Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-15 / 24. szám

765 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 850 megnemesited őket szabad akarattal, vagy nem ? Ha meg : Ezek is ugy megbánthatnak téged, mind azok. Ha nem : már nem emberek, hanem érzéketlen tőkék lesznek. Azt ítélem tehát, hogy az emberi nemzetnek bűne ne az ő egész elrontásával; hanem más alkalmasabb móddal bűn etődjék meg. Te felséges Jupiter ! a boldogságot az emberek mellé kötötted, hogy ezért a te kegyességedet áldanák s magasztalnák. Mivel pedig jóságoddal visszaélnek, méltóságodról elfelejtkeznek, add vissza, javaslom a boldogságot hozzánk az égbe s tedd helyébe a boldogtalanságot az emberek mellé, hogy igy a magok megfogyatkozott állapotjokat és a te hatalmadat esmerjék meg. Osztogathatod ugyan ezután is ajándékidat, de u

gy> hogy a jók és rosszak között tartassék meg a különbség és kinek-kinek érdeméhez szabattassék az ajándék. Midőn ezeket szólotta Apolló, felkele Mómus és az embereknek gonoszságát oly élesen elbeszélé, hogy az ő ellenek tartott irigységet nyilván kimutatá. Letorkoltatván azért ő, mindnyájan Apollónak tanácsára állanak. A dolognak végrehajtását Jupiter Merkuriusra bizta, ki is leszállván az emberekhez, mikor látá, hogy azok az evésben, ivásban, kedvtöltésben egészen elmerülvén, a boldogságnak áldoznak, félre hivja a boldogságot, és tudtára adván Jupiter parancsolatját, vinni kezdé magával. Ezt látván az emberek, felzúdulnak s a már futásban levő boldogságnak ruháját megragadván, tartóztatják ; de Jupiter kirántván ruhájából a boldogságot, a boldogtalanságot beléereszté. Igy megcsalatván az emberek, a boldogtalanságot magukhoz ragadák nagy örömmel és az mai napig is náluk tartózkodik. Mert mely sokan vélik ma is, hogy a boldog állapotot birják, pedig csak színe, csak öltözete találtatik nálok ; egész életölc fáradság, inség, szenvedés levén. Az örömet szomorúság, a nevetést sírás követi, a gyönyörűséget fajdalom valtja fel. Az igaz boldogságot ne keresd e földön, hanem a mennyei lakásban. 2. Oh mely nagy ereje van a szokásnak! Azért mondják azt második természetnek; de én sokkal hatalmasabbnak állítom a szokást, mert ő a természetet is meggyőzi, vagy bizonyára megvesztegeti. Ha a szokás vagyis a gyakorlás az igazsággal egybefoglalódik, csak maga az Isten hatalmasabb annál. Mi erősiti meg a nyomorult barompásztort a sík mezőn, a mély völgyekben, a hegyek tetején történendő égi viszontagságoknak elviselésére ? A szokás. Mi szelídíti meg a legdöhösebb állatokat is? A szokás. Mi az a mit nemcsak megerősít az idő és a szokás, hanem még természetté is változtat ? Sőt a mint mondám, magának az okosságnak is oly kegyetlen urat rendel, hogy nem a mit az javasol, hanem a mit ez parancsol, cselekedjük. 3. Valamint kevésbbé sebesítenek az előre látott nyilak, ugy nem ütközik meg annyira az, akármely sanyarú csapást szenvedjen, a ki ennek megtörténhető voltát előre látta. Ezt pedig nem láthatjuk, ha vagy magunkon, vagy másokon nem tapasztaljuk. De mennyivel jobb a más kárán, mint a magunkén tanulni. 4. Oly hajlandóság ragad el némelyeket, hogy egy-két kalán vizből nagy halakat támasztanak, és a legyecskét az izmos elefántnak nagyságára emelik : a magasat lenyomják, a megelőzött ítéletet szent igazságnak, a hallott dolgot látottnak, a kétséget tudománynak teszik, és nem annyira valósággal, mint árnyékkal és tettetett színekkel csalnak meg másokat, magok is megcsalattatván. 5. Sokan vannak, kik a dolgot ugy a mint vagyon kibeszélleni mintegy hibának tartják. Hozzáadnak, elvesznek, nagyobbítják, vékonyítják, dicsérik, gyalázzák, nem a valóságból, hanem indulatból és kívánságból ítélnek s beszélnek. Szép, rút, tunya, gyors, bölcs vagy ostoba nékik nem látszik, hanem olyan csak a mi az ő indulatjok szerint van. Harmincból háromszázat, háromszázból háromezret koholnak, és a mi legutálatosabb : másoknak ép hirét, tiszta becsületét mérges nyelvekkel megvesztegetik, nem valóságos, hanem szabad indulatból képzelt mocskokat mázolván azokra. 6. A jó ember mindenről jól beszél, jól gondolkozik, mindennel csendesen, kegyesen társalkodik, más hibáját elfedezi legalabb, ha okosan nem mentheti, senkit rosszabbnak nem tart, a mint vagyon ő voltaképen. 7. Olyanok az emberek, hogy a mely rosszat magok cselekesznek másnak, csekélységnek állítják; de a melyet másoktól szenvednek, alig találnak elegendő kínokat megbüntetésére. 8. Jól tenni kívánó indulatjokat sokan fitogtatják, de jótéteményöket kevesen nyújtják. 9. Á haragot velünk éjszakázni ne engedjük. 10. Nincsenek acélból az emberek, hogy a jónak egyenességéből vagy egyszer, vagy másszor ki ne hajoljanak. A kemény kő falakba vert erős vasszegek is idővel ingadozni kezdenek. 11. Mindenkor tele a zsákotok különféle kifogásokkal. 12. Az elöntött borból azt szedjük fel, a mit lehet. 13. Egy munkával két falat fehérítek. 14. A hajót is erősebben tartja két vasmacska. 15. Nem talalok olyan fát, melynek kedvező árnyéka alatt csendesen nyugodjam. 16. Ha a te becsületedet én értem elpazarlod, ez becstelenség lenne, nem dicsőség. 17. Sokszor árt a jó barát; de az ellenség mindenkor használ, csak magunk akarjuk. 18. Eddig csak a levelek hullottak reám; ezután a fák fognak reám rohanni. 19. A bosszúállás az igazságtalanságnak egyik neme, melyet az Isten is utál, a természet is gyűlöl, mivel, i ogy ez a maga indulatival nem biró szivne/c tulajdona. Ellenben a ki magán tud győzedelmeskedni, erősebb a kemény bástyát földig lerontónál. 20. Nagy jót cselekszel, ha máson gonoszt el nem követsz; de ha a gonosztevőt jótéteménynyel meggyőzöd, sokkal nagyobb jót teszesz. 21. Rosszért rosszat adni, ördögi; jóért rosszat adni, több mint ördögi rosszaság. 22. A jóltevővel jót tenni, kötelessége ugyan az embernek ; de azt a hajlandóságot az oktalan állatokban is feltaláljuk, mert ezekben is vagyon az elvett jónak érzése. De azokhoz jótéteménynyel viseltetni, a kiktől megsértettünk, ez egy olyan lajtorja, a melyen egészen az örökvalóságíg lépünk ; a mennyországnak kulcsa és az emberi léleknek csendes nyugodalma. 23. Sokszor bátorságosabb lopni, mint mást a lopásért bevádolni. 24. A ki más kárát mértéktelenül neveti, a magáét mód nélkül siratja. 25. Lehet bársonyba és aranyba öltözni, de nem jó erkölcsbe. 26. Életünknek legjobb részét a hibákban elvesztegetjük, a jó erkölcsnek és az Istennek csak az utóját hagyjuk. 27. Az eleve megért elmék nem tartósak. 28. Haszontalan a harag erő nélkül. 29. Haszontalan kelsz ki az ellen a nyelvvel és versengéssel, a ki téged cselekedettel megzabolázhat. 30. Valamint a virtusnak a dicséret és jutalom