Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

Huszonhetedik évfolyam. 1. SZ. Budapest, 1884. Január 6. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS Előfizetési díj: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel V hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előízethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélye^dij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. kiilöu 30 kr. Teljes száir^mpéldáin/y cl^ail mindig1 szolg-á.lKa.t'U.ril^-'^^i SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési felhívás A PROTESTÁNS' EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1834. évi, huszonhetedik l-ső félévi folyamára. Előfizetési ellj : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsy-lltcza 29. Szám alatt) kér­jük küldeni. Dr. Ballagi, Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Közszellem és egyház 1883-ban. Midőn 26 évvel ezelőtt lapomat megindítot­tam, rossz időket értünk volt, rossz csillagok jártak" a hazai nyilvános élet egén; de a zérus ponton alulra szállott politikai élet mellett a lel­kekben oly szabad szellem pezsgett, mely a forr­pontig fokozottan a censura miatt kifejezéshez csak igen csekély mértékben juthatott ; ma, midőn az akkori vágyak és óhajok: parlamenti kormány, sajtószabadság, jogegyenlőség, szabad ipar stb. mind teljesedésbe mentek; fájdalom, a viszony aligha megfordítva nem áll: a szabad intézmé­nyek megvannak, de a szabad szellem szemláto­mást csökken, enyészőben van. Ezen épen oly szomoritó, mint szembeötlő jelenség okát nem nehéz eltalálni. Mentül lelkesebb híve, hirdetője volt valaki a szabad eszméknek, mentül buzgóbban harcolt a szabad intézmények mellett, annál hajlandóbb volt arany hegyeket várni azok életbeléptetésétől. Különösen a csaknem kizárólag politikacsinálással foglalkozott, és semmi más komoly munkához nem szokott 48 előtti középosztályunk, a közbirtokos nemesség, mivel a szabad intézmények alatt élő nemzetek virágzását látta, szentül azt hitte, hogy folytatva bár megszokott kedvteléseit és Pató Pál­féle életmódját, mégis okvetetlen részesülni fog, részesülnie kell a szabadság áldásaiban. Azonban a dolgok épen nem ugy fejlődtek, a mint várták. A becsületes munkának szabad tere megnyílván, azon sok ezerek, kik azelőtt on­nan le voltak szorulva, nagy mohón megindultak, hogy azt elfoglalják, az uj helyzetet kizsákmányol­ják, s csakhamar kitűnt, hogy a szabadsági uj intézményeknek azok veszik hasznát, kik takaré­kossághoz és céltudatos kitartó munkához törődve a keletkezett nagy versenyt kiállani képesek, míg a volt kiváltságosok könnyű életmódhoz szokva s a kiváltságok megszűntével létalapjukat vesztve, amazoknak kész martalékul estek. A térről leszo­rultak aztán a helyett, hogy romlásuk okát ma­gokban keresnék, okviszonyi kapcsolatba hozták azt azon jogi engedményekkel, melyek életbelép­tetése óta az ő romlásuk kezdődött. E körökben szülemlett meg első sorban azon repristináló irányzat, melynek legkirívóbb nyilatkozata az antisemitismus, de az élet egyéb

Next

/
Oldalképek
Tartalom