Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

541 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 hogy ha valamely család, kellékes osztálya szerín,

i évi járulékának húszszorosát, készpénzben a közalapba befizeti, s igy magát az évi járulékfizetéstől egyszer s mindenkorra megváltja: többé az a család, mig csak létezik, fi- vagy nő egyenesen lemenő ágon, utódaiban, többé közalaphoz jarulásra fel nem hívható; — vagy pedig úgy, hogy csak maga a megváltást eszközlött családfő, és illető első egyenes utódja, tehát, vagy fia, vagy leánya, vagy esetleg unokája, vagy fogadott gyermeke, vagy végrendeleti örököse, mint csaladfő, mentetik fel a közalap fizetésétől ?! Falusi egyszerű hiveim között felmerült ez a kérdés; sőt tekintélyes és tekintélyesebb férfiak előtt is felvetettem azt, s a felelet a feltett kérdés szerint kétféle volt. Hogy melyik felelet a helyesebb ? azt bizonyára nem én, hanem azok fogják eldönteni, akik arról gondolkoznak, illetőleg fölötte határozni hivatva vannak, mindaz által megkísérlem kimutatni, hogy az utóbbi kérdésre vonatkozó felelet az egyedül helyes az ide vonatkozó zsinati törvényeknek (219—223. §-a) akár szellemét, akár betűszerinti értelmét tekintsem is. Ugyanis a 219. §. szerint, tulajdonképen nem a család, nem is a vagyon, (mert ez eszme ezelőtt 2 — 3 évtizeddel tisztára megbukott), hanem a családfő köteles bizonyos — osztály szerinti — évi járulékot fizetni. — A megváltásnak alapcélja, nem valamely családnak jövőbeni teljes felmentése, hanem csak a családnak egy bizonyos időig terjedő kedvezmény, — a nélkül, hogy a közalap ama kimondott elve, — mely szerint »ahoz minden családfő köteles vagyoni és kereseti viszonyához képest bizonyos évi járulékot fizetni, mely legalább is megfelelő legyen azon érték egy ezredrészének, melyet a család évi fentartása igényel (219. §.)' —teljesen megsemmisíttetnék. — A 223. § pedig — szerintem — a napnál világosabban kifejezi, hogy a magát az évi járulék megfizetésétől megváltott családfőnek már második egyenes utódja, tehát vagy fia vagy leánya utáni unokája, vagy fiának vagy leányának bármi néven nevezendő öröklő utódja, mint majd családfő, már a fizetésre újonnan felhívandó lesz ! Az egyetemes konvent 1883. jan. jk. 77. sz. 10. §-a szerint az első bevallás hatálya három évig tart, úgy azonban, hogy az az időközben változott személyi és vagyoni viszonyokra tekintettel, évenként kiigazittatik ; — s ebből ha nem következik is az, hogy az a magát megváltott családfő, vagy annak első egyenes utódja, az évek folytán magasabb osztályba jöhetvén, uj osztálya folytán új fi/.etésre lenne felhívható, mert viszont az a már magát megváltott családfő, úgy annak első egyenes utódja az évek folytán kisebb osztályba is jöhetvén, a közpénztárba betett tőkéjéből bizony vissza nem kívánhat, s vissza nem is kap semmit : de igenis következik az, hogy a magát az évi járulék fizetésétől megváltott családfő maga ugyan nem, úgy még első egyenes utódja, tehát fia, vagy leánya, vagy — ezek, kora haláluk miatt öröklő utódok nem is lehetvén — unokája, vagy fogadott gyermeke, vagy végrendeleti örököse sem, de már az ezek bármelyike után következő család-utód, mint családfő, a közalaphozi járulásra igenis újonnan felhívandó 1 S midőn végre még megemlítem, hogy az egyetemes konvent 1883. jan. és szept. közalapi szabályrendeletei e kérdéssel, melyre a felelet a 223. § ban kétségtelen bizonyossággal meg van adva, épen nem is foglalkoznak : részemről, a dologról, a mit tudtam, elmondtam. Különben pedig jó lenne a dolgot csakugyan tisztázni, mert különösen a nép között, a dolognak kétféle magyarázata, csak kellemetlenséget szül. Kimiti László, iványi ref. lelkész. Nyilt levél! Bicó Pál pálkai ref. lelkész úrhoz ! Egyéb mondásait édes atyámfiának nem említve, csak a következő panaszra akarok néhány szót vesztegetni: , Vájjon K. F. ur hol vette életrajzi adatait Losonci I-róU Valahonnan neki is venni kel/e. Az »líneklő karából* ? Meg van itt is nevezve, hogy hát ide honnan vette be ? Bocsánatot kérek : ha én loptam, önelci is hasonlóképen kelle valamikor tennie *. Tessék megkeresni az »Éneklő kar* 4. lapján ím e szókat : t

az adatokat iparkodtam mindenütt az eredeti forrásból meríteni, felkeresvén az illető szerzők születési — lakó és elhalálozási helyeiken élő tiszt, paptársaimat s dicsekedéssel legyen mondva, mindenütt a leqkeqyeletesebb készséggel találkozám ! Ezer köszönet érette ! Eqyébbre nézve Révész I. 1866-iki »történeti közleményeit* használtam «. Ebből ugy hiszem, mind édes atyámfia, mind a jóakaratú olvasó meggyőződhetik, hogy én nem loptam I mert az eredeti forrásokat, a mikből merítettem megneveztem. Hogy a Losonczi Istvánról, az ő működése s elhalálozási helyén jelenleg lakó tiszt, paptársam (bocsánat! főtiszteietü !) által küldött adatok nagy része, dr. Kiss Áron barátom egy 1872-ben megjelent kiváló becsű művéből van szórói-szóra kiirva, az nem az én hibám, erről magam személyesen győződtem meg nevezett barátomnál ez év márc. 25-én, kinek ama művét sohse láttam addig ! Az x

Éneklő kar* 4. lapján még ez ís olvasható: »« begyült adatokat, egy csomóba, a felsőbaranyai ref. egyházmegye levéltárába tettem le.* E/t igazolja nevezett e. megye 1880. márc. 31. tartott jk. 27. pontja. A.z „ Athenásban* tehát teljes joggal hivatkozhattam az $

Éneklő kar*-ra, mint forrásra! Eddig van! különben tic

ztelem a pátkai volt tanítványaimat] hova mikor 1859. őszén rektorul kimentem, az én kedves korhely diak pajtásom Nagy Naczi ezt a bolondos verset irta rám : Elmentél Pátkára A falu átkára; Neki mégy a csapnak, A mig ki nem csapnak stb., — s a kiknek a pátens erőszakolása koréiban, tanítottam ké/ iratból Magyarország reformáció-történetét ! Kérdezze meg tőlük édes atyámfia! vajh tudják-e még?! Béke velünk!*) Kálmán Farkas. Tomka Károly. A politikai napilapok mostanában többször foglalkoztak Tomka Károly, a volt andrásfalvi gyülekezet lelkipásztora sorsával, jelenével és jövőjével ; azért azt hiszem nem lesz felesleges munka, s Tomka K. személyére nézve hátrányos, ha egyházi lapjainkban is hozzá szólunk ez ügyhöz. Azt hiszem nincs e lapok olvasói között senki, a ki Tomka urat ne ösmerné s ne tudná hogy mily nagy szolgálatot tett ő a hazának akkor, a mikor több mint 3000 magyart visszaadott ismét hazánknak. Tiszteletes uram — mondá egykor a betelepítést *) Nt. szerkesztő urnák pedig szépen megköszönöm, hrgy a »Nagy-Körös< t. szerkesztőjének helyettem igen szépen besecundált. hej pedig be örülének egynémely jóakaróim, hogy az illető szerkesztő ur engem oly keményen megpálcázott, csak azt sajnálom, hogy az illető számból miként a múltkor, nem küldött tiszteletpé dá.iyt ! K. F.