Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-22 / 25. szám

808 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 850 sürii lepelbe van burkolva, a jó indulatnak e leplét nem vette előbb észre. Hogy iskolai évei alatt nem egy keserű pillanata volt Seregély urnák, aligha a »tudós urak4

s köztük épen Antal Gábor ur volt oka, hanem a hiba valahol másban keresendő. Szól valamit még kisebbítésről is, hogy Antal Gábor ur kisebbítette volna cikkírót: nem hisszük, mert vannak csekélységek, kiket az emberek csak ilyen alkalmakkor vesznek észre. Egyébiránt vigasztalásul mondhatjuk, hogy valakit jobban kisebbíteni nem igen sikerült még embernek, mint Seregély urnák önmagát. •»A sas sohasem fél a villágosságtól«. Igen hanem a seregély még nem sas, az a verébnél csak egy kicsit nagyobb. Még egy megjegyezni valónk van. Ifjaink a külföldre ismereteik gyarapítása, s magasabb fokú műveltség elnyerése végett járnak ki. Hogy a tudományokban Seregély ur mennyire haladt, cikkeiből nem látszik ki, hogy műveltsége mily magaslaton (?) áll, azt azonban mindenki láthatja. Ezek kinyilatkoztatására kényszeri tett az a sértő hang (nagyon szelid kifejezés), melyet Seregély ur nem átal tanárai ellen használni. Becsületbeli tartozásunk volt e nyilatkozat, lerovását fogadja a közönség szívesen. A pápai ev. ref. theologia összes ifjúsága. * * * A fentebbi nyilatkozatokon kivül Seregély Dezső ur atyjától is kaptunk ezen ügyre vonatkozólag nyilatkozatot, melyben kifejezi, hogy nagy keserűséggel s atyai fájdalommal olvasta fiának a pápai tanár urakat, különösen Antal Gábor urat, sértő cikkeket, megtámadván azt az Antal Gábort, ki — mint mondja — „őszinte barátom, jó akaratú, köztisztelet által környezett féifiu.4

Ezzel a jogtalanul megtámadottak azt hiszem teljesen meg vannak nyugtatva; a kissé heves vérű támadó pedig okult. Fiatal embert gyakran elragadja a heve, — kivált ha még kissé képzelődik is ellene forralt régi ellenséges indulatról, önmagának és általa mélyen tisztelt atyanak vélt megaláztatásáról ; — de hát az ilyenféle zuhanyok, melyeknek alkalmazásában a fentebbi cikk fiatal irói is elég nagy animóval jártak el, lehűtik a túlheves vért, és néha egy egy ily lecke az egész életre kiható áldásos eredménynyel van. A gyermek sokszor elesik — ilyenformán mondja Eötvös — és sokszor betöri az orrát, mig nagygyá lesz. A tudományos pályán haladó gyerekekre is alkalmazható ez gyakran. Szerit. KÜLFÖLD. Az utrechti egyetem, s vele együtt az egész németalföldi református egyház nagy ünnepet ül a mai napon. A theologiai facultásnak a hivatalára nézve legidősebb professora s ez idő szerint való dékánja ma üli theol. professorságának 25 éves jubileumát. E sorok irója ki még csak kevés napok előtt hagyta el Utrechtnek paradicsomi szépségű tagjait, közvetlen tanuja vala a nagy lelkesedésnek, melylyel az egész németalföldi ref. egyház pártkülönbség nélkül, legnépszerűbb professorának jubileumát ünnepelni készül. És ez a lelkesedés nagyon is érthető. Hisz a németalföldi ref. egyház szolgálatban levő papjainak fele az ő vezetése alól került ki, s ezeket mind lebilincselte s törhetetlenül magához forrasztotta azon páratlan kedvessége s szívessége által, mely Prof. Doedest minden működésében jellemzi. Ki ne emlékeznék, a ki valaha Utrecht jeles egyetemének polgára volt, ki ne emlékeznék kedvesen arra a szelid arcú, vidám tekintetű, örökön kedélyes öreg úrra, kinek vonásaiból csak jóság és szelídség olvasható. Midőn a testvér hollandus ref. egyház ily kiváló férfiát tiszteli meg a szeretet, ragaszkodás és hála jeleivel, nem lehet, hogy mi a magyar ref. egyház Sionának őrei, hallgatással térjünk napi rendre az egész dolog fölött. Hiszen mi közöttünk is nagy számmal vannak, kik több kevesebb ideig élvezték azt a szerencsét, hogy az utrechti egyetem polgárai közé számittatának. Mint ilyenek pedig több mint egy évtized óta közvetlenül az ő tútorsága alá tartozánk. Nekem az utrechti magyar academicusok legifjabbjának jól esik s nagy örömömre szolgál bizonyságot tehetni arról, hogy Prof. Doedes a magyar studentek iránt mindig kiváló s kitüntető jó indulatot tanúsított s érdekükben nagy készséggel tett meg mindent, a mi azok előmenetelét megkönnyitheté s alapos kiképeztetésüket biztosithatá. Engem is a hála és tisztelet érzete indított arra, hogy jubileuma alkalmából fölvegyem tollamat, s néhány szóban róla megemlékezzem. Nem azért, hogy nagyhangú dicséreteket zengjek az ő tiszteletére, hisz erre ő egyáltalán nem szorult. Az ő élete és működése nyitott könyv, melyben mindenki minden nehézség nélkül olvashat. S olvasni belőle nagyon érdekes, mert felette tanulságos. Hisz e könyvnek minden lapjára nagy erények vannak följegyezve : hit hűség, buzgóság, felebaráti szeretet, lankadatlan munkásság stb. . . Prof. dr. F. J. Doedes született az 1816-ik esztendőben, tehát most 68 éves. Theologiai tanulmanyai végzésére atyja — szintén pap — az utrechti egyetemre küldötte, hol a pár év előtt elhunyt 1. I. van Oosterzeevel a legszorosabb barátság szent kapcsa fűzte össze az utóbbinak gyászos kimultáig. Doedes már theologus deák korában igen kitüntette magát, szorgalma és tehetsége példaszerű volt. A theologiai cursus végeztével theol. doctorrá promoveáltatott a „feltámadásról4

irt dissertatiója alapján. Ekkor pappá lett, Hall, egy kisded falvacska Gelderlandban, volt szerencsés a tehetséges ifjú papot falai közé fogadhatni, a hol azonban nem sok időt töltött. A hollandi reform, egyházban ma is életben levő választási sz.abályok szerint a candidátus vagy mint ők nevezik „proponent4

, két évet okvetlenül falusi gyülekezetben köteles szolgálni, s csak azután hívható meg városi pappá. Hívható meg. De hányadik az, s mely ritka kivétel, hogy egy eltemetett kis falucska papját a legnagyobb városok hivják meg kebelükbe. Hall itju papjanak hírneve e két évi szolgálat alatt akkora lőn, hogy annak leteltével Hollandiának második városa a nagy Erasmus szülőföldje, Rotterdam tisztelte meg meghívásával. E nagy kereskedő város buzgó reformált híveinek csakhamar kedvence, s nemsokára ünnepelt szónoka lőn Doedes. A lelkipásztori gondviselést oly hűségesen gyakorolta, hogy róla ma, 25 évi távollét után is, még min-