Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 Vagy azt hiszik önök, hogy nem veszélyezteti autonómiánkat az a falusi főbirói pálca; de a tanfelügyelő figyelmeztetése, sőt legtöbbször csak szelid kérése, vagy az általa telt közvetítés, megingatja alapjában egyházunk önkormányzati jogait? Én azt mondom, hogy az a falusi főbirói pálca veszedelmesebb a tanfelügyelő kormánybotjánál. Áz a tanfelügyelő, még ha eszköz volna is, egy ország kormányának volna öntudatos eszköze : az ország kormánya (alkotmányos kormányt értek) tiszteletben tartja nemcsak az állami, hanem az egyházi törvényeket s jogokat is ; de az a falusi főbiró (az egyházzal s ennek hivatalnokaival szemben) mindig csak a községi jegyző rendelkezés alatt álló eszköze s igy mindenesetre veszedelmesebb amannál. Hogy pedig nem minden pap és tanitó lehet jó viszonyban az illető községi jegyzővel, ezt nagyon jól tudják azok, akik csak három, egymás mellett levő községben is alaposan ismerik a helyzetet és viszonyokat. Valóban ugy kellene lenni, hogy lelkész, tanitók és jegyző együtt, egyetértve munkálják a község és egyház javát, — de azok a jegyzői igények és követelések (tisztelet a kiemelkedő, egy-egy n.-zeréndi s erdőhegyi jegyzőknek, kik községük boldogságát s felvirágzását egyházuk boldogítása s fölvirágaztatása által kívánják eszközölni) igen sok esetben nem elégíthetők ki a lelkészi s tanitói tekintély megalázása és az önbecsérzet erőszakos elfojtása nélkül. De legyen elég ebből ennyi 1 Cikkünknek kettős cime van. Miért? — lássuk azt is Egyházmegyei közgyűlésünkhöz azért folyamodott a gyantai lelkész, hogy tétessék e. megyeileg valami olyan intézkedés, ami Gyantán s egyszersmind Szalontán és Árpádon is gátat vetne a nazaiénizmus terjedésének, — mert (úgymond a folyamodó) ők ott helyben hiába kérnek erősséget a nazarénus próféták ellen a községi bírótól, az még inkább labat ad azoknak, mint zsuppot tétetne azok lábaira. Folyamodó lelkész azt kérte, hogy a magas minisztériumhoz tenne felterjesztést ez ügyben az e. megye. Minthogy, hosszas vita után, az lett kimondva, hogy folyamodó kérelme nem teljesíthető, — én azon nézetemet kockáztattam, hogy elég volna ez ügyben csak az illető szolgabíró vagy alispánhoz fordulni, hiszen jobban fél az a községi biró az ő szolgabirója vagy alispánjától, mint a minisztertől. Kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy az a gyantai biró nazarénus ; községi biró pedig nem lehet nazarénus s ha az : elvehető tőle a bírói pálca. E meggyőződésem sem találkozott világi tanácsbiróink meggyőződésével. Szerintök nazarénus is lehet falusi biró. Legyen az ő hitök szerint, de én azt állítom most is, hogy nazarénus nem lehet semmiféle állami hivatalnok. A nazarénusok egyik hitcikkelye az, hogy ők fegyvert nem fognak kezükbe, nem katonáskodnak, tehát a haza reájok, ha ellenség támadja meg, nem számithat. No kérem, ha ez sem államellenes hitcikkely, hát akkor én nem tudom, hogy micsoda lehet államellenes hitcikkely. Államellenes ez a tan mindenesetre s legjobb meggyőződésem szerint az állam ellensége nem lehet állami hivatalnok, — tehát én, ha rajtam állana, azonnal elcsapnék minden állami hivatalnokot, akinek tettei arra vallanak, hogy nazarénus. Tudom én, hogy az üldözés nem jó politika sem egyházi sem állami téren ; de hiszen ez nem is üldözés. Ha az egyház nem tiiri meg — és igen helyesen — kebelében a hitcikkelyeivel ellenkezőt hirdető s tanitó lelkészt és tanítót, — nem maga iránti elengedhetetlen kötelessége-e az az államnak, hogy ne tűrje meg hivatalnokai sorában azokat, kik államellenes tanokat hirdetnek és vallanak? Vajha meggyőző feleletet nyernék e kérdésre azoktól, akik e tárgyban a gyűlésen is nyilvánított meggyőződésemet nem helyeselték. Ágya, ápril 3-án, 1884. Nagy Sándor, ref. lelkész. Húsvéti piros tojás a ^S.-pataki Lapok* főszerkesztőjének. A nemes Don Quijote lovagot hiába intette hű apródja, hogy ne rohanjon vakon a veszedelembe ; mert nem ellenség, hanem jámbor búcsús csapat közelget: a nemes lovag se lát se hall, oldalba nyomja Rozinantét s neki ront a búcsúsoknak. Az eredmény ismeretes! Ezen kaland jutott eszembe, midőn a S.-pataki Lapok 14. számában nt. Mitrovics Gyula urnák »Pataki ur döntő votuma* cimii cikkét olvastam. Azt kellett volna bebizonyitnia, hogy a pataki tanárok mind helyeslik nt. M. Gy. urnák Szász Károly ellen viselt hadjáratát; e helyett megtámadott maga sem tudja kit. Miért ? Azért, mivel valaki, a dunamelléki kerület püspök-választása ügyében, ellenkező nézetet bátorkodott nyilvánítani. S hogy igazságszeretetének annál nagyobb bizonyítékát adja, nyilatkozatomból némely részt, szerkesztői ravasz taktikával, meghamisítva közöl. Szerinte én azt mondtam : »hogy a S.-pataki L. szerkesztőjét nem bízta meg senkisem a Szász K. ellen indított heves agitatióvaP. Holott én azt mondtam: ,hogy a S.-pataki L. szerkesztőjét ki bízta meg a Szász K. ellen indított heves aqitatio folytatásával, s hogy mióta esett ki Szász K. azö kegy'ből, azt sem kutatom*. A ki magyarul tud, annak e két nyilatkozat nem mindegy. Aztán ezen nyilatkozatomból: „Patakon is vannak olyanok, kik elveiket személyes érdekből meg nem tagadják. . . ; hanem haladnak azon uton, melyet lelkiismeretükkel, eszükkel megegyezőnek, igaznak és egyenesnek tartanak4

(1. Pr. E. és I. L. 1884. é. f. 415. k), azt következteti, hogy neki már nincs lelkiismerete, hogy eszével ellenkező hazugságot beszél és csavargós uton jár stb. Hát ezeket nt. M. Gy. ur maga következtette, és nem én. Veritassal én is csodálkozásomat fejeztem ki a felett, hogy egy szabadelvű tanár miként kardosJcodhat,ik egy erős orthodox jelölt melleit, ha mindjárt, nt. Mitrovics Gy. ur szerint, az a legtudományosabb férfiú is széles Magyarország ref. hittudósai közt ? Hogy aztán a tűznek és viznek ezen összeházasítása másnak lelkiismeretével megegyezik-e, az a lelkiismeret minőségétől függ, az enyémmel legalább nem egyezik meg. Sőt cikke végén azt is szememre hányja, hogy miért irok álnév alatt ? Csak azért nt. ur, mivel szerintem valamely állítás értéke nem attól függ, hogy ki mondta; hanem attól, hogy igazán mondotta-e; és mert nem akartam ebből is személyes kérdést csinálni, amihez nt. M. Gy. urnák erős szenvedélye van. Pedig nem jó másnak a genealógiáját feszegetni ; mert ezen fegyvert nt. ur ellen is használhatná valaki; és az efféle argumentum mindég a szellem és jellem kiskorúságát árulja el. Vagy talán engem is össze akar tiporni nt. ur, azért szeretné tudni nevemet? Kérem szeretettel, ne tegye azt; oly nagy tudományu férfiúnak babérait holmi apró tehetségek legyőzése nein növelné. Nt. M. Gy. ur sokkal nagyobb és nemesebb dologra van hivatva, mintsem kis emberekkel civódva töltse el drága idejét 1 A S.-pataki Lapokrak, melyeknek nt. ur az élén áll, a magyar prot. tudományos élet hű tükrének is kellene lenni; aztán szét kellene tekinteni, hogy Német-, Francia-Angol- és a többi országokban a theologiai tudományok