Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

671 672 szem megnyitva látja ragyogni az üdvösség dicső napját, az ur Jézus Krisztust i vegye a vigasztalás szent lelkét, mely az élet hánykódó tengerén, viharílak is parancsoló megváltó szavait is hallassa: Ne féljetek; bízzatok, én vagyok ! nyerje a fiúvá fogadtatás lelkét^ mely által a siron inneni szenvedéseink között, a siroh tul is az Ítélet sáava megdördülésekor bizalommal kiálthatjuk Abba: Sze­relmes Atya. De nem csak az ültetésnél vigyáztunk arra, hogy romolhatatlan magvakat hintsünk el, hanem az öntözge­tésnél is az Isten lelke által illetett bölcs intését tartot­tuk szem előtt: Tanítsd a gyermeket a maga módja szerint. Egy szép kis ének, egy szivet emelő ima, egy fenséges bibliai fejezet elolvasása, azután a tanítóknak egy-egy kis csoporttal való beszélgetése a hallott törté­netről, egy szép bibliai mondás megtanulása, a vezető által az egész gyermeksereg kikérdezése, végül ismét ének és ima, a Miatyánknak közös elmondása után a gyermekek megáldása : íme ilyen megragadóan változa­tos a vasárnapi iskolában eltöltött egy óra. Mindazáltal hiába ültet Pál, hiába öntöz Apollós, ha Isten nem adja az áldást. Hiába veti ki Péter a há­lót, a Krisztus szavai ma is igazak : Nálam nélkül sem­mit sem tehettek. Épen azért nem az valami, aki ültet, sem az aki öntöz, hanem Isten, aki a nevekedést adja. És isten meg is áldott bennünket gazdagon. Ha el kell ismernünk, hogy a mi erőnk gyenge volt különösen a kezdet nehézségeivel megküzdeni és hitünk gyakran meg­ingott, hogy a gyermekek sem voltak mindig és minde­nütt elég figyelmesek Isten igéjére, azaz egy igazság teljes fényében ragyogott mi felettünk is és az az egy igaz­ság a mi gyengeségeink dacára is szép eredményeket ho­zott elő : A Jézus Krisztus tegnap és ma s mindörökké ugyan az. Az ő nevében gyültünk össze az első előkészítő órára. Akkor még csak 16-an énekeltük ama szép éne­ket ; Jövel Szent Lélek Ur Isten. Azóta minden pénte­ken 6—7-ig megtartottuk az összejöveteleket, amikor csak vasárnapi iskolát lehetett tartani. Itt beszéltünk a követ­kező vasárnap a gyermekeknek tanítandó bibliai fejezet­ről, itt intéztük el az előforduló ügyeket, itt iparkodtunk venni a Lélek italából, hogy adhassunk másoknak is. Még ha egy társ eltávozott is, itt vett bucsut a többiek­től s a hatramaradottak könnyező szemekkel itt mondot­tak utolsó Isten hozzádot az eltávozónak, buzdítván őt, hogy szivében szeretet lakozzék Isten és ő irántuk, aj­kán pedig legyen a lelki fegyver. Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek ereje az minden hívőnek idvességére. Az előkészítő órák az év első he­tében minden nap megtartott ima órákká lettek, amelye­ken a theologusokon kivül mások is megjelentek s az egész világ buzgó keresztyéneivel együtt könyörögtek a keresztyénség azon magasztos igazságának terjedéséért, a keresztyén egyház, család és miszióért, melyekről Szőts Farkas, Petri Elek, Farkas József theol. tanár urak, Szi­lassy Aladár, Kenessey Béla, Fa István, Simon Ferenc, urak, valamint néhány theologus beszédeket tattottak! Ugyancsak Simon Ferenc úr, ki külföldön két évet töl­tött s onnan gazdag tapasztalatokkal tért vissza hozzánk, a vasárnapi iskolák vezetését átvette a jelen év eleje után nemsokára. De az Isten erős várunk volt nekünk az előtt is mint volt az Izraelitáknak is, mikor még az ő Mózesük hozzájok meg nem érkezett. Mindjárt az első előkészítő ora után a következő vasárnap 3 vasárnapi iskola nyilt meg mintegy 80 gyermekkel, kiket Benkő István 'ur, az akkori vallástanar hivott meg, egyik a Mester utcában, másik, a legnagyobb a Státió utcában, harmadik a Nyul utcában. Nemsokára megalakult a negyedik az Érsek utcában, az ötöcik a legkisebb a Medve utcában, s a hatodik a Hermina uti iskolában. Ugy hogy a karácsony előtt valamivel felállított s buzgó keresztyén nők által gyönyörűen felékesített Karácsonyfánál 349 vasárnapi iskolás gyermek volt jelen. Az ezen alkalommal tartott szép ünnepély alkalmaval a theol. tanárikar tagjai közül, kik mindnyájan s mindig készek voltak bennünket se­gíteni, Petri Elek tanár ur szivet emelő imát, Szőts Far­kas igazgató ur buzdító s a vasárnapi iskolák fontossá­gát feltüntető^ emelkedett hangú beszédet mondott. Ke­nessey Béla magán tanár ur pedig buzgó imában adott hálát Isten jóvoltáért. Ugyan akkor minden gyermek egy kis a szájnak való édességen kivül kapott egy bib­liai mondással ellátott emléklapot, s a szívnek való ama mennyei eledelt, mely az isten igéje. Ez ünnepélyről va­lamint a theol. ifjúság kebelében történt dolgokról szóló közleményeinknek Ballagi Mór ur volt szives lapjában helyet adni s igy közreműködni, hogy a vasárnapi iskola ügyet a vidéken ez uton is megismerjék s felkarolják. Ugy hogy mikor Petri Elek tanár ur az év utolsó nap­ján a ref. templomban Isten jóvoltáról megemlékezett, a theologusok a vasárnapi iskolaügyre visszatekintve, ő vele együtt örömmel mondhatták el: Áldjad én lelkem az urat s minden ami bennem van az ő szent nevét. Csak hogy az ur irgalmassága el nem fogyatkozik s az ő jóvolta mindörökké meg marad. Az uj évben is velünk volt a seregek ura s Jákob istene ótalmunk volt nekünk. Az ő segedelmével kétszereződött meg a bu­dapesti magyar vasárnapi iskolák száma. A magyar protestáns árvaházban Kenessey Béla ur alapított egyet a női és férfi választmány beleegyezésével, s annak nagy örömére s az árva atya Brocsko Károly ur közreműkö­désével, ki a kis árvákat énekelni tanította. Igy az ott minden második vasárnap tartott istenitiszteletekkel együtt a vasárnapi iskolák közrehatottak, hogy az árvák minél jobban megismerjék az édes mennyei atyát, minél szi­lárdabban higyjenek az ur Jézus Krisztusban s nyerjenek a Szentírásban oly kincset, melyet magokkal vihetnek az életbe vigasztalóul a szenvedés napjaira, védő fegy­verül a kísértések idejére. Az árvaházi vasárnapi iskolába más kis gyermekek is jártak, sőt egy ifjú ember Izrael házából, annak szorgalmas látogatása után, elmondhatta Fileppel s megtaláltuk az Idvezitőt s a szent keresztyén­séget felvévén, a ker. egyház tagjává lett. Egy másik vasárnapi iskolát Kontra János vallás­tanár úr alapított a Sziv utcában. Budán pedig két va­sárnapi iskola jött létre s pedig egyik az Iskola-téren, másik a Szarvas-téren. Kiss Áron s Kasics Péter urak buzgólkodása után az iskolák együtt egy ünnepélyt tar­tottak, melyen Simon Ferenc ur buzgó imában kérte Isten áldását s a gyermekek tanítását megkezdte, Szőts Farkas igazgató ur pedig az ünnepélyhez illő beszédet mondott, diszes közönség jelenlétében. Az ott levők kö­zül több előkelő egyén egy kis bízottságot is alakított Szász Károly ur elnöklete alatt, a budai vasárnapi iskolák felvirágoztatására, mely vajha nőné ki magát egy erő­teljes, keresztyéni szellemtől áthatott társulattá. Ide át Pesten különben már azelőtt alakult egy kis szövetkezet, melynek tagjai Szőts Farkas, König Rudolf, Moody András, Szilassy Aladár, Biberauer Tivadar és Simon Ferenc urak, s a mely a dunamelléki egyházkerület több egyházához felhívásokat bocsátott, melyek élénk visz­hangra találtak, sőt némely helyen a vasárnapi iskola megalapítására is vezettek. Igy jutott ki az evang. kovásza lassanként a

Next

/
Oldalképek
Tartalom