Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

523 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. m sabb eszközül kínálkoznak amaz egyletnek Lombard Sándor ur által megküldött kiadványai, általában egy állandó vasárnapügyi bizottság kiküldését hozza javaslatba, melynek kötelessége lenne a külföldi e célú mozgalmakat figyelemmel kisérve, nálunk is az ügy iránt a nagy közönségben érdekeltséget ébreszteni a majdan alakítandó egyletnek a talajt előkészíteni. A vasárnapiigygyel azután nem találkozunk az egyházkerületen egész 1880-ig. Ekkor az 1879-íki egyetemes konventnek a tiszán- s dunántúli kerületeknek megkérésére történt amaz intézkedése következtében, melyszerint egyfelől megkerestetni határoztatik a belügyminisztérium oly intézkedés tételére, mely által a vasárnap megünneplését tárgyazó törvény íoganatosittassék, másfelől az egyházkerületeknek tétetik feladatává, hogy a vasárnap megszentelése előmozdításának eszközeiről és módjairúl gondolkozzanak : az az állandó bizottság felhivatik, hogy munkálkodása eredményeiről tegyen mielébb jelentést. A vasárnapiigy aztán megint alszik a kerületen 3 évig. Ekkor 1883-ban, ismét a konvent felhívására megbizatik Farkas József, hogy ez ügyre vonakozólag eddig tett intézkedésekről tegyen jelentést. S minthogy a vasárnapi bizottságnak elnöke időközben elhunyt, neveztek ki ujat, mégpedig kettőt, felhiván a bizottságot, hogy munkálkodása eredményéről püspök urat s illetőleg az egyházkerületet időről időre értesítse. Tehát dolgoztak a kerületek is, az egyetemes egyház is, a kormány és országgyűlés is, de azért a vasárnapot és ünnepeket ma is épen ugy megtörik, mint azelőtt és a vasárnap megszentelése halad, marad az éji homályban. Bizony nem csodálom, ha Láng Adolf és Celder urak már az imádsághoz folyamodnak; hiszen természetes, hogy midőn a betegnek már semmi orvosi szer nem használ, akkor a szomorú felek a tisztelendő úrhoz mennek, hogy imádkozzék érette. Csakhogy tudjuk, hogy abban az imádságban az is benne van : „Ha pedig le kell szállnia ezúttal a halál völgyébe stb." Uraim! a mi népünk várva várja és szivesen fogadja e tekintetben az intézkedést. És a nagy Eötvös igen jól eltalálta, mennyire lehet és kell e tekintetben minálunk menni. Csak legyen gondoskodva a törvények igazán megtartásáról, a törvény áthágóinak megbüntetéséről, hivatalból, rendőri uton való ellenőrzéséről, majd meglássák, mily szépen meglehet tartani nálunk is az ünnepeket és vasárnapokat. Higyjék el uraim, hogy ez a Siklós vidéki református ember is örömestebb menne a hetivásárra nagy csütörtökön vagy nagy szombaton, mint nagy pénteken; de mit tehet ő róla, ha a vásárt a vallásfelekezetek egyenjogúságának gúnyjára épen akkor tartják? Ily irányban tegyen a konvent a kormánynál, vagy ha kell, az országgyűlésnél lépéseket 1 Es ha a kormány és az országgyűlés az ország érdekeit helyesen felfogja, meg kell neki tenni a szükséges intézkedéseket; s a közerkölcsiségnek fog vele tenni hatalmas szolgálatot. Mert hiába: ^Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed.* Bizony mondom, jobban megérdemli ez az ügy a rendőri felügyeletet, mint a szeszfőzés és dohánymonopolium. Ezért aztán már én is imádkozom, hogy a konvent tisztelt tagjainak, a kormányzóknak, és az országos képviselőknek kebleit ihlesse meg a Mindenható Isten, hogy az ünnepek és vasárnapok kellő módon való megünneplésére tegyenek gyakorlati, célhoz vezető intézkedéseket! Majd az ügynek szellemi részét aztán igyekezünk mi lelkészek elvégezni. Szabó József, dráva-palkonyai ref. lelkész. Gyermekeink és a templom. A protestánsok istenitiszteletét az egyszerűség, közvetlenség és a buzgóság jellemzik. Azok olyanok a milyeneket a keresztyénség lényege megkövetelt. Jézus Krisztus ledöntötte az embert Istentől elválasztó korlátokat, lehozta Istenországát a földre. Az áldozati oltár, a füst és a nagy számú szolgálati személyzet elveszítette jelentőségét. A szent templom nem a négy fal között volt többé, hanem ott a hol ketten vagy hárman az ő nevében összegyűltek. Csak a szív imája, a lélek fohásza, és az istenes élet voltak már szükségesek. Tévedtek tehát mindazok, a kik a Jézus által gyakorolt és tanitott eme módot felcserélték a keresztyén formába öntött zsidó ceremóniákkal. Protestáns és bármely keresztyén embernek teljesen elég, ha aszerint tiszteli Istent, a mint azt Jézus megtanította. A keresztyén gyermeknek is bőven elég kellene, hogy legyen az, mert hiszen az evangéliumok előadása szerint az magában foglalja az imát, még pedig a legegyszerűbb alakban, és a tanítást, mely most az írás magyarázása, majd az élet szabályainak példákban való megismertetése, majd pedig a természet titkainak és ezek szerint az Isten lényének fürkészése. Ez lényege a Jézus tanításának, amint az főleg a a hegyi beszédben elő van adva. Önként következik, hogy ebez hozzá adandó még magának a mesternek élete is, minthogy abban érvényre emelkedett a szabály, hogy példa legyen nekünk arra, hogy a mint ő cselekedett, mi is ugy cselekedjünk. De a keresztyén istenitisztelet magasztosságát nemcsak azok zavarták meg, a kik a Jézus által felmutatott módot mellőzve, idegen formulákhoz szabták azt, mint a katholikusok, hanem