Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-07-27 / 30. szám
927 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. - 928 hatja magát : nem válhatik-e illusoriussá a pályázók minden joga és törekvése. A törvényben egy árva szóval sincs említve semmi ilynemű ítélkező' közeg. A törvény eme hiánya folytán ki volnának tehát téve a pályázók azon lehetőségnek, hogy a jelölő bízottság igaztalan vagy szabályellenes eljárása ellenében némán hallgatniok kellene, azon egyszerű oknál fogva, mert nincsen tüzetesen megjelölt fellebbviteli bíróság, mely a fellebbezést elfogadja. Ilirlapí uton, igaz, hogy meg lehet szellőztetni a dolgot; s ha más út nincs, kénytelenek lesznek az illetők azt használni lel, a mint ez már többször meg ís történt. De hát van-e ennek gyakorlati értéke ? Alig hisszük. Ott van többek között a biharmegyei püspökii eset, a melynek következtében a tanácsbirói kar s az egyházmegyei tisztviselők nagy része is tüntetőleg lemondott, a kijelölésnél az esperes által állítólagosán elkövetett szabályzatsértés miatt. A ^Debreceni prot. lap<< : m. évi 35-ik (dec. 15-iki) számában Sárréti^ aláírással kemény cikk jelent meg e tárgyban; és az Egyházkerületi gyiilés olyan szépen elsimította a ielvert hullámokat, hogy azt se tudtuk: hibás volt e hát az az esperes, s ha igen, mi lett a a büntetése ? A hegy — igazán egeret szült! De azt mondhatná valaki a fentebbiekre : hiszen, ott vannak az egyházmegyék és kerületek azok a törvényes felebbviteli hatóságok, tessék azokhoz fordulni. Igaz, hogy a törvénynek az e. megyékről szóló §§-ai közt a 43-ik b) pontja alatt világosan ott áll, hogy a lelkész- és tanitóvdlasztéisi ügyek is az e. megyei gyűlés elé tartoznak, s lentebb az 53-ik §-ban az e. megyéktől fellebegett ügyekre nézve az e. kerületi közgyűlés jog és hatásköre félremagyarázhatlanul kimondatik: mindazáltal a lelkészjelölő bizottság ellen felmerülhető panaszos ügyek itt sincsenek felemlítve. A jelölés még nem maga a választás, csak a választás előkészítése, s ki áll jót érte, hogy a jelölés ellen fellebbezéssel élő egyénnek azt nem fogja-e válaszolni, valami ügyes szóforgató oszlopember után indulva az e. megyei közgyűlés: ez nem lelkészválasztási ügy, ez a jelölésre vonatkozik, tehát az e. megye nem foglalkozható vele?! Ma a szóforgatás, a sophismák korát éljük; ma semmi sem lehetetlen. S nem tehetünk róla, ha a törvény kérdéses hiánya bennünk végre is azt a meggyőződést kelti, hogy a lelkészjelölő bizottságok eljárása ellen — a törvény szerint — csakugyan nincs orvoslás sehol. A tiszántúli ref. e. kerület ugyan már 1883. áprilban tartott ülésén nyilatkozott egy egészen más természetű kérdés alkalmából a lelkészjelölő bizottságok eljárása ellen tehető kifogások ügyében, ahol kimondja, hogy a lelkészjelölő bizottság eljárása ellen csak tisztem alaki tekintetben tétethetik kifogíis (értse a ki tudja !), . . . minden másnemű óvástételek és kifogások ugy az e. megye, mint az e. kerület által figyelmen kivül fognak hagyatni s fellebbezésnek nincs helye.*) Ugyanazon évi szeptemberi közgyűlésének 215; j. k. száma alatt levő s az ezen kerületben az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítésére vonatkozólag érvényesnek nyilvánított szabályzatot tartalmazó végzése kapcsán pedig világosan ott áll; ^a lelkész jelölő küldöttségnek a törvényt és ezen szabályokat sértő eljárása ellen emelt panaszok csak a lelkészválasztási szabálytalanságok ellen intézett fellebbezéssel kapcsolatosan terjesztethetnek fel és bír áltathatnak el. No most már vonjuk le ebből a tanulságot! A tiszántúli ref. e. kerület idézett végzése érteimében a jelölő bizottság eljárása ellen panaszt csak a szabálytalan vagy törvényellenes lefolyású lelkészválasztást illető fellebbezéssel kapcsolatban lehet beadni, a nélkül telult nem. Maga a törvény pedig a jelölő bizottság ellen beadható panaszok elbírálásának sem fórumát, sem módját ki nem jelölvén, ebből önként következik, hogy a jelelés elleni panaszokat, mint olyanokat, magokban sehol el nem fogadnak, legfeljebb csak akkor, ha maga a megejtett választás ellen is adatott be panasz. Tessék bárkinek is más consequentiához jutni! Tisztelni fogjuk logikáját, de mi nem tudjuk megérteni. íme, t. olvasó ! ide jutottunk a törvény említett hiánya folytán, s nem elszomoritó lehet-e azon tudat, hogy a pályázók e hiány miatt teljesen a jelölő bizottság önkényére lehetnek bizva ? Valóban, csodálnunk kel], hogy e téren már eddig is még több panasz nem merült fel, mint a mennyiről tudomásunk van. Hogy a többi e. kerületek intézkedtek-e e részben, — nem tudom; de ha az ő intézkedésök is olyan, mint a tiszántúli, akkor ugyan senki sem lehet biztos a felől, hogy a legvilágosabb joga és igénye mellett is el nem üttethetik-e a jelöltségtől a nélkül, hogy panaszának csak hely is adatnék. Nagyon célszerű dolgot mivelt volna azért a zsinat, ha a jelölő bizottság alakítására és a kijelölés módjára vonatkozó §§-ok után, oda illesztett volna egy uj §-t például csak ennyit : n A jelölő bizottság ellenében az érdekelt pályázók indokolt panaszaikat, a jelölés napjától számítandó 15 nap alatt az egyházkerületi állandó felülvizsgáló bizottsághoz terjeszthetik, mely még a lelkészválasztás megtörténte előtt összeülvén, határozatáról ugy a panaszosokat, mint a választó egyház presbyteriumát ezonnal értesíti, esetleg a választásnak az esperes utján elnapol tat á*) L. ez ülésnek 132-ik j. k. száma alatt hozott igazán pythiai értelmű végzését. H-
