Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

679 kapta, az 1884. évi ösztöndíjat Seregély Dezsőnek szavazta meg. Én mint igazgató, a tanári kar ezen végzését elküldöttem Seregély Dezső urnák. Hozzá csatoltam egy, mint Seregély ur idézeteiből is kitetszik, bizalmas tartalmú levelet, melyben, tekintettel arra, hogy az első félévi ösztöndíj junius 30-án, a második félévi december 31-én válik esedékessé, jóakaratulag figyelmeztetem, hogy talán a második félévi ösztöndijat is kiszolgáltatja T. Barthalos István pénztárnok ur junius 30-án édes atyja kértére, a ki Pápa közelében lelkész és Pápán hetenként megfordul. Levelem elküldése után néhány napra kapok Lipcséből egy levelet, melynek cím- iratából Seregély Dezső ur vonásaira ismertem. Mig a levelet felbontottam, elgondoltam, hogy mégis mily helytelenül ítélik meg sokan tanártarsaim és a lelkész urak közül azok Seregély Dezső urat, kik őt kevésre becsülik, Seregély Dezső urat; mert habár nincs is valami kiváló tulajdona, de meg van benne a hálaérzet: ime posta fordultával köszönetet küld a jótéteményért a tanári karnak. A mint azonban a levelet olvasom, látom telve van illetlen hangon tartott felelősségre vonással, utóbb fenyegetéssel. (Épen mint a hírlapi felszólalás, hol egy kikezdésben van 5 kérdőjel). Többek között pedig szórói-szóra ez olvasható a levélben : »Kijelentem egyszersmind határozottan, hogy ez alapitvány csakis egy évre járó kamatait fogadom el, félévit azonban semmi esetre sem."- + Megjegyzem még, hogy atyám részéről, ez ügyben semmiféle beavatkozást meg nem engedek, és ha ő netán mások rábeszélése következtében, ez ügyben ismét beleavatkoznék, én ezért solidaritást nem vállalök Elámulva tettem le a levelet kezemből; mert bár a tanárok némely tanítványaiktól, az irántuk tanúsított jó akaratért és fáradozásért nem mindig nyernek elismerést : de ekkora hálátlanságot mégis ritkán tapasztalnak s a fennti sorokban használt hang tanítványtól és fiútól, tanárja és apja irányában legalább eddig a mi főiskolánk növendékeinél ismeretlen volt. Én e levelet nem is közöltem tanártársaimmal, mert szinte szégyenlettem, hogy ilyen ember ügyét mások ellenébe épen én pártoltam, hanem irtam ra felvilágosító feleletet néhány nap múlva. S ime megjelenik ellenem egy hírlapi felszólalás Seregély Dezső úrtól, a melyben felelősségre vonatom oly dologért, a melyhez semmi közöm, mert az alapítványok kamatainak kifizetése a pénztárnok dolga; gyanusitatom indokolatlanul ott, a hol a legjobb akarattal és előzékenységgel jártam el; gúnyos hangon támadtatom meg nyilvánosan oly egyén részéről, a ki a gyakorlati életben nem bir annyi jártassággal, miszerint tudná, hogy a rendesen kezelt ösztöndijak, például az államiak is, egy évvel előre oda ítéltetnek, de ki csak akkor fizettetnek, ha esedékesekké lettek s az illető javadalmazott a tanév bevégzéséről kellő bizonyítványt mutat elő 1 Hogy a képtelenség annál nagyobb legyen, Seregély Dezső ur igen különösnek találja azt, hogy az év első fele, tehát a kamatok esedékessége is épen junius hó 30-ikán telik le, de még különösebbnek fogja találni, hogy az egyházkerületi gyűlés is épen azon napon veszi kezdetét, s ha mindezekben az én gondolkodás módomra ismer, valóban nem tudom mivel védjem ellenében magam. Ennyit tartottam az olvasó közönség iránti kötelességemnek felvilágosításul elmondani : az ítéletet pedig azokra bizom, a kik ugy Seregély Dezső ur felszólalását, mint az én válaszomat elolvasni szívesek lesznek. Pápán, 1884. évi május hó 20-án. Antal Gábor, , _• főiskolai igazgató. Állítsuk vissza a zarándi egyházmegyét. A helvéthitvallás aláirása szerint, 1567-ben, a tiszántúli egyházkerületben 14 egyházmegye volt, névszerint ezek: váradi, érmelléki, máramarosi, makói, debreceni, szathmári, bereghi, szilágyi, nyiri, böszörményi, (borosjenői), nagybányai, ugocsai, túri (kunsági) és károli. Ugyanezen létszámot bizonyítja a Gergely jpápaféle naptár ellen Nagy Károlyban, 1591. február 10-én kelt tiltakozvány ; ugyanezen 14 egyházmegye létezett 1629-ben, a Margitai Péter superintendenssége alatt, azon különbséggel, hogy a makói és túri egyházmegyék 1598. óta egyesítve voltak „alföldi tractus* név alatt; de már 1635. junius 17-én tartott nagyváradi zsinatban ismét visszaállíttatott a 14 létszám, kétfelé választatván az alföldi tractus, makóira és túrira; a károli azonban mind 1629-ben mind 1635-ben ecsedi néven neveztetvén ; ugyanezen 14 egyházmegye képviselői voltak jelen a Szathmár-Németiben 1646. junius 10 s következő napokon tartott nemzeti zsinaton, hol névszerint is épen úgy iratnak, mint a helvéthitvallás aláirása mutatja, kivévén kettőt, úgymint a böszörményit és károlit, melyek közül amaz borosjenőinek emez középszolnokinak neveztetik. Az 1650-ben junius 26-án tartott szathmári zsinaton, hol a szabolcsi és krasznai egyházmegyék üresedésben volt esperesi székei betöltettek, 15 egyházmegye volt képviselve, de ez kivételes eset levén, ezt csak rendkívüli jelenségnek kell tartanunk, mert azontúl is mindenkor 14 az egyházmegyék száma, a tiszántúli egyházkerületben. Ugyancsak 14 egyházmegye üdvözölte II. Rákócy Ferencet, mint erdélyi fejedelmet, 1705. május hó 8-án Egerben, az egri püspöki palotaban felütött főhadiszállásán ekképen : „Méltóságos fejedelem 1 Kegyelmes UrunkI Hogy Isten Nagyságodat az oroszlánoknak szájából megszabadítván, siralmas számkivetéséből visszahozta, ez ideig világ csudájara boldogította: az mi istenünket nagy buzgósággal imádjuk érette és hogy ennek utánna is boldogítsa, kívánjuk 1 Kegyelmes Urunk 1 A Tiszántúl levő 14 dioecesisékből álló superattendentia, Nagyságodnak alázatos szolgálatját ajánlván általunk, Nagyságod eleibe két avvagy három szóból álló instantiát nyújt ; kérjük alázatossan, Nagyságodat, méltóztassék meghallgatni. Pax optima rerum! melyet hogy ez nyomorúk haza Nagysagod munkája által obtinealhasson, a mi jó istenünket éjjel és nappal imádjuk. Mikor pedig Isten ezt az időt elhozza, alázatosan esedezünk Nagyságod előtt: emlékezzék meg rólunk, hogy mi is ez országnak helvetica confessión levő igaz fiai élhessünk azzal a békességgel, hogy mindenkor buzgó könyörgésünket vihessük a mi Istenünknek eleibe, melyre is szentül kötelezzük magunkat 1® Sokféle viszontagságokon menvén keresztül a II. Rákócy Ferenc forradalmának bukása és a szathmári egyezkedés (1711.) óta a magyar református egyház, különösen a tiszántúli egyházkerület: végre az 1822-dik évi egyetemes konvent rendezte az egyházmegyéket, s elpusztúlván a mindenféle tamadások torkába esett borosjenői vagy zarándi egyházmegye mai napság már 13 református egyházmegye van a tiszántúli egyházkerületben. Igaz ugyan, hogy a varadi egyházmegye déli részét és a zarándi egyházmegye megmaradt 8 egyházából egyesitve, alakíttatott a nagyszalontai egyházmegye, ámde a középszolnoki egyházmegye déli részét és a szilágyi egyházmegyét elvesztvén egyházkerületünk, a történeti jogfolytonosság érdekében ajanlatosnak mutatkozzék, az ágostai hitvallásuak példájára, a tiszántúli egyházkerület déli részén, miután ujabb időben tetemesen szaporodott — beköltözés és telepítés által — az ott élő