Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

541 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 hogy ha valamely család, kellékes osztálya szerín, i évi járulékának húszszorosát, készpénzben a közalapba be­fizeti, s igy magát az évi járulékfizetéstől egyszer s mindenkorra megváltja: többé az a család, mig csak lé­tezik, fi- vagy nő egyenesen lemenő ágon, utódaiban, többé közalaphoz jarulásra fel nem hívható; — vagy pedig úgy, hogy csak maga a megváltást eszközlött családfő, és illető első egyenes utódja, tehát, vagy fia, vagy leánya, vagy esetleg unokája, vagy fogadott gyer­meke, vagy végrendeleti örököse, mint csaladfő, mente­tik fel a közalap fizetésétől ?! Falusi egyszerű hiveim között felmerült ez a kérdés; sőt tekintélyes és tekin­télyesebb férfiak előtt is felvetettem azt, s a felelet a feltett kérdés szerint kétféle volt. Hogy melyik felelet a helyesebb ? azt bizonyára nem én, hanem azok fogják eldönteni, akik arról gondolkoznak, illetőleg fölötte ha­tározni hivatva vannak, mindaz által megkísérlem kimu­tatni, hogy az utóbbi kérdésre vonatkozó felelet az egyedül helyes az ide vonatkozó zsinati törvényeknek (219—223. §-a) akár szellemét, akár betűszerinti értelmét tekintsem is. Ugyanis a 219. §. szerint, tulajdonképen nem a család, nem is a vagyon, (mert ez eszme ezelőtt 2 — 3 évtizeddel tisztára megbukott), hanem a családfő köteles bizonyos — osztály szerinti — évi járulékot fizetni. — A megváltásnak alapcélja, nem valamely családnak jö­vőbeni teljes felmentése, hanem csak a családnak egy bizonyos időig terjedő kedvezmény, — a nélkül, hogy a közalap ama kimondott elve, — mely szerint »ahoz min­den családfő köteles vagyoni és kereseti viszonyához képest bizonyos évi járulékot fizetni, mely legalább is megfelelő legyen azon érték egy ezredrészének, melyet a család évi fentartása igényel (219. §.)' —teljesen meg­semmisíttetnék. — A 223. § pedig — szerintem — a napnál világosabban kifejezi, hogy a magát az évi járu­lék megfizetésétől megváltott családfőnek már második egyenes utódja, tehát vagy fia vagy leánya utáni uno­kája, vagy fiának vagy leányának bármi néven neve­zendő öröklő utódja, mint majd családfő, már a fizetésre újonnan felhívandó lesz ! Az egyetemes konvent 1883. jan. jk. 77. sz. 10. §-a szerint az első bevallás hatálya három évig tart, úgy azonban, hogy az az időközben változott személyi és vagyoni viszonyokra tekintettel, évenként kiigazittatik ; — s ebből ha nem következik is az, hogy az a magát megváltott családfő, vagy annak első egyenes utódja, az évek folytán magasabb osztályba jöhetvén, uj osztálya folytán új fi/.etésre lenne felhívható, mert viszont az a már magát megváltott családfő, úgy annak első egyenes utódja az évek folytán kisebb osztályba is jöhetvén, a közpénztárba betett tőkéjéből bizony vissza nem kívánhat, s vissza nem is kap semmit : de igenis következik az, hogy a magát az évi járulék fizetésétől megváltott családfő maga ugyan nem, úgy még első egyenes utódja, tehát fia, vagy leánya, vagy — ezek, kora haláluk miatt öröklő utódok nem is lehetvén — unokája, vagy fogadott gyer­meke, vagy végrendeleti örököse sem, de már az ezek bármelyike után következő család-utód, mint családfő, a közalaphozi járulásra igenis újonnan felhívandó 1 S midőn végre még megemlítem, hogy az egyete­mes konvent 1883. jan. és szept. közalapi szabályrendeletei e kérdéssel, melyre a felelet a 223. § ban kétségtelen bizonyossággal meg van adva, épen nem is foglalkoz­nak : részemről, a dologról, a mit tudtam, elmondtam. Különben pedig jó lenne a dolgot csakugyan tisztázni, mert különösen a nép között, a dolognak kétféle ma­gyarázata, csak kellemetlenséget szül. Kimiti László, iványi ref. lelkész. Nyilt levél! Bicó Pál pálkai ref. lelkész úrhoz ! Egyéb mon­dásait édes atyámfiának nem említve, csak a következő panaszra akarok néhány szót vesztegetni: , Vájjon K. F. ur hol vette életrajzi adatait Losonci I-róU Valahonnan neki is venni kel/e. Az »líneklő karából* ? Meg van itt is nevezve, hogy hát ide honnan vette be ? Bocsánatot kérek : ha én loptam, önelci is hasonlóképen kelle valamikor tennie *. Tessék megkeresni az »Éneklő kar* 4. lapján ím e szókat : t az adatokat iparkodtam mindenütt az eredeti forrásból meríteni, felkeresvén az illető szerzők születési — lakó és elhalálozási helyeiken élő tiszt, paptársaimat s dicsekedéssel legyen mondva, mindenütt a leqkeqyelete­sebb készséggel találkozám ! Ezer köszönet érette ! Eqyébbre nézve Révész I. 1866-iki »történeti közleményeit* hasz­náltam «. Ebből ugy hiszem, mind édes atyámfia, mind a jóakaratú olvasó meggyőződhetik, hogy én nem loptam I mert az eredeti forrásokat, a mikből merítettem meg­neveztem. Hogy a Losonczi Istvánról, az ő működése s el­halálozási helyén jelenleg lakó tiszt, paptársam (bocsánat! főtiszteietü !) által küldött adatok nagy része, dr. Kiss Áron barátom egy 1872-ben megjelent kiváló becsű mű­véből van szórói-szóra kiirva, az nem az én hibám, erről magam személyesen győződtem meg nevezett barátom­nál ez év márc. 25-én, kinek ama művét sohse láttam addig ! Az x Éneklő kar* 4. lapján még ez ís olvasható: »« begyült adatokat, egy csomóba, a felsőbaranyai ref. egyházmegye levéltárába tettem le.* E/t igazolja nevezett e. megye 1880. márc. 31. tartott jk. 27. pontja. A.z „ Athenásban* tehát teljes joggal hivatkozhattam az $ Éneklő kar*-ra, mint forrásra! Eddig van! különben tic ztelem a pátkai volt tanít­ványaimat] hova mikor 1859. őszén rektorul kimentem, az én kedves korhely diak pajtásom Nagy Naczi ezt a bolondos verset irta rám : Elmentél Pátkára A falu átkára; Neki mégy a csapnak, A mig ki nem csapnak stb., — s a kiknek a pátens erőszakolása koréiban, tanítottam ké/ iratból Ma­gyarország reformáció-történetét ! Kérdezze meg tőlük édes atyámfia! vajh tudják-e még?! Béke velünk!*) Kálmán Farkas. Tomka Károly. A politikai napilapok mostanában többször fog­lalkoztak Tomka Károly, a volt andrásfalvi gyülekezet lelkipásztora sorsával, jelenével és jövőjével ; azért azt hiszem nem lesz felesleges munka, s Tomka K. szemé­lyére nézve hátrányos, ha egyházi lapjainkban is hozzá szólunk ez ügyhöz. Azt hiszem nincs e lapok olvasói között senki, a ki Tomka urat ne ösmerné s ne tudná hogy mily nagy szolgálatot tett ő a hazának akkor, a mikor több mint 3000 magyart visszaadott ismét hazánknak. Tiszteletes uram — mondá egykor a betelepítést *) Nt. szerkesztő urnák pedig szépen megköszönöm, hrgy a »Nagy-Körös< t. szerkesztőjének helyettem igen szépen besecundált. hej pedig be örülének egynémely jóakaróim, hogy az illető szerkesztő ur engem oly keményen megpálcázott, csak azt sajnálom, hogy az il­lető számból miként a múltkor, nem küldött tiszteletpé dá.iyt ! K. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom