Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

683 E tervezetet a mi magyar református egyházunkhoz való őszinte szeretetem sugalmazta, távol minden mellékes érdekektől. Ugyanily szempontból kérem tekinteni és megítélni. Rácz Károly, református lelkész, Segíts magadon s Isten is megsegit! Hogy a nemes célú törekvést felékesíti Isten a siker koronájával, vagy hogy ha az ember igyekszik a jóra, Isten megsegíti: arról szokatlan, nem mindennapi örömmel tett vallást egyházam ez év március havának 30-án, midőn egy öntetett uj harangnak első, templomba hívogató szavára összeseregelvén: Isten dicsőítésére, hála istenitiszteletet tartottunk. Tagadhatatlan, hogy bár tudom, miszerint lélek az mi megelevenít, nem tartozom azok közé, kik prot. egyházunkat mindenkor, még mikor Istent dicséri is, csak az egyszerűség, mely aztán sokszor egy a randasággal, jellege alatt szeretik látni, és nekem valóban buzgóságomat növelő örömöm telik abban, ha p. o. egy vagy két szép s elég erős szavú harangot hallok füleimbe zúgni. A harangnak ily értéket tulajdonítva, ha nem említem is, nyilvánvaló, hogy gyülekezetem uj harangja fölötti örömében egyik legnagyobb részem volt nekem is. De nemcsak volt; hanem van ma is és lesz minaddig, mig Isten jóvolta megengedi, hogy hallhassam: mint hívogat Isten dicsőítésére. Volt nekünk eddig is két harangunk : az egyik Öntetett 1795-ben, a másik 1798-ban, de amaz nincs két mázsás, eme pedig, mely most beolvasztatott egy mázsánál csak valamivel nyomott többet: tehát olyan mint ez uj, mely 662 régi font sulyu még nem volt, s azért örömünk is olyan minő, harangot illetőleg e gyülekezetnek ez ideig nem volt. Ez öröm indít arra, hogy harangunkról a nyilvánosság terén szólván, okadatoljam, miként bizonyult be egyházam élettörténetében e példabeszédes, de mindenesetre valláserkölcsi tartalmú igazság : segits magadon 1 s Isten is megsegit. S ezt teszem azért; mert úgy vélekedem, hogy egyházam megérdemli, hogy ily nemű dolgairól, főleg a tanulság érdekéből mások is tudjanak valamit és e tudomás legyen tanúság arra, hogy a szépet és nemest magából kifejteni hivatott prot. egyház, ha bizik Istenben és magában, önerejét használva valóban kifejti magából a szépet és nemest örömére szivének, dicsőségére Istennek s például azoknak, kik több oknál fogva a közszükségben a mások segedelme utan áhítoznak és futkároznak. írom tehát, hogy az 1873-ik év viradt fel, midőn megboldogult elődöm, már csak néhai Papp Balint az újévi öröm magasztos feltételekre lelkesitő percében egy pennájához illő szép lelkesitő felhívást intézett akkor az ő s jelenleg az én hallgatóimhoz arra nézve, hogy ada kozzanak tehetségök szerint egy a meglevőknél nagyobb és szebb szavú harang öntetésére, hangsúlyozván, hogy »építendő templomotok számára 5000 frtnyi tőkepénz van együtt, hű szemek és kezek által védve, öntessünk hát hivek ! egy egyházunkhoz méltó harangot, de nem koldulásból, hanem önerőnkből, ha ti ezt akarni fogjátok, az meg fog történni általatok. * E felhívás nem lett pusztában kiáltó szó, hanem a nyáj megértvén pásztora szavát, adakoztak a hivek — sőt még izráeliták is! de többet mennyi kérve volt; mert egy akkor IOOO körüli lelket számláló gyülekezet, kivált midőn egyelőre többen nem fizették ki, a mit ajánlatul írtak, csak fillérenként nem tudott volna összerakni 200 frt 54 krnyi összeget. De ennyi egybegyűlt, kiadatott kamatra a hivek közt s pontosan kezelve 1884-re néhány frtnyi ujabb ajánlással majdnem 700 frtra szaporodván, képesek lettünk a fenntebb emiitett sulyu harangot megöntetni és rendeltetési helyére, tornyunkba felhelyezni, Tehát mind b. elődöm hitte, nem koldulásbol, hanem mivel akartuk, önerőnkből Papp Antal által Szatmáron elkészült az „egyházunkhoz méltó harang.4

Ezt a harangot adtuk mi át ünnepélyesen a jelzett napon Istennek az ő dicsőségére. Isten segedelme mellett magunk adtuk magunknak az ünnepély tárgyát, magát az ünnepélyt és annak alkatrészeit; mert alkalmi éneket helybeli tanítónk és egy értelmes presbyter készítettek; egyházi beszédet pedig a 96-ik zsolt. 7—9 verseinek alapján s hozzá imákat én írtam. Ugy azok, mint ezek nem voltak mintaszerűek, de mindannyian szívből jöttek, szívhez szólottak Isten dicsőítésére s hiszem tetszett istennek ama napunk. Hiszem 1 tetszett s reámutatva nem kérdhetem-e : nem de igaz ? 1 Segits magadon ! s az Isten is megsegit. Isten nevében indultunk célunk felé, Isten nevében törtünk előre tovább s ugy vagyunk meggyőződve, hogy segedelme nélkül nem értük volna el s mert elértük, dicsőitettük őt. Az isteni segedelmet magasztalandó nem hagyhatom említés nélkül, hogy elődöm 1860-ban intézett először gyülekezetemhez felhívást uj templom építtetését célozván. Előbb 5-en, 6-an ajánlottak, később többen s ez ajánlat egy erélyes perceptor s kiválasztott és törvényes hű szemek és kezek által a gyülekezet körében kamatoztatván, már 1873 ban 5000 frtot tett, ma pedig holott 4—5 év óta a szatmári takarékpénztárban van elhelyezve, több mint 13,000 frt; még kamatoztatjuk egy ideig, s azután, ha velünk lesz a jövőben az Isten: építtetünk egy oly templomot, mely egy 800 és néhány lelket számláló gyülekezetnek bizonyára méltó dicsekedése leend. E feltételünk eddigi sikerére gondolva is mondhatom, hogy igaz: Segits magadon 1 s az Isten is megsegit. Nincs közöttünk egyetlenegy ur se, csak értelmes földmivelő egyének képezik e gyülekezetet, nincs jövedelmi forrást képező tőkepénzünk ; mindössze 20 holdnyi föld áll egyházi rendelkezésünk alatt, annak fele jobbrészét önmagunk, másik rosszabbjat mások altal műveltetve, abból fedezzük szükségleteinket s ha nem elég, költségvetést teszünk, saját erszényünkre, de az u. n. templom kasszához nem nyulunk, a minthogy az alapszabály szerint nem is lehet. Nem dicsekszem, egyszerűen csak mondom, velünk egyforma helyzetű társgyülekezetek 1 nézzétek a mi példánkat, akarjatok és tegyetek önmagatokért és Istenért önmagatok az önmagatokéból és csengettyűitek helyett harangotoknak; kicsiny s ódon templomotok helyett a célnak megfelelő uj stylunak fogtok örvendeni : segítsetek magatokon ! s Isten is megsegit benneteket. Nagy Elek, (Vége köv.) ref. lelkész KÜLFÖLD. A svájci ókatholicismus. 11. Herzog püspök az ókath. mozgalom története megírásában ker. elvi szempontból nagy jelentőséget tulajdonit a berni 1874-ik évi „egyházi törvénynek«, melynek alapján a berni egyetemen »ker. kath. theol. fakultás4

*) *) A iberni ker. kath. theologiai fakultás< a müncheii ókath. Friedrich tanárnak a vatik. zsinat tudós történészének köszöni szerve-