Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

663 346 jóváhagyás és megerősítés végett átnyújtotta. Az aaraui zsinaton (1878) a rituálénak francia kiadása is meg nyerte az egyházi megerősítést. Nehezebben ment az egyesítés munkája a rnisetiturgia körül. A zsinat 1876-ban „ott a hol kívánják4

megengedte a miseimák s énekek fordítását s még egy „missale* kiadását is helyezett kilátásba. De csak több rendbeli előmunkálatok alapján volt lehetséges a zsinatnak 1880-ban egy ,Egyetemes imakönyv et" bemutatni, melyet az egyhangúlag el is fogadott. Az abban foglalt liturgia azóta (Amerikában) angolra is van fordítva. A francia kiadást az 1881 -iki zsinat erősítette meg. A miseliturgiával szorosan függ össze az űrvacsorának mindkét szin alatti kiszolgáltatása. Több ismételt kérelmezés után az 1878-iki zsinat kijelentette: hogy a kommuniónak mindkét szin alatti kiszolgáltatása katholikus tan és szabad. 1878. dec. 18-iki pásztori levelében szabályozta az ókath. püspök az alakot, melyben a kommunió kiszolgáltassák. Már az 1878. év karácsony ünnepén a genfi kanton minden gyülekezetében mindkét szin alatt lett a hívőknek az úrvacsora kiszolgáltatva. A legfőbb német gyülekezet a szent ostya kiosztásával elégedett meg, de a kelyhet senkitől sem tagadják meg. Könnyebben lőn a kérdés megoldva a fülbegyónás körül. E téren is Loyson páter volt a kezdeményező Genfben, még mielőtt a zsinat ezzel foglalkozott volna. Példáját a német Svájcban a bázeli gyülekezet követte. Indítványára az 1876-ki zsinat a magángyóná^-t „fakultatív* nak mondotta ki. Hogy pedig a hívőket az úrvacsora fölvételéhez megkívántató komolyabb előkészületre vezessék, ekklézsiakövetési alakok vétettek fel a rituáléba s az 1880. évi pásztori körlevél szabályozta az uj berendezést. „Azok a róm. kath. gyülekezetekben is terjedtek el s évente számosan jönnek, főleg a húsvéti időben az ókath. templomokba, hogy a ker. kath. istenitiszteleten, a nyilvános vezekléseken s általános kommunióban részt vehessenek.® Minden ker. kath. papnak kötelessége, hogy magángyónásban részesítse azokat, kik azt kívánják, — általában véve az ókatholicismus körén belül helye van a szabadságnak, nincsen ugyan nagyszerüleg alkotott s a keresztyén századok csalhatatlan traditiója által támogatott kormányzó gépezete, de arra nincs is szüksége, mert papjait nem vezérli egy gondolat, t. i. a csalhatatlan parancsszó az örök Rómából! A püspöki emlékiratban tárgyalt reformok közül az utolsó : a coelibátusi kényszer, a római egyház e hagyományos átkának elvetése. Az 1876-iki zsinat kijelentette: a lelkészi hivataloskodds képessége nem attól függ, váljon nös-e az illető pap vagy nem.1

1

A francia Svájc csaknem valamennyi papja megnősült; a német Svájc ókath. papjai közül tán a fele. »Mindezen reformokkal megbarátkozott idővel a német Svájc kath. népessége is* mondja a püspök. A belső reformok után a külső statistikára tér át a püspöki emlékirat. Itt megemlíti Herzog, hogy az ultramontán lakosság rendesen távol maradt az ókath. istenitisztelettől, a szabadelvű pedig részint hideg közönyérzetből, részint az ultramontánok ádáz gyűlöletétől való félelemből nagyon gyengén vett tevékeny részt a gyülekezet egyházi életében. Ma a svájci ker. kath. egyház a genfi kantonban 16, a solothurniban 6, az aargauiban 8 és a szent galleni, zürichi, bazellandi, bazel-városi s neuenburgi kantonban egy-egy ókath. gyülekezetet számlál. Az 1876. óta nyert 13 gyülekezet belső hajlamát és meggyőződését követve nem politikai, hanem vallásoserkölcsi okok alapján csatlakozott a ker. kath. egyházhoz. Azon gyülekezetektől fel is tehető, hogy a ker. kath. egyház hívei maradnak. Mig a püspök első hivatalos kimutatásában (1877.) a ker. kath. vallásoktatást látogató gyermekek számát 2982-re tette, 1880-ban már 3937-re rúgott föl. A svájci keresztyén kath. s a német ókath. egyház életképességét s egészséges reformfejlődését alig lehet kétségbe vonni, nem áll közel az enyészethez, mint a lipcsei „Allgem. Luth. K.-Z.* fennhangon hirdeti. Csak a megkövült orthodoxia, egy korlátolt dogmatismus s a csalhatatlan vatikánismus tagadja meg ez ifjú egyház létjogát. Elég okunk van azt állítani, hogy az ókatholicismus a krisis idejét hithősi bátorsággal átélte s a közel jövőben Isten segedelmével terebélyes fává növi ki magát a kicsiny mustármagi Az ókatholicismus „martyriumában* az evangy. protestantismus álláspontján is vallásoserkölcsi, tehát jogosult reform mozgalmat kell látnunk annak világuralma és jezsuita zsarnoksága ellen, ki „Isten gyanánt tiszteltetik: úgy annyira, hogy az Isten templomában mint Isten ül, Isten gyanánt tartván magát.* Szlávik Mátyás. IRODALOM. Ráth Mór kiadásában megjelent: Ausztria és Magyarország a tizenkilencedik század első tizedében. Kiadatlan források alapján irta Wertheimer Endre. Első kötet első fele. Ara 2 frt 40 kr. — A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve. A fennálló törvényekből és rendeletekből rendszeresen össseállitotta Grünwald Béla. Második bővített és javított kiadás. Első füzet. Ara 80 kr. — Arany János összes munkái végleges teljes kiadásából a 19. és 20. füzet. Egy-egy füzet ára 60 kr. — Séta a világ körül. Irta: br. Hübner Sándor, volt külügyminiszter. 7. képes füzet. Ara 60 kr. KÜLÖNFÉLÉK. Kérelem. Tisztelettel kérem a lelkész és tanitó urakat s általában a Prot. Egyh. és Isk. Lap t. olvasóit, szíveskedjenek a mostani vagy a régebbi képviselőválasztási mozgalmak alatt megjelent és megjelenendő röpiratokat, programmbeszédeket, beszámolóbeszédeket, kortes-verseket, szóval az úgynevezett választási nyomtatványokat számomra — saját költségemre — Sárospatakra megküldeni. Sárospatakon, 1884. ápril 28. Dr. Ballagi Géza. * Személyi hirek. Csernák István, gyulai ref. leik. és máramaros-ugocsai esperes tamásváraljai lelkészszé választatott. — Nagy Ignác az újonnan valasztott miskolci ref. lelkész f. hó 18-án tartotta beköszöntő egy házi beszédét a ref. uj templomban. * A pesti reform, egyházmegye részéről Sipos Pál esperes és h. püspök ur elnöklete alatt Ballagi Mór, Balint József, Mészáros Sámuel és Pap Károly urak f. hó 23 ikán gróf Tisza Lajosnál tisztelegtek, felkérendők őt a pesti e. megyei gondnokság elfogadására. Gróf Tisza a küldöttséget ismeretes szivélyességével fogadta s kijelentette, hogy bár felettébb el van foglalva ; de ha az egyházmegye ugy kívánja, ő kötelességének ismerendi ereje s tehetsége szerint egyházának javát ezen a téren is munkálni. * A sátoraljaújhelyi ref. egyház, mint levelezőnk írja, f. hó 11-kén ünnepelte temploma alapköve letételé-