Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-20 / 3. szám
83 84 helyezvén; minden pontjaiban helybenhagyta s érvényre emelte*. Nézzük már a bizottsági munkálatot, az azt elfogadó értekezletet s megerősítő e. m. közgyűlést. A bizottság az 1878-ik évi alapszabály-javaslatot fogadta el az »eszkozök-« et illetőleg, azon módosítással, hogy — míg ama szerint a százalékos fizetés mellett, ha csak egy évben fizette is a lelkész a rárótt százalékot, özvegye azonnal segélyjogot nyer, — „a százalék ötszöri megfizetése jogosítja az özvegyet, v. árvát a segélyben részesülésre. De valamely lelkésznek 5 év előtti elhalása esetén is — ha örökösei a százaléki járulékból hiányzó összeget befizetik — a segélyezés azonnal folyóvá tétetik®. Azt jó volna már tudni, mi ok indította a bizottságot arra, hogy a számvevő bizottságnak érett megfontolás után tett s 1880-ban jegyzőkönyvileg köröztetett azon módosítását, hogy „mint a részvényes; ugy a százalékos gyámintézetre vonatkozólag is mondassék ki a 10 évi fizetési kötelezettség" figyelmen kivül hagyta, illetve elvetette ? Bizonyosan nem látta által ama módosítás intentióját, mely is az, hogy a gyámpénztár minél jobban gyarapodjék. De hát az 5 évi százalék fizetéssel gyarapodik-e? Egy fillérrel sem. Tegyük fel, meghal egy 600 frt fizetésű lelkész az 5-ik évben, s befizetett éven ként 9 frtot, összesen 45 frtot, kap pedig özvegye mindjárt az első évben 50 frtot s így 5 írttal többet, mint befizetett, melylyel a pénztár nyilván károsodott, míg a 10 évi százalék fizetés még ís hozna, ha nem nagyot, még is némi hasznot is. Szinte így elvette a bizottság a számvevő bizottságnak fentebb említett s indokolt modósítását is „az 50 s 60 éves lelkészek által az évenkénti százalékon kivül életkorra való tekintetből fizetendő 5 illetve 10 évi százalék összeg egyszerre fizetése megszüntetendő«. A t. bizottság ugyanis igy okoskodhatott: az 50 — 60 éven felüli lelkész hamarább meghalhat, özvegye árvája hamarább lép segélyjogba; de nem gondolta meg, hogy az 50—60 éves lelkész özvegye hamarabb is meghalhat s árvái is hamarább szárnyra kelnek, mint egy 50 éven alól lévő lelkész özvegye árvái. Vegyük fel az 1869— 1879 10 évet. Ez alatt elhalt 22 lelkész, és pedig 50 éven alól 7, 50 éven felül 15. Amazok után maradt segélyjogosult 6, emezek után 9, s minthogy a természet rendes folyama szerint az öregnek hamarább meg kell halni, ezek közül már egy sem él, míg amazok folyton élvezik a segélyt. Igazság-e hát, hogy míg az 50 éven alóli lelkészek felmentetnek, az ezen éven felüliek egész 70 évig a korilleték címen fizetendő 5 s 10 évi százalék egyszerre lefizetésével terheltetnek. Menjünk tovább. Meghal egy 50 éven alóli 1000 frt jövedelmű lelkész, ki 5 évig fizette a százalékot s így befizetett 75 frtot, és meghal egy 69 éves szinte 1000 frt jövedelmű lelkész, ki szinte 5 évig fizette a százalékot = 75 frtot, igen, de ennek még azon felül korilleték címen 10 évi száza lékot = 150 frtot kellvén fizetni, fizet összesen 225 frtot, s özvegye még is épen úgy 50 frt segélyt nyer, mint az 50 éven alóli lelkészé, s rendes halálozási esetben bizonyosan kevesebb ideig, mint emezé. Igazság-e ez ? De a bizottságnak mindenesetre korilleték kellett. Hallhatott róla, de nem járt utánna. Megmondom hát én. Ott van a solti ref. e. m. lelkészi gyámegylet alapszabályai 5. §. (3. alatt. „Életkori illeték cím alatt minden belépő tag fizet annyi frtot, a mennyi évei száma. Az ezen cím alatt fizetendő összeg az 50 frtot meg nem haladhatja.® Ha így állapítja meg az életkori illetéket még az utóbbi pont módositásával is — nem igen hiszem, hogy lett volna ellene valakinek kifogása. — Még igazságtalanabb az 50 éven felüli családtalan lelkészeknek úgy a százalék, mint korilleték fizetéssel való megrovása. Itt is elvetelte a bizottság a számvevő bizottságnak fentebb emiitett módosítását, hogy t. i. „azon családtalan lelkészek, kik 1878. ápril 24-én életüknek 50-ik évét betöltötték, és százalékos uj gyámintézetbe való fizetés alól felmentetnek ; mert stb. Fel is szólalt ez érdemben az értekezleten egyik érdekelt fél, mert csak kettő van, a harmadik meghalt; még megesik, hogy ha^la után verik el rajta a port, de hiába. — A bizottság vezérszónoka u. i. így okoskodott. A nyug-díjintézetnél nem lehet tekintetbe venni a családi állapotot. Nagyon jól van. Csakkogy ez intézet nem nyugdíjintétézet, hanem özvegy-árva gyámintézet, vagyis özvegyeket árvákat gyámolító intézet. A nyugdíjintézetnél maga az egyleti tag is segélyre jogosult, de van-e a bizottság munkálatában erre vonatkozó csak egy §. is. De van a solti e. m. lelkészi gyámegylet szabalyaiban. 54. §. Az egyleti tagok maguk is segélyjogot nyerhetnek, a) elaggottsági címen, b) fogyatkozottsági címen. 56. §. Segély joggal bír nőtlen vagy özvegy egyleti tagnak özvegy édes anyja, özvegy vagy hajadon nővére, ha annak házánál nőtlen vagy özvegyi állapotában minden megszakítás nélkül 3 évig házasszonyi tisztet viselt. Minthogy tehát a bizottság munkálata azon lelkészeket, kiknél előhaladott életkoruknál fogva a család alapításának lehetősége kivan zárva, semmi jogban nem részesiti: nem világos-e azok százalék fizetéssel való megrovásának igazságtalansága. De azt mondja továbbá a bízottság vezérszónoka : Itt nem a személy, hanem a conventió adóztatik meg. Mintha bizony volna conventió lelkész nélkül. De hát mi a cél, a melyért a conventió megadóztatik ? Az özvegyek és árvák segélyezése, azon özvegyeké és árváké, kiknek férjük vagy atyjuk mint lelkész bizonyos conventió jövedelmét húzta. Igazságos-e hát oly conventió megadóztatása, melynek élvezője sem özvegyet sem árvát hátrahagyni nem fog. A t. lelkésztárs érvelése tehát ide megy ki: minthogy minden lelkészi conventió azért, hogy annak 50 éven alól levő élvezőjének halála után annak családja segélyben részesüljön, bizonyos százalékkal rovatik meg : tehát azon lelkészi conventió, melynek 50—60 évet meghaladott, élvezője segély jogosultat nem hagyhat maga után kétszeresen rovassék meg. Igazság-e ez ? No de hát az értekezlet a bizottság munkálatát elfogadta. Az a kérdés már most, hány lelkész volt jelen azon az értekezleten ? Bátran kimondhatom, hogy nem több mint 20, igy az egész lelkészi karnak l/z sem. Mert bár a gyűlési jegyzőkönyv 40 lelkészt jelez, de ezek közül az első napon sokan elmentek, vagy másnap jöttek, a megmaradottak részéről is oly kevés volt az érdeklődés, hogy az értekezletet be nem várva elszéledtek, még a bizottság vezérszónoka is csak akkor maradt vissza, midőn látta, hogy az is visszamarad, ki ellen nyila fel volt vonva. Most már ezen i /.i kisebbség határozhatott-e érvényesen a bizottság által benyújtott alapszabályok felett s volt-e joga azt az egyh. megyére megerősítés végett felterjeszteni ? Egyáltalában nem. Lássuk az alapszabály javaslat 26. §.-t. S E szabályok módosítását, vagy változását célzó indítványok, az igazgató választmány előzetes elbirá'ása folytán, a lelkészi testület értekezlete elé terjesztendők s az altal lett elfogadásuk esetén további egyszerű „igen® vagy „némáméi írásban benyújtandó szavazásra a lelkészeknek kiadandók, mely szavazatok az igazgató választmány elnökéhez terjesztendők, és a célzott módosítások vagy változtatások érvényességére az összes lelkészek 2 /3 -ának hozzájárulása kívántatik meg. Mely ekként eszközölt módosítás vagy