Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-11 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. történelem életrajzi irányban. Jelige: Isten csodája, még áll hazánk4

szerzői értesíttetnek, hogy a népiskolai tanügyi bizottság elnöke kivánatukra müveiket posta utján s bérmentesen nekik vagy megbízottjaiknak az általuk megjelölendő helyre visszaküldi. Kelt Debrecen, 1884 ik év május i-én. Kiss Aron esperes, a tiszántúli ev. ref. egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottságának elnöke. KÖNYVISMERTETÉS. Zwingl

i IJlrik élete és a helvét reformáció megalapitása. A nagy reformátor négyszázados évfordulója alkalmából emlékének szentelte Benke István ref. gymn. tanár. A Reformátor arcképével. Szerző sajátja. Sepsi-Szentqyörgy, 1884. Ara 1 frt. (Folytatás.) Mily nagy volt Zwingli lelkében a felháborodás — mondja könyvünk — midőn neki a biblia világítása mellett az új bálványimádást naponkénti tanujának kellett lennie 1 Einsiedeln a legnevezetesebb búcsújáró helye volt nemcsak Svájcnak, hanem Dél-Német- és Nyugot-Franciaországoknak is. E búcsújárás középpontja pedig épen azon klastromi templom volt, melyben Zwingli lelkészkedett, s mely a 10-dik században építtetett azon a helyen, hol megelőző században élt kegyes Meinrad (Menyhárt) remete állítólag rablógyilkosok által megöletett volna. A templom fölszentelése előtt való éjfélen a monda szerint az a csoda történt, hogy az épen akkor ott imádkozó konstánci püspök és a hivők serege nagy megilletődésre a láthatatlan szentek karát hallották énekelni. S midőn másnap a püspök felakarta volna szentelni, egy hang hallatszott : Állj, állj, álj 1 Ne szentelje föl ember, mit már Isten maga szentelt föl 1 A hítmonda szerint tehát a templomot amaz éjen Krisztus szenteLe föl, miközben angyalok, apostolok és szentek énekeltek s Mária az oltáron villamfény alakjában sugárzott. VIII. Leo pápa rendeletileg tiltotta meg, hogy valaki e hitmonda igazságában kételkedjék. A csudálatos esemény megörökítésére az „angyali fölszentelés ünnepe* évenként fénynyel szokott megünnepeltetni, melyre mindig ezrek és ezrek zarándokoltok azon balhiedelemmel, hogy ott ezért teljes bünbocsánatban részesülnek; mivel több pápa a káptalan alapjogaihoz csatolta azt is, hogy az ide zarándoklóknak teljes bűnbocsánatot osztogathatnak. Növelte a látott éjféli csoda hatását és az einsiedelni kolostor vonzó erejét egy szent kép is, melyet a monda szerint szent Hildegárd zürichi zárdafőnöknő ajándékozott volna a kegyes Menyhárt remetének. E kép előtt szoktak az ide zarándoklók bűneikért bocsánátot, testi lelki bajaik ellen vigasztalást és gyógyulást esedezni Mária szent asszonytól. Nagy lelki szomorúsággal nézte Zwingli az Isten és az Üdvözítő tiszteletével ezen búcsújárások alkalmával űzött gúnyos játékokat. Fájlalta szivében : a helyett, hogy itt bűnbocsánatot nyernének az emberek, még szorosabb barátságba lépnek az ördöggel. Vallásos meggyőződése, felvilágosult értelme, becsületes lelke nem engedte, hogy az ide zarándokló babonás népnek tudatlanságát arra használja fel a maga részéről, hogy a könyenhivők zsebe után anyagi előnyöket, jövedelmi forrásokat szerezzen s a máskülönben szerény másodpapi állását az itt oly könnyen kínálkozó alkalomból ha külsőleg fényessé nem is, de kényelmessé tegye. Nem ellenben midőn a legtöbb búcsújáró szokott együtt lenni: lelkének szent sugallata által ösztönöztetve, akkor lépett fel az igazság és lelkiismereti szabadság szolgálataban álló ékesszólása varázserejével a búcsújárás ellen. „Isten mindenütt jelen van — ln'rdeté Zwingli, — s a hol csak őt lélekben és igazságban keressük, ott feleli minekünk : »itt vagyok«. Azok cselekesznek tehát balgán és keresztyénellenesen, kik az isteni kegyelmet bizonyos helyhez kötik, mintha az Isten kegyelme egy meghatározott helyen inkább elérhető volna, mint egy másikon Isten pedig a föld minden zugában jelen van ; a hol hozzá fordulunk, ott hallgatja meg kérésünket s kész rajtunk segíteni. Azért mondja Szt. Pál apostol: „Akarom, hogy a férfiak imádkozzanak akármely helyen, felemelvén tiszta kezöket minden harag és kételkedés nélkül. Hasonlatosképen, hogy az asszonyi állatok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel és mértékleteséggel ékesítsék magokat; nem hajoknak fodorgatá^ával, vagy aranynyal, vagy drága öltözetekkel.4

(Timotheus 2. 8—9.) Oh Isten, ki a képmutató keresztyén, ha nem a pápa, ki magát Krisztus helyettesének tartva ugy beszél, mintha az ő hatalmát örökölte volna és ki Istent csak Rómához és más búcsújáró helyekhez köti. Az ily helyekre halom számra hordják a pénzt, hogy Isten házát gazdagítsák ; de épen ily helyeken burjánzik a dévajság és kicsapongás sokféle neme inkább, mint más helyeken A ki azt állítja, hogy ember a bűnt megbocsáthatja, az Istent káromolja. Es épen onnan származott a legnagyobb rossz, hogy az emberek abban a vélekedésben vannak, mintha a pápák papjaik által a bűnöket megbocsáthatnák 1 Mig az Isten elrejtetik, addig az embernek adatik az Istent megillető tisztelet, s az embernek mint teremtménynek tulajdoníttatik, a mi egyedül csak Istené lehet. De nemcsak a búcsújárás, hanem a Mária tisztelete ellen is fellépett Zwingli Einsiedelnben. „Az istenasszonyt, Máriát — hirdeté más alkalommal — nem káromoljuk, midőn azt tanítjuk, hogy nem kell hozzá imádkozni; de káromoljuk igenis, midőn neki Teremtő hatalmát és fenségességét tulajdonítjuk. A kegyesség lényegileg mindenkinél egyforma természetű, mert ugyanazon szellemű kút forrásból származik. Azt pedig nem lehet gondolni, hogy egy teremtmény csak azért, mert életében kegyes volt: istenitiszteletet kívánjon. Igy van a dolog Máriaval az Isten anyjával is: minél fennebb áll ő az emberek fölött, s minél több tisztelettel viseltetik ő isten-fia iránt, annál kevésbé lehet istenileg tisztelni. Igen, ő is épen oly kevéssé tűrheti, hogy a fiát megillető tisztelet neki magának adassék, mint Pál és Barnabás apostolok, kik — midőn meghallották, hogy őket a nép istenek gyanánt akarja áldozattétellel imádni — igy kiáltottak fel : „Férfiak, miért mivelitek ezt ? Mi is emberek vagyunk 'és olyan indulatok vágynák bennünk, minémüek ti bennetek, kik azt hirdetjük, hogy az olyan hitvány dolgokat elhagyván, megtérjetek amaz élő igaz Istenhez, ki teremtette a mennyet, földet, tengert és minden azokban való állatokat4

(Ap. Cselek. 14. 15.). Mit gondoltok, ha a földön volna Mária, vájjon nem mondaná-e meg ő is : „Oh ti ba'ga emberek! Á mi dicsőségem van, nem ma gamtól, hanem az Istentől van, ki arra méltatott, hogy minden asszony közt én legyek az Istennek anyja. De azért sem istennő, sem a jók kútfeje nem én vagyok. Egyedül Isten a jónak forrása, ki minden jót és üdvöst fiam által juttat el hozzátok. És ha ti nekem tulajdonit játok, a mi egyedül az Istené : akkor isteni hatalommal birnék s a világot és annak igazgatását meg tudnám változtatni. . . Midőn a földön voltam, isten-fiam, ki előtt igen kedves és drága voltam, egyáltalában nem részeltetett