Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-18 / 20. szám
Huszonhetedik évfolyam. 23. SZ. v Budapest, 1884. junius 8. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATALIX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes számúpélcLán^oIslsaJ. mindig szolg: A hol baj van. Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével keresett. Csel. XX. R. 28. vers. Nem hónapok, de évek multak már el, mióta a nazarénusok s anabaptisták megkezdték pusztító s hódító hadjárataikat, fájdalom, legerősebb positióink ellen. Nem titok előttünk többé, hogy ezek protestáns egyházunk életerőteljes virágzó fájának ágait támadják meg, mint bizonyos hernyók ; zavart, gyűlöletet támasztva mindenütt, hol alattomos terveiket érvényre akarják juttatni nyíltan vagy titokban. A pánszlávizmus felfedezett állam-ellenes agitatiója oly komoly gondolatokat ébresztett nemcsak a hazát szerető s jobb érzésű prot. férfiainkban és róm. kath. atyánkfiaiban, hanem még országos követeinkben is, hogy ime annak tisztázására, illetőleg elnyomására a közelebbről érdekelt püspökök és esperesek felszólítás nélkül igyekeztek tekintélyüket odadobni, s magokat és hitfeleiket a vád alól felmenteni, s a bűnösökkel keményen éreztetni a törvény szigorát. Nem lehet tagadni, hogy a nazarénusok ügye is komoly gondolatokat ébresztett országos követeinkben, melynek következtében vitatkozás tárgya is lett az, az országgyűlésen. Mi lett az eredménye? azt mindnyájan tudjuk. Hallgattunk, vártunk, figyelemmel kisértünk minden legkisebb mozzanatot eme hívatlan próféták részéről. A békésbánáti egyházmegye tiszteletreméltó lelkipásztorai igyekeztek tolok telhetőleg ez árviz ellenében szükséges gátat emelni; őket kárhoztatni avagy vádolni bűn volna. Látva, hogy ez egyházmegye részéről eddig kifejtett erő célhoz vezető nem lehet, bátorkodom azért e tárgyban szerkesztő ur becses engedelmével mindazokat elmondani, melyek régen nyomják már aggodalommal lelkemet. Megvallom őszintén, hogy nekem még ezelőtt négy vagy öt évvel is, midőn néhány lapjainkban olvastam a nazarénusok vagy unitáriusok mozgalmairól, azonnal eszembe jutott ama példabeszéd: kis felleg az, mely hamar elmúlik*. Ámde az idő, a következés e gondolatot, ugy látszik, egészen megváltoztatta. ^ Vallásos iratokat terjesztő társulatunk* kiadványai, fájdalom, nem örvendenek olyan kelendőségnek, mint a milyenre számítottunk. N . . . B . . . t h. m. vásárhelyi ref. s. lelkész engedetlensége miatt lelkészi jellegétől megfosztatott stb., igy szól a békésbánáti ref. egyházmegye legközelebbi közgyűlésének határozata. Ez egyházmegye tehát kénytelen már lelkészt is megfosztani jellegétől, és pellengérre állítani. Figyelembe véve ezeket, őszintén kimondhatjuk, hogy ez ügy, fájdalom, nem csupán a békésbánáti traktusé vagy Hódmezővásárhelyé, hanem a tiszántúli egyházkerületé, sőt kimondhatjuk, hogy a conventé. Nekünk e tekintetben tétlenül, hallgatag maradni nem szabad. Létérdekünk követeli, hogy virágzó, népes s vagyonos egyházaink a zaklatásoktól valahára már megmentessenek, s ott működő lelkipásztortársaink hivataluknak éljenek, menten minden külső háborgatásoktól. Az a kérdés most már, mi által érhetnők el célunkat? Tekintve a helyzetet, első tekintetre átláthatjuk, hogy több vigyázókra, több működő lelkipásztorokra van szükségünk az egyházmegyében, mint a mennyi jelenben van. A lélekszám nagy mennyisége, a baj közelebbről való ismerete ezt nélkülözhetetlenné teszik. Háború idején, nrnél inkább meg van támadva az ellenség által az erős vár egy bizonyos része, annál nagyobb erőt állíttat oda az okos és gondolkozó hadvezér, hogy az ellenség visszaverettessék, vagy kedvező eset alkalmával tönkre tétessék. Követ-39