Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

579 népesek és látogatottak voltak, jelen volt a püspökön és főgondnokon kivül minden esperes és egyházmegyei gondnok; a tanácsbirák, képviselők nagy számmal. Itt volt el^ő nap, s a tanácskozásokban élénk részt vett Tisza Kálmán miniszterelnök is, mint a nagyszalontai egyházmegye gondnoka. Szokás szerint főt. püspök ur nyitá meg az ülések sorát emelkedett hangú imájával ; ugyanő olvasá fel meg­nyitó beszédét is, melyben egyházunk közelebb elhunyt három nagy halottjáról (Török Pál, Lugossy, Kántor Sámuel) is volt kegyeletteljes megemlékezés. Az egyház­kerület jegyzőkönyvi lapjain is gyászkeretben örökitendi meg az elhunyt nagyok emlékét. Az ötnapi gyűlés tárgyai közül, mellőzve a lényeg­telenebbeket s inkább helyi érdekkel birókat, természe­tesen csak a fontosabbakat emiithetem fel. Négy uj tag lépett be ismét az egyházkei iilet kor­mányzó tanácsába. Csernák István máramaros-ugocsai esperes, Ujfalussy Sándor nagybányai, gróf Dégenfeld József alsc'szabolcs-hajduvidéki, lsaálc Dezső szathmári egyházmegyei gondnokok most tették le a hivatali esküt. Konventi rendes tagokká gr. Dégenfeld József és György Endre lettek, póttaggá pedig Tabajdi Károly választatott meg. Egy egyházi és egy világi tanácsbirói állásra a szavazas elrendeltetett, Nagy Dániel nagyszalontai espe­res pedig hivataláról lemondott. (Vége küv.) A külsö-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk déli határszélén, Gyönkön tartot­tuk ez évi rendes közgyűlésünket, ápril i. 2. és 3. nap­jain ; s dacára e gyűlési hely félreeső voltának, mégis egyike volt ez a legnépesebb, leglátogatottabb s egy­szersmind legérdekesebb gyűléseinknek, egy évtized óta. Szalay Ferenc esperes és Décsey Lajos gondnok urak ültek az elnöki székekben. S miután esperes urnák az isten gyámolító kegyelmeért esdő buzgóimaja elhang­zott, gondnok ur megnyitó beszédében visszapillantást vetve az egyházmegye egy évi életére, a legnagyobb veszteség évének nevezé azt, mely elragadta tőlünk bölcs vezérünket, főpásztorunkat, fejünknek koronáját. A köz­gyűlés, áthatva a pillanat komolyságától, alakulásának első perceit a közös fájdalomnak szentelte s ugyancsak világi elnök urnák meghatóan indokolt indítványára, egyhangúlag elhatározta, hogy néhai Török Pál püspök urnák az egyház és iskola ügyei körül szerzett elévülhet­len érdemeit, az utókor tanulsága s buzdításául, jegyző­könyve lapjain megörökíti ; gyászoló özvegyéhez pedig részvétiratot intéz, az egyházmegye közönsége nevében. A mult évben kiküldött szavazatbontó bizottság jelentése vétetvén most elő, azon eredmény hirdettetett ki az elnökség által, hogy e. m. főjegyzőnek: Kálmán Gyula ságvári lelkész s eddigi aljegyző, világi jegyző­nek : Parragh Béla tamásii derék fiatal ügyvéd, s egy Aroni nemzetség szépreményű sarjadéka, egyh. tanács­biróságra: Keclc Endre n.-székelyi lelkész urak lettek a szavazatok általános többségével megválasztva, kik a mult évi közgyűlés által választott e. m. levéltárnok Szilágyi Béla gyönki lelkész úrral együtt, ünnepélyes eskütétellel Ígérték, hogy életöket a közügynek szentelendik. A gyű­lés szives üdvözléssel mondta reá az Áment. Bár fentebb igen népesnek jeleztük e gyűlést, mégis végigtekintve a zöld asztal körül helytfoglaló hivatalnoki karon, sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy 3 egyházi s 4 világi tanácsbiránk, tehát épen azon férfiaink hiá­nyoznál^ leginkább egészségi okokból, a kiket, kivált az elmaradt 3 egyházi férfiút, megszoktunk mintegy elma­radhatlan typikus gyülcsi alakoknak tekinteni, s a kiket ennélfogva csak fájdalommal és igen nehezen nélkülöz -heténk. Sokkal fájdalmasabb hatást idézett elő azonban, esperes urnák azon mindenkit meglepő bejelentése, hogy az elmaradt tanácsbiró urak közül nt. Gaal György egy­házi-, és Máthis Ferenc, csak a mult évben választott világi tanácsbiró urak, véglegesen lemondottak tisztsé­geikről. Az utóbbinak lemondását, mely lakhelyének nagy távolságával, hivatalos túlterheltségével kellőleg indokol­va van, sajnálattal bár, el kellett fogadni; de nt. Gaál György urat, ki mint sok éven keresztül e. m. pénztár­nok, esperes és tanácsbiró, kiváló szolgálatot tett az egyházmegyének, a hálás szeretet és tisztelet nem bo­csáthatván el, lemondása visszavételére kéri fel ; s remél­jük és feltesszük az érdemdús férfiúról, hogy a szeretet ily egyhangú marasztására nem lesz képes nemmel felelni. Ezután esperes urnák nagy terjedelmű, és egyszer­smind nagyéfdekü évi jelentése olvastatott fel, mely mint­egy apró mozaikokból összeállítva, az egész egyházme­gye életét tárta elénk hű vonásokban, örömmel időzvén a fényes jelenségeknél, s nem suhanva el az árnyak mellett sem, hanem jó orvosként, reámutatva a bajra és a gyógyítás eszközeire. Örvendetes jelenség gyanánt emliti, hogy a zsinati törvény által parancsolt uj szer­vezkedés, legtöbb gyülekezetünkben, minden nagyobb nehézség nélkül, keresztül vitetett, s néhányban most van folyamatban, és az egyházkerület által engedett határ­időig, május 1 ig, meg fog történni. Az egyházi közalap­ról szóló törvény, bár kezdetben több egyhazban vissza­tetszéssel és ellenszegüléssel fogadtatott, lelkészeink s presbyteriumaink vallvetett munkássága és esperes urnák a can. vizitáció alkalmával adott meggyőző felvilágosítá­sai folytán, ma már csaknem az egész egyházmegyében végrehajtottnak tekinthető. Mintegy 30 anya- és leány­ég) ház küldte be eddig járulékát, melyek összeget közel IOOO frtot, esperes ur már elhelyezte a földhitelintézet­nél ; 6 egyházban most van munkában az összeírás és pénzszedés, s az engedett záros határidőre, remélhetőleg befog végeztetni; két egyházunk azonban, úgymint Felső-Iregh és Biisű, melyekben a presbyterium részint izgatók által félrevezetve, részint a népszerűséget vadászva, en­nek pressiója alatt tevékenységében megbénítva van, kereken és határozottan megtagadta a domest. adózást. Ezen renitens egyházak ellenében, esperes ur széleskörű felhatalmazást kért és nyert a közgyűléstől, melynek si­kere felől, ismerve esperes ur erélyességét, nem is kétel­kedünk. Eltekintve azonban ezen, a kezdet vajúdásai közt nem egy helyen természetszerűleg előforduló ellenszegü­léstől, az eddig elért eredmény felett nincs okunk szé­gyenkeznünk és pironságtól féltenünk a k. somogyi egy­házmegyét, mely a maga 21 ezer, és kizárólag kisbirtokos gazdák és zsellérekből alló lélekszáma után, már eddig 1000 írttal járult, s remélhetőleg még 2—300 forinttal járulni fog a domesticai alaphoz. Örömmel konstatálja a jelentés, hogy anyagi és szellemi tekintetben, igen csekély kivétellel gyarapodás, előhaladás mutatkozik az egyházmegyében. Az egyházak jövedelmei évről-évre mind jobban befolynak s a hátra­lékos egyházak a mult év folyamában is kevesedtek; az egyházi épületek mindenütt jó karban s tűzkár ellen biztosítva ; a hivatalnokok kifizetve vannak, a tanítókat illető iskolai tandijak kivételével, melyek nem mindenüt szedettek be pontossággal. Egyházi és iskolai célokra tett kiadások mult évi összege, mintegy 20 ezer forint. Az ajándékozások összege is több ezer forintra rug; legjeléntékenyebb összegeket ajandékoztak : Szatzger Ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom