Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-27 / 30. szám

005 mely egy külön consistorium által mondatott ki, a gyűlés egyszerűen tudomásul vette. Az iglói község határozatát és eljárását az ottani II. lelkészi állomás tekintetében, az esperesség jogi szempontból meg nem támadhatónak ítélte. A tiszáninneni ref. kerület javaslatát, miszerint az 1848-dik évi XX. t. c. 3. §-a értelmében a befogadott hitfelekezetek összes egyházi és iskolai szükségletei, az államtól fedeztessenek, a gyűlés magáévá tette, azon megjegyzéssel, hogy ez által a prot. autonomia meg ne csorbitassék. Az eperjesi hittanárok kérvénye, miszerint 600 forinttal egy kisegítő hittanár az ottani intézetben alkalmaztassák, kisérletképen egy évre teljesíthetőnek ítéltetett. Gáspári dallamkönyvére csak akkor lehetne számosabb előfizetőket gyűjteni, ha a kézirat tartalmát lehetne ismerni, különösen az egyes dallamok tekintetében, minthogy azok az egyes egyházakban nagyon is eltérnek egymástól. Az uj egyházrendezet tekintetében kibocsátott utasításoknál megütközött a gyűlés különösen azon, hogy azokban sok egészen uj dolgok találtatnak, melyek az egyházrendezetben nem is foglaltatnak, vagy a tárgyalások alkalmával onnan kiküszöböltettek. Sok indokolt megjegyzés után kimondatott elvül, hogy az utasításokból minden kihagyandó, mi az egyházrendezettel öszf.ze nem férhet, vagy a prot. autonomiát és szabadságot sérti. A sok követelt eskü ellen felszólatt a gyűlés. Augusztus hó 19-én délután 5 órakor a gyámintézeti istenitrsztelettel fog kezdődni a tiszai kerületi gyűlés Nyíregyházán, melyre a képviselők ki lettek küldve. A következő esperességi gyűlést pedig Ménhárdon fogjuk tartani. Szepes-Bélán, juh 17. 1884. Weber Samu, ev. lelkész. A tállyai lelkészválasztás kérdéséhez. A tállyai lelkészválasztást illetőleg e becses lapok 27-ik számában „tállyai4

álnév alatt egy közlés jelent meg, mely homályt vet a tállyai ref. egyház elöljáróságára, illetőleg a presbyterium azon tagjaira, kik a kijelölő bizottságban részt vettek. Vádolva vannak azok mint vezérszerepet játszani akaró egyének, vádolva vannak részrehajlással, mint kik az egyház közérzületének nem voltak tolmácsai, és hogy csak a müveit választó közönségnek köszönhető, hogy az nem brutális módon nyilvánította elégedetlenségét, hanem a t. N. K. úr pártja egyszerűen visszavonult a szavazástól. Érzékenyen tolmácsolván, hogy 12 éves papsága, kitűnő bizonyítványai dacára, miért mellőztetett el a kijelelésnél, midőn azzal a 7 pályázó közül más két idegen egyházmegyebeli is megtiszteltetett ? Az álnév alá bujt értesítő nem tett jó szolgálatot N. K. úrnak. Igaz ugyan, hogy ez előtt 12 évvel, mint segédlelkészünk rendes lelkészül meg lett választva. De már akkor is voltak egyházunknak törvényt tisztelő hívei, kik ezen választás ellen kérelmeztek, s kérelmök minden egyházi hatóságnál helyt talált, s mindenütt megsemmisítéssel befejeztetett; lám hát mégis volt ellenpárt 1 Keserű nyomát hagyta ezen zivataros választás örökségül I Midőn először olvastam az uj választási törvényt, mosolyogva azt jegyzém meg magamban, hiszen ezt öreg papok hozták, s a magok érdekében hozták; tévedtem, ez nagyon bölcs törvény, csak alkalmazni kell tudni, gát van vetve a korteskedésnek, olcsó népszerűségnek, ut van nyitva az érdemekben megőszült lelkészeknek, tér van a fiatalabb előtörő kitűnő lelkészek előtt, nem oly könnyen fogják ezután fiatal lelkész barátim a legjobb egyházakat elfoglalni, mig az egyházak boldogságát, s tudományt hiven munkáló idősebbek nyomorognak. De térjünk a dologra: Mint fenntebb jelzém, mi a törvényt tiszteletben szeretjük tartani, s annak szellemét törekszünk felfogni. A lelkészválasztását szabályozó törvény megengedi a választást az egész ország ref. papirendéből. A lelkészjelelő bizottság minden az érdeklett egyháztól, megyétől eredő utasítás nélkül végzi teendőjét. Mi egyhaztanácsunktól egyhangúlag elválasztott bizalmi férfiak tudomásával bírtunk annak, hogy a kijelelendőkből nem hármunknak, de egyházunknak kell majdan választani, azért minden körülményt figyelembe véve a kijelelésnél működésűnket oda irányoztuk, hogy a választás kockája bár mint dűljön is el, mindnyájan meg legyünk elégedve, és célt is értünk. Hogy két idegen egyházmegyebelitis a kijelelésnél felvettünk, a törvénynek tettünk eleget, és ha vannak oly egyházmegyék, hol az idegen megyebeli tiszttársakat kizárják, azok önösök, nem tesznek jó szolgálatot magoknak se, de nem is cselekesznek a törvény szellemében. Lelkészjelelő bizottságunk elment a törvény véghatáráig, 5-en lettek kijelelve, figyelmen kívül nem hagytuk azt is, hogy N. K. urnák van egyháza, és jobb mint a mienk; és megenged, hogy visszaemlékeztünk előbbi törvényellenes választására, midőn bennünket bizony brutális módon „ki vele* kiáltásokkal ki akartak dobálni; nekünk, és minden egyháznak béke s egyetértésre van szükségünk, és megenged az értesítő ur, ha kötelességünknél fogva figyelemmel kisértük a választás előkészületeit, mert nekünk, kik számban nagyon megfogytunk, oda kell irányozni minden törekvésünket, hogy szorosabbra fűzzük a köteléket, mely bennünket összetart, s az áldozatkészséget fokozza; és mit tapasztaltunk: kedves emlékű papunk N. J. ur illető előljáságától sem megerősítve, sem meghiva nem is volt, már a N. K. ur részére megindult a toborzás, sőt már meg is hivatott leendő lelkészül többek által mint összesen szavazatra jogosítottak voltunk ; tisztelet a kevés kivételnek, meghivatott azok által, kik az egyház terheit viselni nem szokták, de a jogot szeretik. A többi pályázó t. lelkészek dicséretére légyen feljegyezve, hogy azok minden közvetett s közvetlen korteskedéstől távol tartották magukat. Ne ámítsa értesítő ur magát és másokat azzal, hogy itt pártfogoltjának milyen nagy pártja van, s hogy az a választásnál visszavonult, — nem vonult senki; sőt csak hét szavazó nem jelent meg, ezeket távol tartotta a betegség, a vigasztalhatlan családi bánat. És példás legszebb rendben, igen nagy szótöbbséggel megválasztották t. Hézser Emil miskolci segédlelkész urat, pedig egyikünknek sincsen szerencséje személyesen ösmerni, igen de ösmerjük munkálkodását különösen a tanügy terén ; szerzett érdemeit, nekünk is van iskolánk, benne szorgalmas művelt tanítónk, de ha mint hisszük, annak gondozásában ő is közreműködni segitend, legdrágább kincsünket fogja értékesíteni, mert tudjuk, hogy tudomány s különösebben vallás nélkül az ember hitvány féreg. Es vissza kell utasítanom azon rágalmat, hogy egyházunk közérzületének nem voltunk hű tolmácsai, hogy bennünnket ellenszenv vezéret; távolról sem akartuk a népet jogától megfosztani, sőt ellenkezőleg alkalmat szolgáltattunk arra, hogy mindenki jogát egyházunk érdekében, annak javára gyakorolhassa, s egyházunk békéje biztosítva legyen. Tállya, 1884. jul. 12. Gönczy János, mint r. e. főgondnok. 60