Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-07-20 / 29. szám
921 922 tan tiltakoznunk kell e felfogás ellen, már ha egyébért nem, a gyakorlati élet szempontjából is, De meg, miféle nehézség vagy szokatlanság van abban, hogy ugyanott, a hol az elv kimondatik, mindjárt az alkalmazás módja is megállapittassék ? Egy pár világos §-ra volt csak szükség; egyik a lelkészek minősítését, másik az egyházak osztályozását néhány pont alatt igen szépen meghatározhatta volna. De lett légyen bármilyen hosszadalmas az a qualificationalis törvényfejezet; mégis csak többet ér vala, mint a mai állapot, melyet az öt egyházkerület e nemű, igazán divergens szabályai teremtettek. Az egyházak osztályozását pedig 3—4 sorban is ki lehetett mondani. Ilyen formán például : > y A 6oo forinton alól maradó egyházak az 5-ik, a 800 on alóliak a 4-ik, az 1000-en alóliak a 3-ik, az 1300 forintot el nem érők a 2-ik, s az 1300 forintot meghaladó egyházak az első osztályt képezik<< : . Ennek is meglett volna az a haszna, hogy a törvény egyetemes érvényével birván — mindenütt egyformán respectáltassék. Mig most annak van kitéve a pályázó, hogy hacsak összehasonlító táblázatot nem készit, sokszor azt sem tudja hamarjában, mennyit tesz körülbelül azaz i-ső. 2-ik, 3-ik, vagy 4-ik osztályba sorozott egyik vagy másik egyház jövedelme Tiszántúl, Tiszáninnen, Dunántul, Dunáninnen, avagy túl a Királyhágón. Ha már a zsinat a törvény 128. §-ában célszerűnek látta a lelkipásztorok rendszeres egyházi ruháját, egész az attila begombolásáig s a nyakkendő szineig részletesen körül irni, bizonyára sokkal fontosabb dolgot végez vala, ha magoknak az attilába gombolt lelkészeknek qualificatiójára nézve is megszabja a mértékegységeket. Igy sok kellemetlenségtől megszabadultak volna mind a superintendentiák és egyházmegyék, mind a jelölő bizottságok és választó egyházak, mind pedig magok a pályázók, s a közülök kijelöléshez jutott boldog férfiak. Igy nem történik az meg, a mit nem régiben egyik mély elméjű öreg lelkipásztor ismerősöm oly találólag mondott, hogy t. i. mindenik superintendentia statutumán nagyon is megérzik a szakácsok szaga, a kik azt kifőzték; az eggik — úgymond — sok leányos és káplánfias szakácsok föztéhez liasonlit, a másik félreismert nagyságok, sovány ekklézsiába rekedt tanácsbirák és esperesekre vall; a harmadikból meg a tanári befolyás illata párolog! — Bizony sok igazat mondott az öreor úr ! o ISKOLAÜGY. Egy iskola látogatás. Valahanyszor csak időm engedi, s kötelességem nem tart lekötve a főváros fülledt levegőjéhez, mindig lemegyek arra a vidékre, hol életem legboldogabb perceit : ifjúságomat töltém. Nem csoda. Sok kedves emlék hívogat engemet oda. Ifjúkori életem reminiscentiáinak egész hosszú sora. Egyéniségemnek megfelelő, egyszerű, de romlatlan és tiszta erkölcsű emberekkel talalkozom én itten, kikre még a modern civilisatio, nem vetette sötét árnyát. Fidélis, kipróbált barátok, régi jó ismerősök, fogadnak itt hajiéikukba, kiknek ugyan nincsen pompa és fény házukban, de annál több szeretet és melegség van szí vökben. Azért ha keblem enyhületet, kifáradt tagom pihenést kiván : mindig ide jövök. Igy vetődtem én most is Zemplén és Ungmegyébe. Itt történt, hogy mint tanítással foglalkozó ember, óhajomat fejezém ki barátaim előtt, hogy szeretnék egy vidéki iskolát meglátogatni. Iliaba! sok tanulságos van abban, ha az ember egy és ugyanazon dologból többfélét és különböző viszonyok között lát. A budapesti iskolákat jobbára ismerem, a vidékeikről hiányos fogalmam volt. Ezeket akartam megismerni. Barátaim kérelmemnek engedve, elvittek az ungmegyei eszenyi ref. iskolalába. Epen jókor érkezénk: az iskolalátogatóság vizitalt. Együtt mentünk be az eléggé tagas és kényelmes terembe. Alig telepedénk le, prológképen felzendült, körulbelöl 100 gyermek ajkáról a kétszólami, isteni zsolozsma kitűnő praecisitassal előadva. Már ebből látszott, hogy itt rendben van az úr szalmája. Feltevésünkben nem csalatkoztunk. A gyermekek értelmes feleletei, a kitűnő rend és fegyelem, melynél — a mint látszott — nem a vessző, hanem a tanítás és szeretet szolgált eszközül — bizonyita, hogy itt oly iskolával van dolgunk, melynek tanítója kötelességét híven teljesiti, szakmáját apróra ismeri. A látottak és hallottak az osztatlan népiskolák iránt táplált véleményemet is egyszerre megváltoztatták. Beláttam, hogy kitartó szorgalom, az ügy iránti lelkesültség tanitói ügyességgel párosulva, ily iskolákban is kitűnő eredményeket érhet el. Különösen feltűnt mindenkinek az írás Ily szép és tiszta, szabalyos és ortografiai hibák nélküli írást — megvallom őszintén — elemi iskolákban még Budapesten sem lattam. Megérdemelné, hogy az országos kiállításra elküldessék belőlök egy pár példány. Dicséretet aratna velők a tanitó: Oláh Kálmán. * * A katonát a hatalom fényes hadi éremmel disziti fel vitézségeért. Mi a szegény, de szorgalmas tanítónak nem adhatunk ilyet. De hatalmunkban áll oda adni a minden fémnél ragyogóbb és becsesebb dekorátiót: az elismerést Adjuk ezt oda. Ezt akartam én e helyen Oláh Kálmánnak átnyújtani. Szabó Kálmán, fővárosi tanitó. Iskolai értesítők. — Harmadik közlemény. — 20. A békési helv. hitv. IV. osztályú gymnázium értesítője. Közli Török Gábor igazgató. Ez intézet, mely annak előtte reálgymnázium volt, e tanévvel teljesen gymnáziummá alakult át. Tanszemélyzet: 5 rendes, 5 segédtanár. Tanulók száma az év végén 127, kikből ref. 51, r. kath. 35, izr. 32, gör. kel. 8, g. kath. I ; nyelvi viszonyaik szerint: 120 magyar, 7 magyar-roman. 21. Értesítő a belényesi VI. osztályú állami leányiskoláról s ezzel kapcsolatos óvodáról. Szerkeszti Sipos Júlia, igazgató tanítónő. Ezen nagy fontosságú intézet most adja ki második értesítőjét. A füzet élén az intézet 57*
