélytárs mellett legelőlén álltam A commandó szóra a síkra kiszálltam. Bátran megmérkőztem a sok thesisekkel, Nem hirtelenkedtem a feleletekkel ; Megfontoltam jól, hogy melyekre mit szóljak A feltett thesisre, hogy mit válaszoljak. Nem is mondták, hogy én készületlen jöttem, Sőt mindenik kérdést halomra döntöttem, Ezért a főpapok elsőnek tevének, Nagy applausussal fel is szentelének, Nyomatott okirat adatott kezembe, Nagy remények között tettem el zsebembe. De bizony nem lettem rendes pappá mindjárt, Előbb három évi káplánságom lejárt. Mohács, Rév, Feketehegy lett pályatérem, Mindenik helyen száz rénus évi bérem. Három évig hiven s gyorsan segédkedtem; Rendes papi pályám a kis Béllyén kezdtem Innen hét év múlva Sepsére rendeltek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom