Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-20 / 16. szám

609 PROTESTÁNS EGVHÁ tam, de nem tudtam aludni. Korcsmában vagyok I én diak koromban is csak egyszer voltam korcsmában, akkor, mikor szegény boldogult F. K. barátom Kecskeméten a „Lusztkándel4

-ből a vasasnémeteket kihányta. Egész éjjel ezzel a harccal vívódtam. Reggel elmentem a gyűlésre. Nem akarom nt. uramnak leirni annak lefolyását, csak annyit mondok, áldja meg a jó Isten azt a mi főkurátorunkat, gr. Lónyait, ki letette e napra a terhes betegséget, letette az apai gyászt, és eljött haza a szelid légü idegen országból, hogy vezetőnk legyen nekünk pásztor nélküli nyájnak. Bizony, furcsa állapotok vannak most mi nálunk; a mit leginkább bizonyít az, hogy midőn egy erős, hatalmas esperes a „szűkebb* választás elrendelését sürgetné, egy buzgó gróf (ki két tractusnak kurátora) azt veté szemére, hogy hát midőn a szavazatbontó bizottság febr. 5-én el akarta rendelni a szűkebb választást, a legtöbb voksot kapott egyén levélbeli tiltakozása ellenére, — miért volt akkor ennek annyira ellene épen a t. esperes ur?!... Huh 1 de meleg van itt 1 ember, ember hátán 1 még az elköltözött jóltevők falon függő képei is izzadni, gőzölni látszottak, szinte vártam, hogy az örök emlékű br. Baldácsi, mikor veszi már elő zsebkendőjét, izzadt homlokát végig törlendő? 1.. . Hát még máskor, nyáron? — sugá egy theologus diák öcsém, — mikor két ennyien vannak 1. . .Uramfial hogy fér el itt még egyszer ennyi ? úgy gondolkodtam, hogy akkor talán a buzgó egyházfi, kihordatja innét azokat a nagy almáriumokat, a mik a convent, pesti egyházmegye, egyházkerület, budapesti egyház stb. iratait őrzik, melyeknek helyén még elférne vagy 30 ember. Gyűlés után az öcsém meghordozott a parochia körül. Láttam ott a templom sarkában azt a szegény, sinlődő vadgesztenye fát 1 Ez a fa látta ezt a templomot, paplakot, tanári lakokat, gymnáziumot, kollégiumot a semmiből előállani, — még a Ráday könyvtárát is látta, a mint előtte nagy ládákban elszállították, megkérdeztem tőle : vajha kibontották-e már ? azt felelte: biz nem igen 1 Szegény fa 1 mennyit látott ez, csak az impozáns vörös réz tornyot nem látta, nem lehetvén oda fel néznie : most is olyan silány, mint ezelőtt 30 évvel, nem csuda, sohase kap napsugárt. Micsoda erkély az ott a 2-ik emeleten az udvarban ? kérdém az öcsémtől. — Azért építette a presbyterium, hogy mikor boldogult főpásztorunk — életében — korán reggel felkelt, legyen neki legalább hol, egyet sétálni s egy kis friss levegőt szívni. — Hm 1 jámbor diák te, — gondolám, — én egészen más célt látok itt, a főpásztor tudott mindenkinek hegedű szóban szép mesét jelenteni, itt ugyan keveset lehet sétálni, s még kevesebb friss levegőt szívni, kivált mikor a szél a közeli gyár kéményeinek füstjét erre hajtja ; ez az erkély tí nektek szóló hegedű, s a főpásztor kora reggeli sétája azt a szép mesét jelentette, hogy im, felkelt, a ki rátok néz, gondterhelt fejében dolgoznak már a hatalmas eszmék, keljetek fel ti is, dolgozzatok, mert bizony néhanapján nagy nebulók vagytok. Én igy gondolom, ezért lett építve az az erkély. A parochiát körüljárva, a szomszéd utcában látok egy nagy üres telket, a mint hozzá értek, lehet ugy 700 • öl körül. — Be kár — mondám az öcsémnek, — hogy ezt a szép telket be nem építi a város 1 Nem a városé ez — szól az öcsém, — hanem az ekklézsiáé, vagy az egyh. kerületé. — Hm 1 ez nagy sor. El kezdtem elmélkedni. Ez a pesti ekklézsia ugy termett elő, mint a gondolat, eszeágába sem volt, s egyszer csak lett theologiai semi-ES ISKOLAI LAP. GlO náriuma, később a superintendentia acceptálta, de annak se kerül valami nagy pénzébe, mert bölcsen gondoskodva van róla; nem is tudta (már t. i. az ekklézsia), nem is akarta, s egyszer csak kinőtte magát a teljes gymnázium is, ezt magam se tudom, miből tartják fen, hanem annyit tudok, hogy a boldogult főpásztor tiz sornyi levelére ezrivel adja a forintokat a nemes fővárosi tanács ; most már egyik pap helyén van ; hogy ennek lakást adhassanak, két tanárt kellett kikvártélyozni, mert a leendőnek az eddigi papi lakást kell fentartani, hogy arról az erkélyről jobban oda láthasson a theologusaira ; boldogult főpásztorunk annyira összepárosította a pesti ekklézsiát az egyházkerü'ettel, hogy ha a pesti ekklézsia, csupa szerénységből nem mondja is el magáról : én vagyok a dunamelléki superintendentia, de a kerület elmondhatja az ellenkezőt. Hát azt gondolom, nem tudna-e ez a két hatalmas fél azon a puszta telken egy pompás hajlékot építeni? A földszinti osztályért jó pénzt adnának a budapesti élelmes iparosok, vagy ha jobbnak látnák, lehetne ott egy egyh. kerületi nyomdát berendezni, mint van Pápán, Patakon; akkor talán nem lennének a Zsoltárban olyan hibák (388. 1. »Élőért való hála adni«, azután ez jön utána: Uram ki vagy az eső atyja); az emeleteken pedig lehetne berendezni: conventi, egyházkerületi, s egyházi levéltárakat, pompás tágas, szellős — nagyobb és kisebb — gyűléstermeket ; akkor aztán szegény Pólya doctor nem hajtaná le az ő fejét annyira a nagy forróságnak miatta, lehetne lakszobákat berendezni az egyházkerületi hivatalnokok, esperesek, egyhmegyei küldöttek stb. számára, hogy ne kénytelenittetnének korcsmába szállni, hanem lenne úgy, mint a régi időkben volt, hogy a kecskeméti ember megtalálta a maga szállását a kecskeméti háznál; jegyzői, ügyészi hivatal mind igényelne egy-egy szobát, azontúl a gyűlés folyama alatt működő bizottságok nem volnának kénytelenek a pap nyakán alkalmatlankodni, vagy épen ugy járni — mint egyszer esperesemtől haliám, — hogy a mostani gyűlésteremben egyszer következő bizottságok működtek : az asztal elején dolgozott az államsegélyosztó bizottság, az északkeleti ablaknál a számvevőség, a délkeletinél a papi vizsgálatról jelentést készítők, mig az asztal végén Kálmán Farkas magyarázá az énekügyi bizottság tagjainak, hogy a »Magasztallak én téged« felséges reggeli hymnus dallama eredetileg német népdal volt, »Entlaubt ist nun der Walde* szöveggel, s 1540-ben alakíttatott egyházi dallammá, s magyarul először a debreceni kollégium könyvtárában R. 535. sz. a. levő balogi (irott) Cantionaléban jelenik meg (1659.), nyomtatásban pedig Ács Mihály •»Zengedező mennyei kar*-á.ban (Lőcse, 1696). A népiskolai bizottság nagy halom actáit a a böngésző* Csepeli Pal vitte a hóna alatt az Erzsébet -korcsmába, követvén őt a nagyszámú biz. tagok, nem jutván nekik hely a vendégfogadó. . . akarom mondani a — parochialis háznál ; láttam, a mint Thaisz Elek szemfüles rendőrei ugy kisérték őket szemeikkel, mint a macska a forró kását. Még az is megtörténhetik a mostani bolondos időkben, hogy titokban ülésező anarchistáknak nézik őket, rajtuk mennek, s megkérdik tőlük az egyszerű kölesdi emberrel: * atyafiak ! hőnyiét van az alapítás . . . s előkérik tőlük az igazságukat ! A mi áldott íőkurátorunk (kit majd csak, meggyógyít a jó Isten, gyógyítsa is mentül elébb tiszta szivemből kivánom), volt már az egész birodalomnak is gazdája, és pedig nem rosz gazdája; a budapesti ekklézsia uj főkurátora pedig csak épen most bizonyitá be egy dicső városon, hogy nagyon jól tud reconstruálni: ész, tanács, anyagi tehetség nem hiányzik, épüljön hát 32