Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-22 / 25. szám

793 tásban részesített gyermekek száma. — Előre itju barátim, — a siker nem fog elmaradni. Szép reményekre jogosító jelenségek ezek főt. közgyűlés, mustármagok ezek, melyek talán nem is a messze jövőben áldásthozó fákká lesz­nek növekedendők. És még egy kellemes, hazai protestáns egy­házunk negyedfélszász éves életében még aligha előfordult tüneményről tesznek tanúságot jegyző­könyveink : Hitfelekezeti sérelmek nem fordultak elő, vagy legalább alig figyelmet érdemlő szám­ban. — Mindössze is a k.-somogyi e. megyében fordult elő két illetéktelen keresztelés, de ezeknek is egyike a világi hatóság által azonnal orvosol­tatott, továbbá a f.-baranyai e. megye panaszolja hogy Garéban egy 18-ik évét még be nem töl­tött leányt az illető plébános a maga hivei közé átvett. Adja Isten, hogy ez a jelenség egy szebb jövő hirdetője legyen, s hogy a különböző ker. felekezetek papjai ne az egymás elleni türelmet- j lenségben, sérelmek elkövetésében, hanem a hon­s felebaráti szeretet érzelmének fejlesztésében, a vallás-erkölcsi élet nemesbítésében versenyezzenek egymással, boldogitására önnön egyházuknak, de egyszersmind boldogitására közös hazánknak. Az iskolák kedves leányai egyházunknak századok óta, ezeknek anyagi és szellemi felvirá­goztatására protestáns egyházunk eddigelé is, a közelebbi évben is megtette, a mit erejéhez ké­pest tehetett. Hogy minő mértékben és minő eredménynyel, azt a tanügyi bizottság jelentése fogja részletesen feltüntetni. Én e helyütt csak azon nevezetes mozzanatot említem fel, hogy a középiskoláinkban a folyó iskolai év végén tar­tandó érettségi vizsgálatok már az 1883-ik évi XXX. országos törvénycikk értelmében fognak megtartatni, s hogy a jövő iskolai évben már gymnáziumaink szervezetén és tanrendén az idé­zett törvénycikk és az egyetemes reform, konvent határozatai által követelt módositéisok meg fognak o o tétetni. Egyházunk híveinek száma a szülöttek és ha­lottak közötti arány kedvező volta folytán öt egy­házmegyében szaporodott 2060-nal, egyben apadt 26-tal; háromból nincsenek adatok; de szapo­rodtak áttérés folytán is, 201-re rúgván a fe­lekezetünkhöz áttértek száma s ezeken kivül a kecskeméti e. megye területén Rékason tömeges áttérés történt, minek következtében ott bizonyos szervezeti intézkedések tétele volt szükséges. Igaz, hogy részint a katholika, részint az ágostai hit­vallású egyházba való áttérés által kevesbedett is a híveink száma 89-el; de reményijük, hogy ez utóbbi nemű áttérések a mindinkább elevenedő népiskolai s templomi oktatások, a cura pastora­lis buzgóbb gyakorlása által hova-tovább ritkább tünemények lesznek. Szólanom kell még az egyházkerületünk lel­készkarában történt változásokról. — A legna­gyobb s a legerősebben sújtó változásról talán hallgathatnék is. — Hiszen egyébkor is, de épen ezen közgytilésünk folyama alatt folyvást előttünk lebeg azon tisztes ősz alak, ki egy évvel ezelőtt még ezen székben ült, melyet én most elfoglalok, ki ha az utóbbi években testileg már gyengült is, de bámulatot keltő szellemi erejét megtartotta élte utolsó pillanatáig, sőt a ki a testét ostromló nyavalyákat is eltudta fojtani, mikor egyházunk közügyei az ő testi lelki erejét s jelenlétét igé­nyelték. Talán hallgathatnék róla, hiszen az egy­házkerület már a mult évi decemberi rendkívüli közgyűlésében is, de főgondnok úr elnöktársam ezen közgyűlés megnyitásakor is kifejezte a vesz­teség miatt érzett mély s igaz fájdalmát kerü­letünknek. De ha én hallgatnék is róla, szólanak az egyházmegyék mindannyian s oly igaz hangján a tiszteletnek és fájdalomnak, hogy a nagy férfiú iránti kegyeletből méltónak vélem, hogy azok egy­házkerületünk jkönyvében is visszhangoztassanak. Ugy érzem, hogy a veszteség felett érzett fájdalmunk némileg enyhül, midőn a tiszteletnek és kegyeletnek ily szívből fakadó nyilatkozatait olvassuk ; de másrészt nekem úgy tetszik, hogy ide is alkalmazható, miszerint ^honor est non honorati, sed honorantis/ A valódi érdem iránt tanúsított ezen elismerés és tisztelet a tisztelet fényét lövelli vissza egyházmegyéinkre is. ^Most egy másik sebből — mondja a solti egyházmegye jegyzőkönyve, s mondom én is — most egy másik sebből, melyet az első mellett ütött a halál, szökken ki a piros sugár, és lövell egy másik sírra/ mely ez előtt egy hóval dom­borult fel Fördös Lajos hamvain. Kilenc évig mint kun-szent-miklósi lelkész egyik ékessége volt ő az egyházmegyének, 28 évig mint kecskeméti lel­kész és esperes egyik megingathatlan jellemű, ritka becsületességü vezére volt a kecskeméti né­pes egyháznak, támasza az ottani főiskolának, egyik oszlopembere egyházkerületünknek s az egész hazai reform, egyháznak, sőt néhány hóna­pig, bár már roskadozó testtel ^elhunyt püspö­künknek méltó helyettese, egy szelid hold a le­áldozott tűztenger után, — napja után alko­nyatra szállva nem sokára maga is. Atyai kegyes­séggel és egy hű szolga fáradatlanságával küzdvén állhatatos lelke, a test erőtlenségei ellen, míglen elfáradott, s hív teremtőjének kezébe letette hittel teljes alázatos életét/ Kidőltek még a lelkészkarból Boldizsár Imre, az alsóbaranya-bácsi egyházmegye kiérdemült es-49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom