Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

573 574 vei szerencséltetett bennünket és fokozta örömünket. A gyűlési tagok elhelyezkedése után felzendült ajkainkon amaz egyik szép énekünk: »Jövel szent lélek ur Isten4

s annak első versének nagy lelkesedéssel letteléneklése után Kiss Áron esperes ur meghaló szavakban emelte fel buzgó imajat az egek urához. A kenetteljes ima elmondása után esperes ur megnyitotta a gyűlést és jelentette, hogy az egyházmegyei gondnoki hivatalra beérkezett szavazatokat egy küldöttség által még a télben felbontatta s azok eredménye szerint egyházmegyei gondnokká 60 szavazattal kis-dobronyi Isaák Dezső ur lett megválasztva. Az uj gondnok az esperes ur által hivatala elfoglalására felhivatván: azt a közönség zajos éljenzéseivel több ízben félbeszakított hatásos beszéddel elfoglalta, s megköszönte az egyházmegye bizalmát, melylyel őt a nála méltóbbak mellőzésével megtisztelé. Beszédében hangsulyozá, hogy: „kétség között lep a diszes allásra, melyet oly férfiú foglalt el negyedszázadon át, mint Vállyi János, de mégis remélve néz jövője elé, mert mellette áll az ősz, tapasztalt, bölcs vezértárs, ki őt őszinte jóakaratában, hithuségében, s autonomiánk iránti rendithetlenségében támogatni fogja, aztán mellette lesznek egyházmegyénk kipróbált harcosai, kiket maga iránti bizodalomra, céljai kivitelének gyámolitására föl is kér; számit a lelkészi,- tanári-, tanitói-kar s a presbyteriumok önzetlenségére, s igy reméli, hogy Isten megerősiti az erőtlenségét. Ismerve pedig az egyházunk által kitűzött szent célokat, s tudva, hogy azok kivitelére mily korlátolt anyagi eszközökkel rendelkezünk : az egyházmegyei lelkészi gyámintézet részére 100, — a szatmári ref. gimn. nyugdíj alapra 100, — s az országos egyházi közalap javára 200 forintot ajánl fel, azon kijelentéssel, hogy szatmári gimnáziumunkra nézve, ha az az országos középiskolai törvény értelmében rendezve leszen — annak idejében ismerni fogja kötelességét4

. — A kitörő »éljen4

-zéssel fogadott beszéd után esperes ur emelkedett fel székéről, s a következő lelkes szavakkal üdvözölte uj elnöktársát : ^Elfoglaltad tehát mélyen tisztelt férfin rendes társelnöki székedet; üdvözlünk mi azon szivünkből tégedet, s kérünk ne feledd, hogy az a hely, a melyre léptél szent és tisztelendő. Ne feledd, hogy az szinte 25 éves egyházi hű munkásságodnak tőlünk nyújthatott legnemesebb jutalma. Ne feledd, hogy azon épen közvetlenül előtted unokatestvérbátyád munkált és küzdött 26 éven át hányatott evangyéliumi ref. egyházunk, s annak ezen szerény területe felvirulásáért, és soha nem hagyott azon csak egy szennyes nyomot sem. Ne feledd, hogy azon, már közös nagy apátok is, az a kis-dobronyi Isaak Gáspár, — vagy másik nevén az a darnói »magyar Gáspár4

is, akinek agyában tárva volt a „corpus juris4

, az a magyar Atticus, ki a megye alispáni székét testvérének hagyta, és idejött, hogy egyházunk vérrel szerzett szabadságáért és autonomicus jogaiért 33 éven át hiven küzdjön, s egyszersmind e hamvaiból is ébredező Eéniksznek a szatmári collegiumnak is huzamos évekig vigye vidéki inspektori gondjait, — e széken ült rendületlen hivatali hűséggel, e helyről vivott szent ügyünkért soha nem lankadó buzgalommal. „Nec tu cede malis, sed contra audacior ito4

! ím lasd, hogy ölel körül az egyházmegye közönségének bizodalma. Nézd, hogy képeznek körötted körfalat a régibb és ujabb bajtársaid. Az értelmi meggyőződés, a szivbeli közbizalom intenek feléd, és várják tőled a hűséges vezetést, a józan felvilágosodás, a keresztyéni szeretet előmozdítását. Én legrégibb pályatársad testvéri bizalommal nyújtom feléd öreg jobbomat fogadd el azt, hogy parolánk, melyet egyházunk javára egymásnak adunk — álljon meg, mint keresztjén emberhez, mint magyarhoz illik, s tartson el a sirig. Élj soká ; a jó Isten tartson meg tégedet e megyének, hazánknak, egyházunknak örömére igen sokáig4

1 A lelkesült eljenzés lecsendesiilése után Berky István legidősb egyházi tanácsbiró állott fel és szivből jött szavakkal üdvözölte az egyházmegyei tanács nevében az uj gondnokot. A közgyűlés az egyh. törvények 144. és 145. §-sa, — mint az egyházmegye 1882. dec. 19-ik napján tartott gyűlésében hozott 17. sz. határozata értelmében 10 évre történt választást a főt. egyházkerületnek megerősítés végett felterjesztetni határozta. Ezután ismét jelentette esperes ur, hogy egyházmegyei közpénztárnokká a felbontott szavazatok eredménye szerint Kiss Lajos csaholczi lelkész lett megválasztva, ki is miután az esküt már előbb mint ideiglenes pénztárnok letette volt — hivatalaban megerősíttetett. Világi jegyzőségre a jelöltek közül általános többséget senki sem nyervén, — Bakó Lajos szatmári ügyvéd és Nagy László pusztadaróci földbirtokos urak mint legtöbb szavazattal megtisztelt egyének ujabb választás alá ismét kitűzettek. Egyházmegyei ügyvédekké a gyűlés titkos szavazása folytán Varga Antal szatmári — és Dávid István fejér gyarmati ügyvédek lettek megválasztva. Égyház.megyei világi rendes képviselővé Csepelyi Miklós — pótképviselővé pedig Szegedy Antal tanácsbirak választattak meg. Ezek után esperes ur meghatott érzéssel jelentette, miszerint Győri István majtisi lelkész és egyházmegyénk kiérdemült tanácsbirája 51 évig hiven folytatott lelkipásztorságát és 80 évre terjedett életét márc. 7-ikén bevégezte. Emléke jegyzőkönyvben megörökittetni határoztatott. A gyászjelentést még gyászosabbal folytatta esperes ur, melyszerint márc. 8-kan ismét megfosztatott egyházmegyénk egy oly férfiutói, a ki élete javában, leghasznosabb szakában ritka sikerrel működött, e férfiú Bácz István, a szatmári ref. gymnázium igazgató tanára s egyh. megyei képviselője. Közgyűlés e nagy veszteség felett fájdalmas részvétét nyilvánította, a ki 41 éves korában, 15 éves tanárságában tanárikarának kitűnő csillaga volt. Legyen emléke örökre áldott. Ugyancsak gyászjelentésre hivta fel esperes ur a közgyűlés figyelmét bilkei Galgóczy Sándor Szatmármegye volt alispánja, országgyűlési képviselője és egyházmegyénk nyugalmazott tanácsbirája elhunytával ; a kinek hosszú, nehéz szenvedéseit élte 61 -ik évében váltotta fel örök nyugalommal a kegyelem atyja. Közgyűlés e gyászjelentést is bánatos részvéttel fogadta, s a férfiúnak, ki éltében az igazságot szeretettel párosította, s a kinek szelid modora mindenkit lekötelezett : áldást és békét kiván hamvaira 1 Esperes ur megemlékezett még Lengyel Lőrincz volt ricsei tanítóról is, a ki számos tagból álló családot hagyott hátra maga után az árvaság keserű kenyerére. E gyászjelentések után esperes ur nagy gonddal összeállított jelentését olvasta fel, mely a lehetőségig hű képét tüntette elő 67 gyülekezetünk szellemi és anyagi állapotának. E jelentés szerint a szatmári ref. egyházmegye összes lélekszáma 44,330. A mult 1883-ik évben született 1819, — meghalt 1388, házasság köttetett 504. Visszásházasságban 7., — törvénytelen házasságban 77 pár élt. Ref. egyházunkba tért 17., — tőlünk más egyházba tért 11 egyén. Iskolaköteles gyermek volt 6—12 évig 4618; ezek közül iskolába járt 4105, — nem jáit iskolába 293. Konfirmáltatott 698. Rendes lelkész volt 64., — segéd 11. Elemi tanitók száma 95. Ezek közül 36*