Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-08 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 698 697 Azok közül, kik a választási küzdelmek kö­zött a megválasztottnak ellenfeleiként szerepeltek, többen gyakorta felhozták azt, hogy a protestáns egyház miként tele.dkezhetnék meg hagyományos szelleméről annyira, hogy a miniszteri tanácsosi székből ültessen valakit a protestáns főpapi székbe. Igazuk van abban, hogy ilyesmi még magyaror­szágon soha nem történt. De előttünk meg épen ez egyik bizonyság arra nézve, hogy egyházke­rületünk megértette az újkor intő szavát s ezen választásával is kijelentette, hogy egyházunknak a jövőben felvirágozását nem az áldástalan küz­delemben, a meddő védelemben, hanem az új kor haladó szellemétől áthatott munkásságban az építésben keresi és reményli. Légyen üdvözölve az egyházkerület, mely igy gondolkozott, és szavazatával egyházunk jö­vőjének ily irányt jelölt ki s legyen üdvözölve a/, kit ezen irányban való munkájához vezéréül választott. Farkas József. A hol baj van. Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legelteté­sére, melyet tulajdon vérével kere­sett. Mert én tudom azt, hogy jőnek ti közitekbe gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Ti közületek is támadnak olyak, kik ellenkező dolgokat szólnak, hogy a tanitványokat eláltassák. Csel. XX. R. 28—30 vers. A fenti cim alatt a Prot. egyh. és iskolai lap folyó évi 20-ik számában Büdszentmihályi lelkésztárstól egy cikk jelent meg, mely a nazarénusoknak egyházunk el­len intézett támadásairól s e támadások ellen alkalma­zandó fegyvereinkről értekezik. Én, a ki évek óta szinte figyelemmel kisérem e támadásokat, nemcsak komolynak, hanem határozottan veszélyesnek tartom egyházunkra és a közerkölcsiségre nézve az ez irányban megindult mozgalmat, melynek következményei nemcsak a békésbánáti egyházmegyére, hanem általában hazai ref. egyházunkra nézve kiszámit­hatlanok. Legyen szabad tehát nekem is a baj okairól s a használandó védelmi eszközökről elmondani nézetemet. Meg vagyok győződve, hogy a nazarénismus, va­lamint bármely más ellenünk támadó felekezet, kevés ki­vétellel, nem a bigottságban (ezzel ref. egyházunk tag­jait épen nem lehet vádolni !), vagy a vallásos meggyőző­désben találja meg azon kedvező talajt, melyen agitátióját sikeresen folytathatja, hanem a vallástalanságban, korunk azon anyagias irányában, mely semmi szentet nem is­merve, a legkisebb anyagi haszonért kész megtagadni vallását. A múltban oly csodakat mivelt hitbuzgóság, egyháziasság ma már csak egyes, igen ritka példákban mutatkozik ; a korszellem hatása s a megváltozott élet­viszonyok súlya háttérbe szoritott sokaknál minden ne­mesebb érdeket. Népünk a terméketlen évek s a reá súlyosodé terhek alatt többnyire elszegényedve, a létért való küzdelem nehéz napjait éli, s miután egy része hitre vallásra, erkölcsiségre keveset, vagy épen semmit sem ád, azon vallásfelekezethez csatlakozik, mely őt egy­házi adó-mentességgel kecsegteti. Hogy aztán e felekezet mit nyer az ily tagokban, vagy minő vallás-erkölcsi gon­dozásban részesül a lelkészét talán soha nem látott ne­ophita, az természetesen nem jő számításba. Exempla trahunt. A renegátok eljárását pedig is­merjük. Egyik részén a kisértő az ő kézzel fogható ar­gumentumával, másik részen a lelkész az ő szellemi fegy­verével. Szomorú küzdelem, melyben a győzelmet több­nyire azon fél aratja, a melyik anyagi előnyt helyez ki­látásba. Á'litásaim nem légből kapottak, hanem tényeken alapulnak. Az alattomos munka foly szakadatlanul nem­csak alföldi népesebb, hanem felvidéki kisebb egyhá­zainkban is. Sok lelkésztársam szolgáltathatna ehez érde­kes adatokat. S hogy ez még eddig nem volt oly fel­tűnő, okát abban találom, mert a veszélyben levő kisebb erődök helyett a figyelem inkább a nagyobb bástyák védelmére irányult; nem szabad azonban felednünk, hogy jaj azon várnak, melynek őrsége a külső erődök elvesztése után a fellegvár szűk falai közé szorult 1 Ref. egyházunk a lelkiismeret szabadságát tisztelet­ben tartja, s miután nem holt, hanem élő, munkás ta­gokat kíván, nyugodtan bocsátja el azokat, kik más egy­ház keblén vélik feltalálni leikök nyugalmát, boldogsá­gát ; viszont, csak azokat fogadja szívesen, kiket tiszta lelki rokonság, belső vallásos meggyőződés vezet keb­lére. Tagjainak élő munkás hitében állott ereje a múlt­ban, ebben fog állani ereje a jövőben. Itt azonban más tünetekkel állunk szemben. Látnunk kell, hogy a behá­lózott ingatag jellemű ember mint bocsátja áruba hitét, vallását, mételyére a gyengébbeknek, megbotránkozására a jobbaknak. Látnunk kell, hogy egy-két agitátor lel­ketlen izgatásaival mint zavarja fel az egyház, vagy köz­ség békéjét, nyugalmát; zavart visszavonást, gyűlölséget erkölcsi és anyagi pusztulást vonva maga után. Ez ellen a közerkölcsiség nevében, egyházunk, hazánk érdekében tennünk kell. Tennünk kell, ha a demoralisatio terjedését meggátolni s egyházunk jövőjét, biztosítani akarjuk, Ismerve a baj forrását, nézetem szerint következő ellenszerek lennének alkalmazandók : 1. Készíttessék egy hitelvi káté, mely egyházunk hitcikkeit világos, népszerű, vonzó modorban tárgyalja, függelékül a magyaroszági ref. egyház történetével. Hogy mennyire szükséges ez nemcsak a hitben gyengék erősítésére, hanem általában minden egvháztag számára, felesleges magyaráznom. A tömeges kiállítás lehetővé tenné annak olcsó elárusitását; különben itt áldozattól sem szabad vonakodnunk. Az egyházak kötelességszerű teendője lenne aztán gondoskodni, hogy az egyetlen csa­ládnál se hiányozzék. 2. A cura pastoralis sikeres gyakorolhatása végett népesebb egyházainkban lelkészi állomások szervezendők, ugy hogy legfeljebb 3000 lélekre jusson egy állomás. 3. A túlságos adó teher megszüntetése végett az ösz­szes hazai ref. egyházakra nézve egy méltányos adó­fizetési kulcs készíttessék, melyben a birtokaránylag meg­állapítandó osztályok mindenikénél határoztassék meg azon maximum, melynél többre az egyes fizető évi egy­házi adója nem mehet. A hol túlterhelés mutatkozik, ott a díjlevelek e kulcs szerint átalakitandók, az ez által károsodó lelkészek pedig a domesticából káipótolandók. Nézetem szerint az egyházi adózás e méltányos rende­zésével be lenne vágva utja a túlságos teher miatti zú­golódásnak s az ebből táplálkozó téritgetésnek ; híveink közt az összetartozás érzete növekednék ; a teherviselés egyenlő mérvének tudatában megnyugodnának a kedé-43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom