Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-29 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 830 széles e világon való hirdetésére kötelezett Megváltónk különösen minket, az evangelium szolgáit? Oh azok a középkori szellemzsarnokok, kik nehéz lakatot tettek a könyvek könyvére, kik elzárták a népet a világosságtól és bedugták azt a forrást, melyből szomját enyhitheté, nem tudták mit cselekesznek. Azt hitték, hogy az emberi szellemnek az az ős ereje, mely az igazság után törekszik, elnémítható. Nem tudták, hogy olyan az, mint a pálma, minél több terhet raknak rá, annál magasabbra nő. Igen K. H. az emberi szellemnek igazságra törekvő erejét sem elnyomni, sem megsemmisíteni nem lehet. Nekünk tehát, mint a reformátió gyermekeinek legfőbb feladatunk, hogy keressük az igazságot minden téren, még a hit körébe tartozó dolgokra nézve is, szem előtt tartván mindig amaz evangeliumi utasítást, hogy „mindeneket megpróbáljatok, s a mi jó azt megtartsátok". Anyaszentegyházunknak csaknem kétezeréves történetéből megtanulhattuk, hogy midőn nem az igazság lelke vezérelte az embereket, akkor a tudatlanság, babona vagy tévely uralkodtak, bár az egyház igen nagy külső hatalommal rendelkezett s az állami és társadalmi viszonyokra a legnagyobb befolyást gyakorolta. Azért az Istennek lelkét meg ne oltsátok, mert csak egyedül ez, az igazságnak lelke adja meg az egyháznak azt az erőt, mely által az embereket magához kapcsolhatja, s a világot meggyőzheti. Ifjú szolgatársaim! nem tudom eléggé hangsúlyozni előttetek, hogy bár rögös, de magasztos pályátokon az evangeliumi igazságot szem elől ne tévesszétek, tudván azt, hogy a beszédek, melyeket a Megvá'tó szólt, lélek és élet, már pedig a lélek az a mely megelevenít. Hivatástoknak csak akkor fogtok igazán megfelelni, ha az a szent lélek lesz vezéretek, mely az igazság megismertetésére képesít, mely bátorságot önt belénk, hogy meggyőződésünk mellett tántoríthatatlanul megálljunk, mely lobogó lángra gyulasztja mibennünk ama magasztos érzetnek, a hitnek kialudni készülő szent tüzét, annak a hitnek, mely a szeretet által cselekszik. Ez ünnepélyes alkalomhoz nem lehet illőbb s a jelen viszonyoknak megfelelőbb óhajtásom, mint az, hogy bárcsak mindnyájunkat áthatna az az evangeliumi lélek, hogy igy mindnyájan egyek lehetnénk hitben és szeretetben. Erre az evangeliumi lélekre annál uagvobb i / • szükségünk van, minél elszomorítóbb hatást gyakorol reánk egyházi életünk szemlélete, látva azt, hogy a közöny, a tévely vagy épen a tudatlanság mily óriási hódításokat tesz. Enélkül sem mi, sem az egyház hivatásának megfelelni nem képes, e nélkül nem lehet kibontakoznunk abból a dermesztő álomból, a mely megöl, a mely halál. De nem beszélek én előttetek a halálról, mert megvagyok győződve egy jobb jövő felől. Hiszem, hogy az isteni gondviselés mindig gondoskodni fog buzgó munkásokról, kik egyházunknak vésztől és vihartól fenyegetett fáját megóvják az elpusztulástól; érzem, hogy a prot. egyház meg fog ujulni s a magyar Sión ismét fényleni fog ragyogó világosságban, hiszem, hogy az evangeliumi igazságnak és buzgóságnak hatalma áltál O O ö Í5 ö a világ erkölcsi fogyatkozásai lassanként elenyésznek, az erkölcsiségnek és a vallásos érzületnek uj folyamai támadnak s megfogják termékenyíteni az emberi életet. Ugy legyen! Amen. Petri Elek. ISKOLAÜGY. Ünnepélyes zárülés. Az eperjesi ev. ker. koll. theol. »Önképző és önsegélyző egyesület4

f. hó 22-dikén d. e. II órakor tartotta a collegiumi nagy teremben az »Eperjesi dalegylet« szíves közreműködése mellett ez évi ünnepélyes zárülését, melynek lefolyása a »műsor« rendjében a következő volt: Legelői az „Eperjesi dalegylet * énekelte el a szózatot szabatosan, hatással. E dalegylet kitűnő karnagya, Tornai Károly úr vezetése alatt, dacára annak, hogy még csak nem régen szervezkedett, feltűnő haladást tett s már ezen első darabjával is kiérdemelte a közönség tetszését. Tagjai sorában az eperjesi ev. hitv. tanintézetnek tiz hallgatója működik. A dalegylet énekét követő éljenzések szüntével az egyesület elnöke : Hörk József theol. r. tanár lépett a szószékre s mondotta el a következő beszédet hatásosan, éljeneket aratva: Mélyen tisztelt közönség 1 Egy-egy ünnepélyes zárülés, egy-egy kép, melyben a közönség az illető egyesület életét szemléli. Ha mi ez „önképző és önsegélyző egyesület4

ez évi életét megakarjuk érteni, ha mi arról magunknak tiszta képet alkotni óhajtunk ; kell, hogy ez évi legnevezetesebb tényeiről, ünnepélyeiről emlékezzünk meg, melyek ezen kép fővonásait alkotják, mert hiszen ezeken kivül a mindennapi élet vonásai a régiek maradtak rajta, s azokkal tovább, mint az a rendes titkári jelen tésekben történni szokott, nem szükséges foglalkoznunk. Ezeket azért itt most emlegetni, hosszasan felsorolgatni feleslegesnek tartom s csak mellékesen jegyzem meg, hogy igen is ez egyesület tagjai ez évben is megtették azt, a mit máskor sem mulasztottak el: sokat gyűléseztünk, több sikerült munkát bíráltunk meg, melyek közül nem egy az érdemkönyvre is méltónak ta'áltatott, több tagtársunknak pedig szavalata dicsértetett meg jegyzőkönyvileg stb., mint arról a hivatalos okmányainkat megtekintőnek elég alkalma lehet meggyőződni. Ezt tehát mellőz ni fogom és csak arra szorítkozom, a mi az egyesület legfőbb tényeire vonatkozik, melyekben, mint tükörben annak képe sugárzik vissza. Hogy pedig azokat, ez egyesület ez évi légtőbb tényeit, ünnepélyeit, megérthesse a mélyen tisztelt közön