Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-06-29 / 26. szám
842 tisztviselői és ptesbyterei, s miután itt ez alkalommal a püspök az egyházakban tapasztaltak felett nézeteit öszszegezve, az egyházak buzgóságát, pontos ügyvezetését, a hivek áldozatkészségét, a lelkészek, tanitók, felügyelők és gondnokok lelkiismeretes munkálkodását méltányló elismeréssel kiemelte s az egyházaknak — előfordulandó lelkészüresedés esetére — az egyesülést szivére kötötte volna, az időközben elkészült jegyzőkönyvek a püspöknek, az eljáró hivatalos küldöttségnek és a jelenvolt presbytereknek aláírásával hitelesíttettek. Erre Zombory Bertalan a tót egyház gondnoka lakására gyűltek össze a nap fáradalmait kipihenendő vizitátorok és vizitáció alatt állottak. A felköszöntésekkel fűszerezett vacsorázás a gondos és közkedvességű háziúrnő és kedves csaladja körében a legkedélyesebb vala. Következő napon junius io-én már kora reggel talpon volt az egyházlátogatók személyzete. A várostól negyedórányira fekvő Orkuta és a nagy-sárosi Rákóc/.yféle várromok alatt fekvő „Megye® két leányegyház vizitációja vala napi munkának a főpásztor által kitűzve. Még reggeli hét óra előtt vonult ki a menet Kis-Szebenből 5 kocsin, tót parasztlegények altal képezett bandérium kíséretében. Orkután (a régibb időben, mikor itt még magyarajkuak laktak ; ,Úrkút®) híveinek vénei és fiataljai ünnepies öltözetükben, a harangok zúgása közben, egyházi énekek elzengésével fogadták s az iskolaépületbe vezették a püspököt kíséretével együtt. A mely mértékben a püspök lelke örömmel telhetett el az előbbeni két napon a kis-szebeni anyagyülekezetek látogatása alkalmával, épen oly mértékben kellett, hogy szomorgással telt légyen el ezen tespedéséből felrázandó, egészen uj életre felköltendő filia különösen iskolaügyének egészen elmaradt állapotjának látásakor. Tett is itt a püspök azonnal erélyes intézkedéseket, komoly szavakkal a szüléknek lelkére kötvén a tisztességes életmódot, különösen gyermekeik hívebb gondozását és evang. egyházunk, vallásunk iránt az áldozatkészségbén is nyilvánuló buzgóbb szeretetet. Volt is ezen komoly beszédnek azonnal látható eredménye, a mennyiben ott a hely színén az egyes családfejek egy egyházi takarékmagtárnak vetették meg első alapját az által, hogy arra 7 köböl rozsot felajánlottak. A sok bajnak Orkután különösen az is a forrása, hogy ott az iskolának nincsen képesített és kötelességeit lelkiismeretesen teljesítő tanítója. Égető szükségnek ismertetett fel itt egy iskolai alapnak előteremtése és az iskolának meg egy külön tanitólaknak újból felépítése. Délbe elkészült itt a püspök a vizitacióval, kocsira ült és Fűzy Béla szolgabíró előlvezetése, a banderisták és a vizitáló küldöttség kíséretében az egy órányi távolságra fekvő ,Megyé®-re indult. E község határán mintegy 30 délceg legényből alakult uj bandérium és mozsár durrogás togadta, a falu bejárata előtt pedig a hivek összes serege szent zsolozsmákat énekelve. E filiában a püspök hatramaradást, sok hiányt, az ifjúság oktatása körül kevés sikert talált ugyan szintén, az összehasonlíthatlanul jobb szellemet a nép között, a mely a főpásztornak bölcs intézkedéseit, komoly intéseit, atyailag szigoiú rendeleteit komoly érdeklődéssel s megilletődött lélekkel fogadta Egy takarékmagtárnak létesítése sikerült itt is a püspök gyújtó szavainak. Megáldván e leánygyülekezetet a főpásztor, kíséretével együtt a közel Osztropatakára indult Bánó József, országgyűlési volt alelnök, jelenleg Sárosmegyében a magyarságot terjesztő egylet elnökének, az eperjesi kerületi kollégium s egyszersmind a kis-szebeni evang. tót egyház felügyelőjének gyönyörű fekvésű, a Tarca széles völgyében fekvő nagyszámú falvakra a Rákóczykor várromjaira, Kis-Szeben városára s a távol háttérben kéklő fenyőerdőségekkel borított hegyláncra igéző szépségű kilátást nyújtó uri lakába vendégül. A páratlan míveltségű és előzékenységű háziúrnő született br. Jesszenszky Terézia által a legkitiintetőbb fogadtatásban részesült püspök bizonyára legkellemesebb emlékei közé számitandja az ott töltött néhány órát. Miután a főpap a háziúr vezetése mellett hivatalos kíséretével a kastély körül meszsze elterülő, műértőleg alkotott és rendezett és kitűnően gondozott nagyszerű parknak egy részét bejárta, annak kiváló egyes pontjain pedig meglepett csudálkozásának kifejezést adott volna, búcsút vévén az úri családtól, Kis-Szebenbe tért vissza és e napon az esteli órákat az őt kísérőkkel együtt Szánik Frigyes a kis-szebeni magyarnémet egyház felügyelője vendégszerető házánál töltötte. Ötödnapra junius 11 én már reggel 51 /2 órakor kocsin ült a nap-nap melletti fáradalmakat mibe sem vevő törhetlen egészségű püspök, vizitacionális útját tovább folytatandó a Kis-Szebentől 35 kilométer távolságban, Galícia határan, a Poprád folyó mellett fekvő Plavnicán. Pechy Ambrus szolgabíró vezette az 5 kocsin helyet foglalt küldöttséget, a mely már 9 órakor Plavnicára megérkezvén, ott Kirchmajer Vilmos, a plavnicai 129 lélekből álló kicsiny egyház érdemdús felügyelője házánál megszállott. Az egyházlatogatás ezen szenvedésteljes múltú és halottaiból csak a némethoni Gustáv Adolf egylet 1844. év óta folytonos segélyezése és gondozása altal feltámasztott, öt évvel ezelőtt anyásithatott, jelenlegi felügyelője által körültekintőleg buzgón vezetett, szegény földmivelőkből alló egyházban délután 2 óráig tartott. A püspök éles szeme itt is az ügyek legmélyebb rejtekébe behatolván, célszerű és szives készséggel fogadott intézkedéseket tett. A felügyelő házánál, ennek kedves családja körében elköltött igen ízletes ebéd után délután 4 óra előtt Orlóra a vasúti — itt magyarországi utolsó — állomásra kisértiik a főpapot, a ki itt tőlünk szívélyes búcsút vőn, s megáldván bennünket körünkből távozott, ugyanaznap estve már Kapsi-Németfalván kellvén lennie, ott a rákövetkező napon és az azutáni napokban Bártfán tartandó meg a kánonszerü egyházlátogatást. Áldás kisérje minden lépését! Áldásdús vala megjelenése, időzése, működése közöttünk! Feledhetien kedves emlékeket hagyott itt nálunk a mi püspökünk 1 Isten áldja őt! Kis-Szeben, 1884. jun. 19-én. Strauch Béla, ev. lelkész. Egy pár jegyzet Morvái Ferenc ur »Egy pár észrevételére.* Sokáig haboztam, vájjon feleljek-e M. ur „egy pár észrevételére® ; mert a ki a legtárgyilagosabb előadásra is »rejtett személyeskedést® ostorozást emleget, attól félni lehet, hogy ha az ember igazán elevenre tapint, a legkíméletlenebb kifejezésekre engedi magát ragadtatni : mégis, nehogy hallgatásomat jóváhagyásnak vegye, neki megyek a veszedelemnek s az ultramontánokra tett idétlen vagdalózásait mellőzve, teszek egy pár megjegyzést. Meg kell adni M. urnák, hogy okoskodása fogós, mely a kúszáltságban s ide-tova kapkodásban éri el tetőpontját, ugyanazért megnehezíti a reá való rendszeres feleletet; no de azért próbálkozzunk meg vele, talán sikerül okoskodása tarthatlanságát kimutatni; s ha az én felele-49*
