Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-29 / 26. szám

837 Egy pár mozzanat a debreceni főiskolai ifjúság köréből. A debreceni theologusok e hó 7-én egy minden te­kintetben sikerült, zártkörű fényes majálist rendeztek a népkert alkalmas helyiségében. A siker annál örvende­tesebb, mert ezen majális e nemben első volt s teljesen bizonyítja a theologus majálisok jövőjét. A négyeseket mintegy 80 pár táncolta s az igen válogatott közönség egész a reggeli órákig a legfesztelenebb jókedvvel mu­latott. A vendégek közt ott tisztelhettük főt. és nagys. püspök urat, Körösi Sándor országgyűlési képviselőt, a helybeli lelkész és tanár urak legnagyobb részét, a városi tisztviselőikar és polgárság legelőkelőbb tagjait. Szóval : Debrecen város előkelő közönsége teljesen méltányolta a theologusok fellépéseit, kik megmutatták, hogy e té­ren is megtudnak felelni a jelenkori társas élet követel­ményeinek, s igy erős a remény, hogy a theologusok ezutáni majálisai teljesen pótolni fogják azon igen érzett veszteséget, mely a város előkelő közönséget az oly hí­res tűzoltó-majálisok megszűntével érte. E mellett a theo­logiai ifjúság társadalmi ügyességét és a közéletben leendő méltó szereplését illetőleg is igen üdvös eredményt vár­nak e majálisoktól. Epen egy hétre a majális után, 14-én egészen más oldalról mutatta be a theologus ifjúság előhaladását. Önképző körük évzáró díszgyűlését tartották meg ekkor, nt. Balogh Ferenc, Csiky és Bethlendi tanár urak jelen­létében. Révész Kálmán elnök megnyitó beszéde s Ko­vács János főjegyző sikerült évi jelentése egyaránt ki­tünteté, hogy a társulat ez évben is becsületesen igye­kezett megfelelni azon nemes feladatnak, melyet az év ele­jén munkálkodása elébe kitűzött. A társulatnak saját nyom­tatott közlönye lévén, melyből az érdeklődők kellő tu­domást szerezhetnek ez évi működésünkről, itt csak annyit látok szükségesnek megemlíteni, hogy a kitűzött pályakérdések, egynek kivételével, mondhatni , summa cum laude« megoldattak. Kovács János jeles egyháztör­ténelmi munkájával, Sass Béla nagy terjedelmű s igen alapos exegetico-dogmatikai dolgozatával, Csák József egyházi beszédével, Vásárhelyi Zsigmond pedig imájával nyerte el a kitűzött jutalmat. A gyűlésnek méltó zára­dékát, koronáját képezte nt. Balogh Ferenc felügyelő tanár úrnak buzdító s irányeszmékben gazdag szép be­széde. A 13 áti végbement képviselőválasztások mozgalmai sem haladtak el nyomtalanul a theologusok felett. Épen nem vegyültek ugyan bele sem egyik sem másik párt nyilvános összejöveteleibe, győzelmi lakomáiba, mint ezt a testvér jogakadémia néhány tagja tenni jónak látta, de azért egy hittanhallgató nem épen kellemesen em­lékezend vissza a választásnak különben elég csendesen lefolyt nagy napjára. Ugyanis egy elvonuló menetet a főiskola előtti »emlékkert8 rácsozata mögül egész nyu­godtan és minden szó nélkül szemlélő ártatlan barátunk legnagyobb meglepetésére egyszer csak érezni volt kény­telen tisztes attilával fedett hátán a tulbuzgalomtól el­kapatott hős rendőrbiztos súlyos kardlapozását. A dolog természetesen nem maradt ennyiben, mert a tanári kar és a hittanhallgatók erélyes fellépése kieszközölte a vá­rosi hatóságtól a kellő elégtételt a teljesen méltatlanul bántalmazott ifjú részére, ki méltán sóhajthatott fel eképen : „Humiles laborant, ubi potentes dissident.' BELFÖLD. Czékus István tiszakerületi evang. püspök kánoni egyházlátogatása Kis-Szebenben és Plavniczán. A közhaza és benne az ev. közegyház körül ma­gának már eddig is elévülhetlen nagy érdemeket szer­zett Czékus István evang. püspöknek a kánonszerii egy­házlátogatás alkalmából méltó, ünnepélyes és kitüntető fogadtatására, a kis-szebeni ev. két egyház, a magyar­német t. i. és a tót, de egyszersmind maga a város is, mely a múltban is mindenkor és a mely jelenleg is ha­zafiúi érzelmeivel kivilágló, a lakosok hitfelekezeti különb­ségében is mindenkoron testvériesen együttérző, együtt­ünneplő, régóta készült intézkedéseit megtette. E célból történt egyebek között az is, hogy az evangélikusok helybeli két temploma a legközelebb múltban uj zsin­delytetőt kapott, a mikor is a nemes vátos 12,000 drb zsindelyt utalványozott ki ingyen, a hívek pedig köz­adakozás utján az 500 frtot meghaladó költséget egy­mással versenyezve egybeadományozták. — A tótok tem­ploma belül fenyő sudarakkal, tölgyfalevelekből, repkény­ből font és virágokkal ékített koszorúkkal, délszaki nö­vényekkel valóságos virágligetté varázsoltatott át. A magyar-német egyház templomának különösen igen iz­lésteljes vala a kidiszitése, melynek műértő tervezői, rendezői Ehlers Hektor s neje szül. Szálik Hermin urnő meg Jáger Ede fiatal egyháztag voltak. A templomhoz közeli külterek szinte zsenge fenyőfákkal, lomb- és vi­rágfűzérekkel valának ünnepiesen feldíszítve, a templo­mok bejáratai felébe pedig tölgylevelekből egybeállított. , Éljen Czékus István 1* s Isten hozta 1® üdvözletek vol­tak kiaggatva. A nemes város ez alkalomból a magyar­német egyház temploma körüli kertjét az országúttól elválasztó határvonalán saját mintegy 200 frtnyi költsé­gén egy tömören készített kőfalat húzatott. Junius 7-én délután 3 órakor vonult ki a városból a püspököt a város határán fogadandó tisztelgő küldött­ség. Állott pedig ez 15 kocsin kivonult polgárból és egy polgári egyenruhás 30 tagból alakult bandériumból. A banderisták nagy része róm. kath. egyénekből állott. Vezette pedig őket Szánik Samu és Szánik Szilárd, a 60 évet rég meghaladott, őszbeborult két testvér, egyházi presbyter, díszöltözetben. Szent-Mihály és Orkuta között, a városnak, mint földes urnák határán várta a küldöttség, melyhez egy falusi lovasokból álló bandérium is csatlakozott, a hiva­talos kíséretével Eperjesről érkező püspököt, a kit is ott megjelenésekor idősb Bánó József, az ünnepelt személyt és az adott helyzetet találó ötletekben gazdag beszéddel fogadta, mire a menet Péchy Ambrus szolgabíró veze­tése mellett Orkuta felé megindult. A kis-szebeni tót egyház azon filiájában az ev. gyülekezet nagyja-apraja virágból készült diadalív alatt a „Hrad prepewny jest Pan Buch nas« Lutherének elzengzésével fogadta a fő­pásztort, kihez ez alkalommal Foxy István tanitó üdvöz­letet is intézett. Főpapunk a tiszteletére egybesereg­lett híveket megáldván, Kis Szebennek vette útját és olt esteli 6 órakor tarackdurrogás és a lakosság éljenriadala közben bevonulását tartotta a bandériumok előlovaglá^a, hosszú kocsisorban az elébe mentek kísérete mellett. A két egyház mindkétnembeli iskolás ifjúsága fe­jér öltözetben, tanítóik vezetése mellett, az evang. haja­donok, szintén ünnepies fejér ruhában, virágcsokrokkal és koszorúkkal a helybeli ev. két lelkészszel élükön, Ger­gelyi Ferdinánd háza előtt voltak két sorban felállítva, 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom